„Fontos az edző személye, az, hogy a játékosok mennyire tudnak érte tűzbe menni” – a Ferencváros sportpszichológusa a Mandinernek

Miként került ebbe a munkakörbe?

Orvos vagyok, pszichiáter, mindemellett neurológus. Korábban jómagam is versenyszerűen vívtam, és valamikor 2007 táján a vívók akkori szövetségi kapitányának, Kovács Tamásnak eszébe jutott, hogy ha vívok és pszichiáter is vagyok, akkor értem, mi zajlik a páston, és szerette volna, hogy kezdjek el a vívókkal foglalkozni.
2011-ben ismertem meg Szilágyi Áront, és gyakorlatilag három olimpián keresztül vele is dolgoztam. A közös munka eredménye jól látható lett. Így kerültem bele ebbe a körforgásba. A londoni olimpián egyébként már segítettem a férfi kézilabda válogatottat, amit még Mocsai Lajos menedzselt. A csapat negyedik lett az olimpián. Azóta sem volt erre példa.
Aztán 2016-ban jött a Fradi megkeresése. Most a napokban pedig már be is mutatkoztam be a labdarúgók új edzőjének, Dejan Sztankovicsnak.

A magyar sportéletben mennyire elfogadott, hogy segítő szakemberek vannak jelen a csapatok, a sportolók mellett?

Szerencsére egyre inkább. Kevésbé idegenkednek a sportolók is. Meg kell őket arra tanítani, hogy van egy ilyen lehetőség, amit mindenképp érdemes kipróbálni. Ami nagyobb gond, hogy sokszor a játékosoknak rossz tapasztalataik vannak a sportpszichológusokkal kapcsolatban. Akadnak olyan sporthoz közel álló szakemberek, akiknek a stílusa nem olyan, hogy az mindenki számára elfogadható legyen, ez sok sportolót elijeszthet. A másik pedig az, hogy sajnos vannak olyan edzők, akik elvárják azt a sportpszichológustól, hogy számoljon be részletesen arról, hogy mit beszélt a játékossal. De ezt nem lehet, hiszen orvosi - pszichológusi titoktartás van. 

Csupán annyit mondhatok, ha a játékos is megengedi, hogy dolgozunk. A munka egyébként sokszor online történik. Sajnos sokaknál még mindig tartja magát az a vélekedés, hogy aki szakemberhez fordul a lelki problémájával az gyenge, pedig ez koránt sincs így!

Mi a különbség az egyéni és a csoportos sportolói tréningek, foglalkozások között?

A csoportos foglalkozásokról az edzők döntenek. Még nem derült ki számomra, hogy Sztankovics miként áll ehhez a témakörhöz. A korábbi labdarúgóedzők nem igazán kedvelték ezeket a módszereket, azt kommunikálták, hogy a csapattal inkább ők foglalkoznak. Ezzel szemben a jégkorongozók szeretik, ha csoportban is dolgozunk.   A focitrénerek inkább az egyéni munkában hisznek, így egyénileg dolgozom a játékosokkal. Ki szoktam menni edzésre, akkor lesznek benyomásaim arról, hogy a játékosok milyen lelki állapotban vannak, a metakommunikációjuk sok mindent elárul. Néha az edző szól, hogy szerinte ez a játékossal érdemes lenne foglalkozni, néha játékos keres meg a problémáival, és néha pedig én szólítom meg a játékost, hogy jó lenne beszélgetnünk. Utóbbi esetben nyilván a játékos döntése, hogy akar-e egy ilyen jellegű munkában – és itt a munkán van a hangsúly – részt venni vagy nem. Hogy miként dolgozom velük, az egyénre szabott. Azt vallom, hogy nem feltétlenül a sportban kell keresni a problémát. Lehet, hogy éppen családi krízisek húzódnak a háttérben, vagy az okoz gondot, hogy a játékos épp egy sérülésből tér vissza. 

ami mint tudjuk, nagyon sokrétű. Az utánpótlásnevelésnél is fontos szerepet kap a sportpszichológus. Az edzőnek és a sportpszichológusnak pedig résen kell lennie, hogy az életkorral járó problémákra is – iskolai nehézségek, szülőkkel és kortársakkal való viszony, első szerelmek – reagálni tudjon. Így kijelenthető, hogy mind az edző, – aki sokszor egyben apafigurává is válik is – mind a segítő szakember kulcsfontosságú szerepet tölthet be egy utánpótlás korú sportolónál.

Hogyan osztják meg a feladatokat a vezetőedzővel?

Változó, ez hogyan működik. Volt edző, aki jobban igényelte az ilyen jellegű munkát, de volt, akit kevésbé érdekelt, hogy mentális felkészítőként dolgozom a csapat mellett. Jó viszonyt tartok fenn velük, ők elfogadják a munkámat, de nem vagyok, és nem is kell, hogy ennek a rendszernek a bázisa legyek. Mert a bázisa az az edző, a játékos, a kapusedző, a fizioterapeuták, a masszőrök, stb. Ha minderre egy tortaként tekintünk, akkor ebből a mentálcoaching egy szelet. Az a játékos döntése, hogy számára a mentális felkészítés a nagy egész hány százaléka.
A klub elnökével, Kubatov Gáborral is nagyon jó a kapcsolatunk, ez egy pozitív munkatársi viszony. Nyilván azért dolgozom itt, mert ő ebben az egész munkafolyamatban hisz. 

Szereti azokat a karaktereket, akik idézőjelben képesek meghalni, a csapatért, az eredményért. Sőt, ezt el is várja.

A Fradi egy több mint 120 éves múltra visszatekintő csapat, szokás a „nemzet csapataként” is emlegetni. Hogy lehet egy külföldi játékosnak elmagyarázni azt, mi az a „zöld-fehér büszkeség”?

A klub minden játékosnak, aki külföldről ideigazol, megmutatja a Fradi Múzeumot, a Groupama Arénát, talán még egy meccshangulatot is mutatnak nekik különböző videókról. De ezzel együtt, nem minden játékos alkalmas arra, hogy az idézőjeles fradizmust átvegye. De például Muhamed Bešić vagy Fernando Gorriarán ezt értette, érezte. Vannak nagyon jó játékosai a Fradinak, akik remek edzésmunkát végeznek, kötődnek a klubhoz, de mindent összevéve azért az egészet csak munkahelynek tekintik. Egyébként nem is jó, ha egy csapatban sok megszállott van. De úgy látom,

Hogyan hatnak az edzőváltások a játékosokra mentálisan?

Mint mondtam, a csapat az edzőé, a játékos az enyém. Tehát

Fontos a játékos szempontjából, hogy számára az edző mennyire hiteles, mennyire tud az edzőért tűzbe menni. Máté Csabánál ez megvolt. Amit ő letett az asztalra, az példaértékű volt.  Mikor kiestünk a legjobb 16 közül az Európa Ligában, és vereséget szenvedtünk a feröeri Kí Klaksvík csapata ellen a Bajnokok Ligája selejtezőjében, azokkal a játékosokkal tudtam dolgozni, akiket ez nagyon megérintett. Számukra többek között az volt a terápia, hogy hagytam bosszankodni őket, hagytam, hogy elmondják egymásról, a saját szerepükről és az edzőről a véleményüket. Engedtem, hogy kicsit kiengedjék a gőzt. Együtt sírtunk, együtt nevettünk.
Nem vagyok labdarúgó szakember, nem akarok okosabb lenni bárkinél, de nekem az a meglátásom, hogy a Klaksvik elleni visszavágón azt hittük, hogy a cipők majd megoldják a mérkőzést, hiszen ellenfelünk, gondolták akkor még sokan, amatőr játékosokból áll.

Meg is lett az eredménye...

Nem voltunk elég élesek. Aztán jött a 10. percben az a szerencsétlen 11-es egy rossz becsúszás miatt, és onnantól a csapat olyan lelki állapotba került, hogy abból nem tudott felállni. A többit pedig ismerjük. Nyilván ez az én hibám is volt, de az edzőn akkor magabiztosságot láttam a történtek ellenére is. Viszont itt vált világossá, hogy a vereség oka, hogy komoly problémák vannak az edző és a csapat között. Csercseszovot valóban „megette az öltöző”. Megváltozott közte és a játékosok között a kémia.
Ezután Máté Csabának pedig egy hete volt arra, hogy a BL-ből való kiesés után csatasorba állítsa a játékosokat az ír Shamrock ellen. A Ferencváros pedig hazai pályán 4:0-ra múlta felül a Shamrock Roverst a Konferencia-liga-selejtező második fordulójának első mérkőzésén hazai pályán. Majd a visszavágót is megnyerte. És ugyanazokról a játékosokról beszélünk. Azok a játékosok, akik a Kí Kasvik elleni mérkőzésen nem mentek bele a párharcokba,

Az, hogy Dejan Sztankovics megjelenése milyen hatással lesz a csapatra, még nem tudható. De általánosságban kijelenthető, hogy az edzőváltások mindig megmozgatják a rendszert, új energetikát hoznak. Sztankovics személyében nemrég egy nagyon pozitív, energetikájú embert ismertem meg. Labdarúgóként egy zseni volt, korszakos zseni. Többek között olyan edzők kezei között nevelkedett, mint José Mourinho. Sztankovics szerb származású, olaszos eleganciával. Kíváncsian várom, hogy ez az attitűd mi módon jelenik majd meg a keret játékosainál.

A feröeri csapat menetelésének mi volt a titka? Hiszen a sajtóban megjelent információk szerint a legtöbbjüknek civil állása van, melyekhez visszatérnek, miután az öltözőben szögre akasztották a mezt.

Nem bonyolult. A titok a hihetetlen figyelem, a hihetetlen fegyelem. Kell, hogy legyen egy jó közösség, meg legyen az egymásért való küzdeni tudás, a feltétlen bizalom egymásban, a feltétlen bizalom az edzőben, és egyfajta küldetéstudat. Ennyi az egész.

Mennyire nehéz egy játékosnak fejben átállni egy nemzetközi meccs után egy hazai megméretésre?

Viszonylag nagy a keret, és az edzők tudnak rotálni. Tudják a kulcsjátékosokat pihentetni. Valószínűleg más keret fog játszani a hazai kupában és bajnokságban, mint a Fiorentina ellen idegenben vagy a Csukaricski ellen. 

Tehát nincs olyan, hogy kicsit lazsálok, mert ha könnyedebben veszem a feladataimat, annak következményei lesznek mentálisan és fizikálisan is.
Úgy kell készülni, hogy meccs lesz. Mindegy, hogy a játékos a kispadon ül vagy „csak” a keretben van, a lényeg, hogy fizikálisan kipihenten és mentálisan felkészülve lépjen be az arénába. Számos mentáltréning gyakorlatot szoktam a játékosokkal elvégeztetni, de az igazi az, amikor az edzőkkel - sportszakemberekkel- videóról kielemzik az ellenfél játékának sarkalatos pontjait.

A szurkolók, a Fradi-család milyen hatással tudnak lenni a játékosokra meccs közben?

A szurkolók sokat tudnak segíteni. Amikor a Kí Klasvik után kiestünk az EB-ből, akkor sem pártoltak el a csapattól. A Shamrock elleni mérkőzésre mitegy 12-13 ezer ember jött ki, bizonyítván azt, hogy így is a csapat mellett vannak, így is egy család maradtak. Ez a játékosoknak egy nagyon-nagyon jó üzenet volt. Mindenki hibázik. A Feröer ellen a csapat és a stáb is hibázott, de a szurkolók nem. 

Természetesen a szurkolók tudnak negatív üzeneteket is sugározni, de nyilván ebben nem nekik kell dönteni egy aktuális krízishelyzet megoldásáról.

Van-e esetleg olyan története fradis pályafutásának éveiből, amit szívesen megosztana az olvasókkal?

Az egyik nagyon vicces történet, a korábbi vezetőedzőhöz, az ukrán Szerhij Rebrovhoz kötődik. Közvetlenül az idekerülése után, amikor még nem nagyon ismerte a stábot, egyszer odalépett hozzám a pálya szélén, s rámutatott az egyik játékosra. Azt mondta, ez egy nagyon-nagyon jó futballista, de szerintem meg van hízva, javasolta, állítsak neki össze egy diétás programot. Az hitte, én vagyok a dietetikus.

Nyitó- és belső képek: FradiMédia