Másodszor ült fel a darts trónjára Peter Wright

Miközben ma, csütörtökön derül ki, hogy kik voltak 2021 legjobb magyar sportolói – a gálát az M4 Sport élőben közvetíti –, addig már túl vagyunk 2022 első világbajnokságán. Hát, persze, hogy a dartsról van szó, amelynek elképesztően izgalmas küzdelmei még tavaly december közepén kezdődtek, de csak idén január 3-án emelhette a magasba a londoni Alexandra Palace-ben a kupát a skót Peter Wright, immár életében másodszor, miután két évvel ezelőtt is ő volt a legjobb.

Van Gerwent a covid győzte le

A legnagyobb eredmény persze az, hogy az egyre jobban tomboló pandémia ellenére viszonylag zökkenőmentesen és nézők előtt zajlott le az esemény, bár néhányan elkapták a fertőzést, ezért ki kellett szállniuk a játékból. Közülük a legnagyobb név a háromszoros világbajnok (2014, 2017, 2019), harmadikként kiemelt holland Michael van Gerwen, aki idén is az egyik esélyesnek számított. Idő előtt hagyta abba a honfitársa, a ranglista 29. helyén álló Vincent van der Voort is, valamint szintén a harmadik körben volt kénytelen búcsút mondani a színpadnak az angol Dave Chisnall is (14.).

A legtöbb meccs ebben az esztendőben is magas színvonalú és olyan volt, amely odaszegezte a nézőit a fotelhez, mások persze meg leülni nem tudtak az idegeskedéstől, és 859-szer üvöltötte a játékvezető a tévékommentátor és persze az arénát megtöltő több ezer néző, hogy szááááááááááznyolcvan (one hundred and eighty)!!!. Sokan számítottak arra, hogy ha nem is lesz őrségváltás, de egy-két ismeretlenebb fiatal bekerül a legjobbak közé. De nem ez történt. A legjobb 16 között még volt néhány ifjabb, de a negyeddöntőben csupán egyetlen olyan versenyző volt, aki áldhatja a szerencséjét, de persze leginkább a tudását, hogy bekerült ide.

a sima első kör után lemosta a 23. Brendan Dolant, ami még belefért, ám az, hogy a 10. kiemelt, szintén egyik végső esélyesnek számító Nathan Aspinall sem nyert ellene szettet, az kisebbfajta szenzáció volt. Végül az elődöntőbe jutásért szenvedett vereséget Wrighttól, de az utolsó pillanatig rendkívül kiélezett csata folyt, 5–4 lett a vége.

A legjobb négy közé jutott még az örök ígéret, most is a negyedik helyen kiemelt James Wade, aki hosszú évek óta ott van a legjobbak között, de eddig nem volt képes arra, hogy igazán nagyot dobjon a szó valódi és átvitt értelmében is. De idén sem tudta átlépni a saját árnyékát. Nem kellett igazán megszenvednie ahhoz, hogy az elődöntőig eljusson, hiszen szerencsés volt a sorsolása. Van der Voort például az ő ellenfele lett volna, s ha nincs a covid, biztosan megszorongatja a holland, utána jött a nem túl acélos – bár az előző körben a 13. Joe Cullent búcsúztató –, szintén holland Martijn Kleermaker, ezt követően az addig bukdácsoló Mervyn King. Ezek után nem csoda, hogy a döntőbe jutásért leradírozta a színpadról Michael Smith.

Price-t és Claytont is verte Smith

A 9. helyen kiemelt angol dartsos volt egyébként a torna talán legjobb formájában lévő játékosa. Wade előtt ugyanis hazaküldte még a világranglistát vezető, címvédő wales-i Gerwyn Price-t, aki a bukmérek szerint a legnagyobb esélyes volt, ők pedig igazán értenek hozzá. A végül 5–4-gyel zárult derbi a darts egyik ünnepe volt, és hogy milyen jól játszott Smith, azt jól bizonyítja, hogy a szinte állandóan cirkuszoló egykori rögbijátékos meglehetősen higgadtan viselte el a vereségét, elismerve ezzel ellenfele tudását. Smith azonban egy körrel korábban talán még ennél is nagyobb csatában győzött az elmúlt hónapok egyik legmeggyőzőbb teljesítményét felmutató szintén wales-i Jonny Claytont, aki eggyel jobb helyen volt a világranglistán. Clayton magasabb körátlagot ért el, mint ellenfele (102,48 kontra 99,84), mégis neki kellett gratulálnia ellenfelének.

A másik ágon a kétszeres világbajnok (2015., 2016.)

aki a 6. volt a világranglistán. A skót az utóbbi egy-két évben sérülésekkel küzdött, komoly formahanyatlások csúfították el a pályafutását, de ő bármikor képes a kiugró eredményre, amit most is bizonyított. Először elég könnyen, 3–1-re verte a szintén kétszeres világbajnok Adrian Lewist – ő régen, 2011-ben és 2012-ben nyerte el a trófeát, de az elmúlt esztendőkben teljesen szétcsúszott, kikerült a kiemelt játékosok közül is –, majd 0–3-ról sikerült fordítania a 27., angol Ian White ellen, pedig a három vesztes szett után egy petákot sem adott volna senki azért, hogy behúzhatja a mérkőzést. A 16 között jött vele szembe a 2018-as győztes Rob Cross – az angol villanyszerelő győzelme a darts történelmének egyik legnagyobb szenzációja volt, hiszen a semmiből érkezett és jutott akkor döntőbe, ott pedig felmosta a padlót a sportág királyával, Phil Taylorral –, aki idén újra kezdte megmutatni az oroszlánkörmeit, Anderson döntő szettes meccsben lépett tovább.

A négy közé jutásért az angol Luke Humphries nem okozott gondot a skót versenyzőnek. Az elődöntőben kellett volna legyűrnie az egész tornán nagyon meggyőző Wrightot, de szinte végig az volt a néző érzése, hogy ez nem fog sikerülni. Így is lett. A mindig paradicsommadárnak beöltöző dartsos – erről már volt szó – a nagy ígéret Rydzet verte egy körrel korábban, azt megelőzően meglehetősen simán a metálrajongónak kinéző, pedig addig remekül küzdő angol Searle-t (15.), az ausztrál Hetát (31.), illetve a szintén angol, nem kiemelt Meikle-t.

Nagyon fordulatos volt a döntő

Így jött el a döntő, ahol két bombaformában lévő játékos Wright és Smith csapott össze. A darts attól az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb sport, hogy egy meccsen belül is számtalan fordulat történhet, a mennyből percek alatt a pokolba lehet jutni, majd vissza, és tényleg az a helyzet, hogy az utolsó nyíl bedobásáig lehet fordítani, bármilyen rossz helyzetben is van az ellenfél (az osztrák Mensur Suljovic például már 2–0, 2–0-ra állt a skót Soutar ellen és több meccsnyila is volt, mégis kikapott). Így volt ez most is.

Az első két szettet a skót nyerte (2–0), a második kettőt az angol (2–2). Újra Wright szerezte meg a vezetést (3–2), de Smith megint egyenlített, sőt a vezetést is megszerezte (3–4). A 8. szett ismét a skóté lett (4–4), de a következőt Smith az ötödik legben behúzta (4–5). Ekkor nagyon neki állt a zászló, főleg úgy, hogy a 10. szett úgy kezdődött, hogy Wright elveszítette a kezdését. Smithnek azonban ekkor megremegett a keze, s nemcsak ezt a szettet, hanem a további kettőt is elbukta így nyert Wright, aki a parti végén ráborult a darts táblára, jelezve, hogy

Az 51 éves skót ült fel tehát a darts trónjára, a mentálisan sokat javult, de még mindig összeomlásra hajlamos Smith azonban még sokszoros világbajnok lehet, hiszen 31 esztendős csupán, a dartsban pedig ez a kor még fiatalnak számít. Ehhez azonban az kell, hogy az idegrendszerét is megerősítse, hiszen a keze szenzációs – ő az egyik leggyorsabb dobó, és ő érte el a tornán a legjobb átlagot a második körös meccsén –, de képes összezuhanni még nyert állások után is.

Három kilencnyilas volt

Ami még érdekes volt a vébén, hogy a visszavonulása után újra ringbe szálló, nagyon sokak kedvence, a holland Raymond van Barneveld – aki 2007-ben lett világbajnok, egyébként a döntőbeli győzelmét Taylor ellen a dartstörténelem minden idők egyik legnagyobb meccsének tartják – még messze van a csúcsformájától, így nem meglepő, hogy a második körben kikapott Crosstól, annak ellenére, hogy jobb volt a körátlaga, mint az angolé. Különleges volt az idei esemény azért is, mert egyetlen egy világbajnokságon sem fordult még elő, hogy hárman is megdobták a sportág Szent Grálját, a kilenc nyilat, s több alkalommal is csak az utolsó nyílban hibáztak. S abban is rekord született, hogy az egész vb-n, illetve egy meccsen hány 180-ast dobott egy játékos. Eddig Anderson tartotta a csúcsot 71, illetve 22 darabbal (ez a 2017-es eseményen volt), most Smith a tornán összesen 83-at ért el, a döntőben pedig 24-et dobott, s ugyanennyit az elődöntőben Wright.

Mindezek után persze nem csoda, hogy minden rajongó már most a következő nagy tornákat várja tűkön ülve.

(Fotó, videó: YouTube)