Te Tonó! Ez biztosan valami bődületes elírás. Még hogy te hetven…Tudom, hogy szereted Márai Sándort, ezért tőle hoztam egy sort: „Amíg az embernek dolga van a földön, él.” Persze ezt nem vigasztalásul hoztam, nem is szorulsz rá, hiszen ott vannak a hármasikrek, a feleséged és a vízilabda, ráadásul olyan fizikai állapotban vagy, hogy ma este a Hajósban akár két védővel a nyakadon is bevágnád a labdát a bal felsőbe. Mint általában.
A medencében támadhatatlan voltál. Mindent tudtál erről a játékról. Éppen ezért, mikor edző lettél, nem értetted, miért kell tízszer-hússzor megmutatni azt, ami pofonegyszerű. Nem véletlen, hogy egyszer azt mondtad:
„Az amatőr és profi között az a különbség, hogy a profi a harmadik lépést is ismeri, az amatőr mindig csak a következőt.”
Mindent tudtál a pólóról és még gondolkoztál is. Nem véletlen, hogy kikezdtek. Emlékszel? A szürkék sokszor ismételték, hogy a jó játékosból nem biztos, hogy jó edző is lesz. Részben az irigyek miatt nem lehettél a férfiválogatottnál soha szövetségi kapitány. A horvátoknál, jugoszlávoknál, olaszoknál nem lett volna kérdés. Persze így is csodás karriert futottál be. A férfiaknál nem lehetett, ezért a női pólóválogatottat vezetted csúcsra.