A legerősebb női sport: először jobb egy női világcsúcs a magyar férfi rekordnál

A profi maratonfutás alaptétele, hogy egy csúcsteljesítmény közeli verseny után fél évnek kell eltelnie a következőig. Ehhez hozzákeverve, hogy a világ legjobban edzett izomrostjainak hűvöskés időjárás szükséges, hogy kellő hőt le tudjanak adni, miközben maximális teljesítménnyel égnek, már ki is adódik, hogy a maratonfutók ősz-tavasz ritmusban élnek.

Az ősz annyival erősebb, hogy ilyenkor rendezik a Berlin Maratont – világ legsíkabb és legegyenesebb, azaz leggyorsabb pályáján. Tavaly ilyenkor a kenyai Eliud Kipchoge világcsúcsán álmélkodott például a világ.

Idén a női verseny került be közvetlenül a sporttörténelembe. A 26 éves etióp Tigist Assefa nem pusztán világcsúcsot döntött, hanem az egyetemes női sport egyik legletaglózóbb teljesítménye végén haladt át a brandenburgi kapu alatt. A 2 óra 11 perc 53 másodperces eredmény több mint kettő perces világcsúcs javítás. 

Pedig a korábbi idő nem öreg, mindössze négy éve futották, azaz már a szupercipők korában. Ahhoz képest viszont „ódon” volt a csúcs, hogy a női maratonfutás aranykorában kellett talpon maradnia. Amikor ötezres, tízezres világcsúcstartók és olimpiai bajnokok sora vált az egyre jövedelmezőbb 42 kilométeres távra még ereje teljében. (Tirunesh Dibabától Almaz Ayanáig, Letesenbet Gideytől Sifan Hassánig, Helen Obiritól Genzebe Dibabáig.) 

Az agyonverés mértékét sajnos a magyar sportból nézve lehet igen jól érzékelni. Először fordul elő, hogy egy női világcsúcs előtte járjon a férfi magyar csúcsnak, Szűcs Csaba Párizsban futott, idén harmincéves 2:12:10-ének.

„Dopping” – vágja rá rögtön bárki. De érdemes belegondolni: a már ránézésre is nyilvánvalóan agyonszteroidozott Jarmila Kratochvílová megdönthetetlen női 800-as világcsúcsa (1:53.28) nem lenne rajta a kameraképen, ha Kazi Tamás magyar csúcsával (1:45.37) egy pályán futnák. A dopping még közel korlátlan felhasználással sem képes a nemek közötti különbségek eltüntetésére.

És nem is arról van szó, hogy a magyar maratoni csúcs gyenge volna. Az USA a világ legerősebb atlétikanemzete (és sporttudományi központja). Mégis:

Értetlenül áll előtte mindenki. A jóhiszemű magyarázatok közül az első a cipőtechnológia fejlődése. Assefa látszólag ugyanabból a hat éve bevezetett szupercipődesignban fut, mint mindenki a világon. Ám a háromcsíkos márka először gyártott olyan cipőt, amit már a tervezés legkorábbi szakaszától egyszeri csúcsteljesítményre optimalizálnak, abban reménykedve, hogy elég ember képes 500 dollárt fizetni egyetlen használatért.

Az egyik legnagyobb szaktekintély, a dél-afrikai Ross Tucker professzor szerint az egész teljesítménynövekedés mögött állhat akár egyetlen magyarázatként a cipő. De ehhez felteszi, hogy Assefa futóstílusa olyan szerencsésen találkozik az új cipővel, mint bármilyen hitelesítetten mért pár valaha korábban. Óvatosabb becslések fél percet írnak csak a cipő számlájára.

Ami biztos: a maratoni az a táv, ahol a női fizikum a legkisebb hátrányt szenvedi el a férfiakkal szemben. Ebben a szezonban több mint kétezer férfi futott jobbat 100 méteren a női világcsúcsnál. Majdnem háromezren jobbat 400 méteren. Aztán a hosszabb távoknál csökken a szám. Az 5000 méteren már alig több mint ezer, 10.000 méteren kicsit ezer alá esik. 

A maraton kiugró: a női világcsúcsot (a korábbit is!) csak négyszáz férfi verte meg ebben a szezonban. Pedig mára – a focit megelőzve – az utcai hosszútávfutás a legnagyobb számban űzött sportág a földkerekségen.

Nyitókép: ANDREAS GORA / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP