Hatalmas elismerésben részesült a Himaláján elhunyt Suhajda Szilárd
Posztumusz díjat kapott a világhírű hegymászó.
„Én is láttam Erőss Zsoltot többször lefelé ereszkedni a Kancsendzöngán, aztán kiderült, hogy nem ő volt” – mondja Kollár Lajos, aki szerint egyre kevesebb az esély, de még él a remény.
Mennyi esélyét látja jelenleg, hogy Suhajda Szilárd épségben leér a Mount Everestről?
Az előbb beszéltem Klein Dáviddal, és összeadtuk, mit tudunk erről a régióról, és az expedíciózásról, és arra jutottunk, hogy ha ma délig – ez nepáli idő szerint háromnegyed négy – nem kapunk valamilyen életjelet, akkor fel kell készülni arra, hogy ez rossz hír. Ez alatt nem a GPS-jelet értem, mert ezek messze nem megbízhatók, hanem igazi életjelet.
A legfrissebb információk szerint a serpák a négyes tábor felett vélhetően láthattak egy emberi alakot. Lehet, hogy ő volt?
Ez elvileg lehetett bárki, de logikus, hogy Szilárd legyen, mert egyedül volt. De, hogy mi ebben a megfogható igazság, ezt én nem tudom megítélni. Láttunk már olyat, hogy „láttak ott valakit”,
én is láttam Erőss Zsoltot többször lefelé ereszkedni a Kancsendzöngán,
kiderült később, hogy tényleg ő volt, aztán a következő körben meg az derült ki, hogy nem ő volt. Szeretnénk látni, hogy jön lefelé!
A hírek szerint a serpák elindulnak az állítólagos alak felé. Amennyiben tényleg Szilárd az, milyen állapotban lehet jelenleg?
Valószínűleg nagyon rossz állapotban lehet, hisz
harmadik napja tartózkodik a halálzónában oxigénpalack nélkül.
Ez azért nagyon kritikus lehet. Ki lehet bírni talán, ha valakinek rendkívüli a fizikai állóképessége – és Szilárd azért ilyen –, de nagyon sok idő telt el sajnos. Igen, reménykedhetünk, de én kezdem elveszíteni a reményt. Nem értem, hogy szakadhatott meg így a kommunikációs lánc! Van műholdas telefonja, ez persze lemerülhetett, de egyszerre ennyi malőr nagyon súlyos helyzet. Szerintem Szilárd valamilyen okból nem tud jelentkezni, mivel biztosan ő is átérzi a jelentőségét annak, hogy jelt kellene adni magáról, hisz nagyon sokan aggódnak érte. Semmiféle jel nem érkezik, ez pedig sajnos nagyon nem jó jel.
Hogy lehetséges, hogy sem a 3-as táborból elindult serpák, sem a csúcsról visszatérő hegymászók nem találkoztak vele?
A Mount Everest déli útvonala azért nem egy sugárút, de valahol azért kellett volna találkozniuk. Kereskedelmi expedíciók tömkelege mozog ilyenkor a hegyen. Azt ezeket vezető cégek a saját ügyfeleikkel foglalkoznak, nem pedig azokkal, akik egyedül másznak.
Ebben a régióban az emberi segítség nagyon ritka dolog. Mindenki a saját bőrét menti, igyekeznek elérni a csúcsot, vagy lefelé pucolni a hegyről, iránytól függően.
Megtörtént már, hogy valaki segített, de ez nagyon ritka. Furcsa dolog, hogy semmi hír nem érkezik arról, hogy látta-e valaki.
Lehetséges, hogy valaki találkozott vele, de nem mondja el?
Hát... Talán igen. Ez egy kemény hely. De minden nyolcezres ilyen. A Mount Everest egy kicsit jobban ellátott, még a mentés sem kizárt! Abban viszont biztos vagyok, hogy a serpák a négyes tábor fölé nem mennek fel keresni, mert aki onnan nem tudott lejönni, arra keresztet lehet vetni, és nem cipelnek le senkit. Egyre reménytelenebb mindez, de azért még reménykedjünk benne, hogy mégis előkerül.
Mikor jön el az a pillanat, amikor már nem lehet tovább reménykedni?
Szerintem ma este. Amennyien addig nem jelentkezik. De benne van, hogy mégis életjelet fog adni! Klein Dávidnak azt mondta, hogy nyolc-tíz százalék esélyt adok ennek. De van esélye.
Pintér László azt mondta, hogy tavaly, mikor a Lhotse csúcsán volt, két napig nem tudták, hogy hol van, nem tudták elérni. Ez normális helyzet?
Az a véleményem, hogy felül kellene vizsgálni a kommunikációs láncot. De az ironikus megjegyzést félretéve,
szerintem Szilárd bajban van.
Persze ne legyen igazam! Amennyiben pár órán belül nem jelentkezik, vagy nem találják meg, akkor csodának kell történnie, hogy túlélje. Ez a régió pedig nem az a hely, ahol a csodák születnek.