Nem érzek különösebben nagy gondot, annyi történt, hogy valóban egy kisebb hullámvölgybe került a csapat. Ez azzal is magyarázható, hogy a fókusz – érthetően – a két Európa Liga-nyolcaddöntőre irányult, melyeken már nem lehetett úgy taktikázni, mint a csoportmérkőzéseken. A kinti meccs nem sikerült, ráadásul kimaradt Zachariassen két nagy helyzete, és a visszavágón is csak a kapufákig jutottunk. Nyilván ezt nehéz feldolgozni. Valóban sok volt a sérült, jöttek új játékosok is, ezáltal kicsit felhígult a keret. Tegyük hozzá:
a játékosok döntő többségének ilyen meccsekben, ilyen szintű kettős terhelésben korábban nem volt részük.
Biztos vagyok benne, hogy a Fradi kievickél ebből a hullámvölgyből, annak pedig kifejezetten örülök, hogy a 16 pontos előny nyolcra csökkent, hiszen a négy vereség legalább felébreszti az játékosokat, és kirángatja őket a komfortzónájukból. Mindez azért is fordulhatott elő, hiszen mindegyik NB I-es rivális felszívja magát a Fradi ellen, nekik ezek a nagybetűs „MECCSEK”, pláne, hogy a csapat most nincs topformában. De biztos vagyok benne, hogy a hátralévő mérkőzésekre összeáll az együttes; a keret minden tagja játszhat, és a sérültek is fokozatosan meggyógyulnak.
Milyen teljesítményt nyújtott a Fradi az EL-szezonban? Reális lett volna a továbbjutás? Jó-e a magyar focinak az, hogy a Ferencváros ennyi pénzt keres? Megnyeri-e a jelenleg rossz formában lévő csapat a bajnokságot? Miért nincs több magyar labdarúgó a Freadi kezdőjében? Erről, és még sok egyébről beszélgettünk a Szepesi-díjas sportújságíróval.
Nyitókép: A Fradi elhasalt a Leverkusen elleni mérkőzéseken Fotó: MTI/Illyés Tibor