A tragédia Portugáliában, a Guimaraes-Benfica bajnoki találkozón történt 2004. január 25-én. A Nemzeti Sport korabeli tudósítása szerint „a hajrában gólpasszt adott csapattársának, Aguiarnak, amellyel a vendégek megszerezték a vezetést. Pár másodperccel később a játékvezető sárga lapot mutatott fel a magyar válogatott támadónak – nem engedett elvégezni egy bedobást –, aki egy hamiskás félmosollyal és hajának hátra simításával nyugtázta figyelmeztetését. Fél pillanat sem telt el, Fehér megpróbált újra a játékra összpontosítani, de
ekkor mintha valami történt volna vele. Megállt, fejét előre hajtotta, majd háta begörnyedt, kezeit térdére támasztotta,
majd tehetetlenül esett hátrafelé a fűre. A két csapat játékosai azonnal körbevették, a játékvezető engedélyt adott az orvosi segítségre. Tizenöt percig állt a játék, ekkor már lehetett tudni: nagy a baj.”
A többi a közösségi videómegosztókról a retinánkba égett: újraélesztési kísérletek a pályán, tanácstalan, kétségbeesett, sírva a földre boruló játékosok, félbeszakított mérkőzés, a mentők kiérkezése. Mind később kiderült, a játékosnak már a pályán megállt a szíve, ekkor még az orvosok sikeresen újraélesztették. A mentőautóban megint sikerült nekik, de
a harmadik szívleállás a kórházban végzetesnek bizonyult.