„Sajnos kicsit korábban ért véget ez a világbajnokság, mint gondoltuk. Reméltem, hogy a zárónapon még úszhatunk döntőt, de egy kicsit elfogytunk mostanra egyrészt a Covid-helyzet miatt, másrészt azért, mert ez volt idén a negyedik világverseny. Nyilván bíztam az éremben én is, elsősorban Szabó Szebasztiántól vártam, hiszen fantasztikus formában volt az Európa-bajnokságon, viszont ő leginkább az ötvenes számokban jó, ott pedig el kell fogadni azt, hogy néhány tizeden múlik az első vagy a hatodik hely. Emlegethetném a koronavírust is, neki ez talán be is tett. Azonban összességében nem lenne igazságos mindent arra fogni, mivel nagyobb távlatban mi sokkal korábban kezdhettünk el edzeni, mint a riválisok, és az újabb lezárások sem érintették a lehetőségeinket. Azt is meg kell említeni, hogy a világ közvetlen élvonala kizárólag nekünk köszönheti, hogy tavaly ősszel egyáltalán versenyezhetett, és nem kellett kidobnia az egész évet, amikor heteken át vendégül láttuk az ISL-t Budapesten.
Azt reméltem, hogy ezen a világbajnokságon a csapat háromnegyede legalább képes lesz döntőt úszni, ám ez csak a felének sikerült, és ez is leginkább a két női váltónak volt köszönhető. A hölgyek közül egyedül Jakabos Zsuzsinak sikerült fináléba kerülni, a fiúknál Szebi (Szabó Szebasztián) kétszer is döntőt úszhatott.
Covid ide vagy oda, ez mégiscsak jó eredmény egy világbajnokságon, és a fiatalok közül akadtak ígéretesebb teljesítmények.
Összességében látnunk kell, hogy míg a nagymedencés versenyeken általában az úszóink kilencven százaléka csúcsformában versenyez, és előrébb végez, mint a világranglistás helyezése, addig rövid pályán fordul a kocka. Ez egy külön világ, nagyon komoly rutinnal lehet komolyabb eredményeket elérni, és adottság kérdése is a jobb szereplés. A rövid pályás vb-n az élbolyban végzők fele ötvenesben jóval hátrébb zár. Jakabos Zsu, Szabó Szebi végignyomta az őszt – világkupák, ISL –, nem véletlen, hogy nekik ment a legjobban itt. Ez egy örök vita az edzők között is, hogy érdemes-e a rövidpályás szezonra komolyabban ráfeküdni, vagy sem. De természetesen az ötvenméteres medence marad mindig is a legfontosabb.
Ha meg akad egy ilyen év, amelyben négy világverseny is van, akkor a legutolsóra már nem marad annyi erő a fiatalokban sem, holott a rövid pályás ob-n a csúcsformában elért időikkel többen döntőt úszhattak volna itt is. Azonban ez a mi merítési lehetőségeink mellett nem meglepő. Ebben most ennyi volt, jövőre már májusban világbajnokságot rendeznek, augusztusban Európa-bajnokságot, azaz lesz mire készülni” – értékelt Sós Csaba szövetségi kapitány a Magyar Úszószövetség hivatalos honlapján.