Édesanyák a dobogó tetején

Sportszakmai értelemben is, akár egy pazarul vezényelt szimfónia, olyan harmonikus, és esélyesekhez méltó győzelmet aratott szembeszélben és szakadó esőben a Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra egység a kajak-kenu versenyek zárónapján.

a Tokiói olimpián. A vezérevezős Kozák Danuta számára – persze aligha hiszem, hogy ez a gondolat cikázott volna előtte a fejében – vélhetően az utolsó lehetőség adódott egy páratlan pályafutás során, hogy minden idők legeredményesebb magyar női sportolójává válhasson, ha negyedmagával összehozza hatodik olimpiai aranyérmét, eddigi egy ezüstje és egy bronza mellé.

Az éremátadás utáni nyilatkozatából tapinthatóan kiszűrődött az a feloldódó feszültség és koncentrált erő, ami nélkülözhetetlen volt ehhez a győzelemhez.

aztán a másik oldalon pedig a lengyelekre néztem, és mondtam, hogy titeket is” – emlékezett vissza érzelmesen Dana a rajt előtti pillanatokra.

Csipes Tamara élete formáját hozta ezen az olimpián, hiszen a kajak egyesben szerzett ezüstjével, a kettesben hozott negyedik helyével és a négyesben szerezett aranyéremmel az egész magyar olimpiai csapat legeredményesebb versenyzője lett, a pontversenyben még Milák Kristófot is megelőzte. Felszabadultságát még az a kimondhatatlan fáradtság sem tudta felülírni, amiről aranyéremmel a nyakában az első, az M4 Sportnak adott interjújában beszélt: „Nem is akartam elhinni, hogy száznál nincs előttünk senki legalább ötven méterrel, mint máskor és a végén,

– szakadt ki Tamarából a versenysorozat vaskos nyomása. Kárász Anna sem állta meg könnyek nélkül, hiszen ő például négy éve az utolsó pillanatban került ki a csapatból és már tavaly a sportág feladását is fontolgatta, amikor kiderült az olimpia halasztása.

köszönte meg hálától elcsukló hangon Anna mindenkinek a segítséget – Tihany Viktor kérdésére. Bodonyi Dóra viszont arról mesélt, hogy még nem hiszi el, hogy ez sikerült.

Méghozzá parádésan – tegyük hozzá, ahogy a teljes magyar kajak-kenu válogatott szereplése is, amelyik az első helyen végzett az éremtáblázaton a sportág olimpiai háziversenyében.

Elsőségek, rekordok, mérföldkövek. Ez az egyetlen győzelem is hozott ilyet bőven, hiszen Kozák Danuta hatodik olimpiai aranyérmével nem csupán annak a különleges klubnak lett a tagja, amelynek ikonjai képesek voltak ugyanazon versenyszámban – ő a női kajak négyesben – három egymást követő olimpián is diadalmaskodni, de mától kezdve megelőzte a két  ötszörös olimpiai bajnok legendát, Keleti Ágnest és Egerszegi Krisztinát.

és eddigi élete egyik legnagyobb ajándékával, egy négyéves pici lánnyal, Zorával.

A most már kétszeres olimpiai bajnok és egyéni ezüstérmes Csipes Tamarát – aki ezzel túlszárnyalta a szöuli férfi kajak négyessel aranyat szerző édesapját, Csipes Ferencet is – szintén egy kislány, a novemberben negyedik szülinapját ünneplő Olívia várja haza ebből a négyesből, nyilván már nagyon türelmetlenül.

Érdemes tehát, egy kis figyelmet szentelnünk azon kimagasló teljesítményekre képes sportolónőkre, akik már akár évek óta, vagy esetleg csak néhány hónapja

az olimpiai klasszis szintű élsport és az anyaság nehéz, de édes terhei között.

Mert azt ugye látjuk, érzékeljük, hogy a nagy, nemzetközi olimpiai családban mostanság egyre nagyobb szerepet kap a sokszínűségre és a befogadásra való generális törekvés, a legkülönfélébb kisebbségek irányában történő érzékenyítés – amely az olimpiai eskü szövegezésében is megjelent már. És amelynek nyomait lépten-nyomon látjuk például genderkérdésekben, pályán kívüli – olykor azon belül megkísérelt  – demonstrációkban, nyilatkozatokban is. Úgy gondolom azonban, hogy talán ideje lenne felkapnunk a fejünket és

A Magyar Olimpiai Bizottság 173 fős versenyzői delegációjában tíz magyar sportoló édesanya képviselte a magyar színeket, akiknek már a kijutása is megsüvegelendő teljesítmény, álljon itt tehát a névsor és a köszönet a teljesítményükért, akik név szerint a következők:

Csipes Tamara – kajak

Csiszár Szekeres Klára – kézilabda

Gyöngyösy Anikó – vízilabda

Kozák Danuta – kajak

Márton Anita – súlylökés

Mohamed Aida – tőrvívás

Póta Georgina - asztalitenisz

Sastin Marianna – bírkózás

Szöllősi-Zácsik Szandra – kézilabda

Szucsánszki Zita – kézilabda

Nem arról van természetesen szó, hogy az olimpiai szintű élsport ne lenne megosztott figyelem az élsportoló édesapáknak is – miközben valljuk meg, azért jellemzően az otthon maradó édesanya vállalja át a terhek java részét az élsportoló apukák esetében. Arról a nem elhanyagolható tényről azonban ne feledkezzünk el, hogy

s a plusz felszedett kilók megbillentik a finomra hangolt mozgáskultúrát, majd visszaalakul, hogy tápláljon és kiszolgáljon egy aprócska, új életet, nos ez nem mindennapi biológiai hullámvasút, amelynek utasa, az anya már sosem fut be ugyanarra az állomásra, ahonnan a várandossága előtt elindult.

egyénenként különböző magasságokban és mélységekben megélve a változásokat.

Mi, nők, persze nem vagyunk egyformák, a regenerálódásunk, a fizikai paramétereink és rugalmasságunk is különböző, de például gondoljunk csak bele, hogy Márton Anita, riói bronzérmes, fedett pályás világbajnokunk, vb-ezüstérmesünk például, akinek nagyon rosszul jött a tokiói halasztás, a gyermekvállalás mellett döntött, és idén január 31-én adott életet kislányának, Lucának.

Alig hat héttel a szülést követően már edzésbe állt, és belekezdett a tokiói felkészülésbe, amit még egy térdműtét is megzavart tavasszal. Anita a magyar olimpiai csapat legkisebb babája mellől vállalta a pár napos tokiói megméretést, de elképzelni is nehéz – még két fiúgyerekes anyaként is –, hogy micsoda megterhelő hónapok lehetnek mögötte fizikai és mentális értelemben is.

és amikor a halasztás kiderült, az roppant módon taccsra vágott engem. Kitűnő formában voltam tavaly és a fedett pályás vébén címvédésre készültem. Szóval, végül úgy döntöttünk nem várunk tovább. 

A várandósságom során a hatodik-hetedik hónapig még kocogni is tudtam, így Lucus érkezése után úgy éreztem, hogy hamar sikerült regenerálódnom, ezért vágtam neki Tokiónak, s bár nem voltam csúcsformában, nem bántam meg.”

és amikor tavaly júniusban megszületett Regina, a halasztás időt adott Ginának, hogy újra versenybe lendüljön.

Kozák Danuta mér évekkel ezelőtt megmutatta, hogy létezik az anyaság mellett sportszakmai csúcsforma, hiszen amikor 2017 augusztusában megszületett férjével és edzőjével, Somogyi Bélával közös gyermekük, Zora, akkor

mindazoknak, akik végre fellélegeztek, hogy szóhoz juthatnak majd mellette. Hát, aligha.

Csipes Tamara, a tokiói olimpia legeredményesebb versenyzője, amikor két évvel ezelőtt a MOB sportévkönyvébe vele készített interjúmban a gyerekvállalás emlékeiről mesélt, voltak bizony pesszimista napjai: 

„Őszintén szólva, elengedtem magam, több, mint húsz kiló jött fel, és csak kilenc ment le a szüléssel, úgyhogy egy erős plusz tízzel álltam neki az edzésmunkának. És az a helyzet, hogy én nem vagyok annyira az a szemellenzős tipus, és nem szeretem magamat az edzéseken kívül még továbbra is egyfolytában sanyargatni, úgyhogy, amikor nagyjából két hónappal a szülés után lementem egy kicsit mozogni,

De lett, méghozzá világklasszis, aki ha kellett magáért, ha kellett a csapatért préselte ki testéből-lelkéből a maximumot számos versenyző és anyatársával együtt Tokióban.

Respekt és hála ezeknek a nagyszerű sportolónőknek és persze az őket segítő környezetnek és hozzátartozónak is, mert nyilván nélkülük sem ment volna mindez. Miközben a NOB és a helyi szervezőbizottság büszkén bejelentette, hogy a tokiói az első igazán férfi és női sportolók közötti versenyzői reprezentáltságban balanszot hozó olimpia, számos, sportoló anyákat érintő kérdésben sokáig igen rugalmatlannak bizonyult.

Azt ugye tudjuk, hogy az 1900-as párizsi olimpia óta vesznek részt édesanyák az olimpián, azóta, mióta nők egyáltalán indulhatnak az ötkarikás játékokon, mégis az édesanyák és

A veterán kanadai kosárlabda játékos, Kim Gaucher gyermekét épp táplálva például twitterüzenetben kellett hogy rámutasson a tokiói játékok előtt: nem kényszeríthetnek egyetlen élsportolót sem arra, hogy választania kelljen a gyermeke és az olimpiai szereplés között. A tokiói szervezőbizottság ugyanis elsőre

Oda, ahol kisgyermekek a korábbi olimpiákon egyáltalán nem tartózkodhattak. A korona-vírus helyzetre hivatkozva a szervezők először teljesen elzárkóztak ettől, majd az anyatejes táplálásra való tekintettel kivételt tettek ebben az esetben.

Az a hír is bejárta már a nemzetközi sportvilágot, hogy az atlétika történetének valaha élt egyik legnagyobb női alakja, a most már hétszeres olimpiai bajnok, amerikai Allyson Felix, nem csak a futópályán alkotott maradandót, hiszen markáns döntést hozott, amikor szakított az egyik legnagyobb sportszergyártóval, amely beleírta volna

A saját magukat az esélyegyenlőség élharcosaiként deklaráló multiknak küldött vaskos üzenetével Felix, ezek után, stílusosan egy olyan cipőben nyert, amelyet az általa létrehozott cég tervezett.

Érdemes még arra a nem lényegtelen és súlyosan egyenlőtlen versenyhelyzetre is kitérnünk, amire például a tizenegyszeres bajnok kanadai bokszolónő, Mandy Bujold hívta fel a figyelmet. Sportágában az olimpia előtti 3 specifikus verseny alapján felállított világranglista-helyezések adták volna az alapot a kvalifikációra,

Ettől még lehet, hogy olimpiai formába lendül a szülést követően, persze, ha nem zárják ki az adott versenyzőt eleve a szigorú szabályok az indulók sorából. A 33 éves kanadai bokszolónő a Nemzetközi Sportdöntőbíróságig (CAS) vitte az ügyét, amely végül alig egy hónappal az olimpia előtt, június végén adott számára – és precedensként számos, édesanyaként más ritmusú felkészülést választó sportolónő számára – jogilag zöld utat az olimpiai szerepléshez.

Az élsport és az anyaság együttes vállalása igen fontos társadalmi üzeneteket hordoz. Miközben az nyilvánvaló, hogy ez a fajta duális életút – még ha csak egy bizonyos ideig is fut párhuzamosan –, nyilván kivételes erőfeszítésekre képes embereket követel, addig messzebbre mutató értékeket is hordoz. Kiterjedt nemzetközi kutatások mutatnak rá ugyanis, hogy

számos terhességi komplikáció, például a terhességi cukorbetegség, vagy az alsó deréktáji tünetek elkerülésére, és a mentális egészség megőrzését is nagyban elősegíti.

Ma, amikor ez utóbbi amúgy is fókuszba került slágertéma akár Simone Biles, vagy Naomi Oszaka ügyei kapcsán, és amikor a figyelmünket a vegytiszta és lenyűgöző  sportteljesítményeken túl, kissé megerőszakolt ügyek, a sport világába nem kívánkozó politikai üzenetek osztják meg erős lobbicsoportok munkálkodása kapcsán, akkor lassítsunk egy kicsit. Vegyük elő az élesebben látó szemüvegünket, mert a tokiói olimpia végéhez közeledve örvendetes lenne legalább ekkora figyelmet szentelni és megbecsülést mutatni a több, mint

Azok iránt a nők iránt, akik közül kettő éppen ma örvendeztetett meg minket, magyarokat egy fényesen csillogó olimpiai arannyal a másik két nagyszerű csapattag mellett. Köszönjük hölgyeim, köszönjük élsportoló édesanyák!

Nyitóképen: Az aranyérmes Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna és Bodonyi Dóra (b-j) a női kajaknégyes, MTI/Kovács Tamás