Mentálisan eljutottam arra a szintre, hogy most már jutalomjátékként fogom fel ezt az egészet. Nem érmekben gondolkodom, akár olyan is előfordulhat, hogy nyerek három aranyat, de mégsem leszek elégedett. Interjú.
„Utolsó simítások?
Nagyon úgy fest, egyelőre még itthon vagyok, de már folyamatosan jönnek a hírek Kazanyból, amitől egyre izgatottabbá válok, nagyon mehetnékem van. Az utolsó napokban már úgysincs mit tenni, az egész éves munkán múlik minden, az pedig remekül sikerült, tényleg nagyon jó formában érzem magam.
Feszült?
Egyáltalán nem, nyugodt vagyok, tényleg. Ahogy az előbb mondtam, a belefektetett munkán nem fog múlni semmi, teljesen tiszta a lelkiismeretem. Imádok versenyezni, minél több érmet szeretnék, de mentálisan eljutottam arra a szintre, hogy most már jutalomjátékként fogom fel ezt az egészet. Úgy vagyok vele, ha mostantól semmit sem nyerek, már akkor is megérte.
Csak azért feszegetem a témát, mert viszonylag kevés sportolótól várják el, hogy egy egész világbajnokság hőse, vagy inkább hősnője legyen…
Ez igaz, tényleg elég sokszor előfordul mostanában, hogy nem azt kérdezik, aranyat akarok-e nyerni, hanem egyből azt, hogy mennyit. Ezt viszont nem nyomásként élem meg, hanem örülök, hogy ilyen magasra tettem a mércét az elmúlt két évben. Várom nagyon a versenyt, minden komoly ellenfelem ott lesz, mindenki mostanra időzíti a csúcsformát, végre megnézhetjük, ki mire képes...
Az olimpia előtt utoljára...
Érdekes dolog ez, mert korábban tényleg mindig azt hangsúlyoztam, hogy elsősorban az olimpiai ciklusban gondolkozunk, de most már kicsit máshogy állok hozzá. Szeretnék még sokáig úszni, itt van például a 2017-es budapesti világbajnokság, ami nagyon motivál. Ettől még persze az olimpia különleges, hiszen csak ez hiányzik az éremkollekciómból.
A világbajnokság lesz a főpróba?
Inkább az idei év csúcspontja, bár valóban sokan mondják, hogy Rió szempontjából is kulcsfontosságú, de szerintem egyáltalán nem törvényszerű, hogy ha valaki jól úszik most, akkor majd jövőre is jól fog. Egy biztos, én nem leszek elkeseredve, ha nem úgy jönnek össze a dolgaim, ahogy szeretném, mert pontosan tudom, hogy milyen nüanszokon múlik a siker egy világversenyen. (...)
Nem szeretném én is feltenni a kérdést, hogy akkor végül is hány világbajnoki éremmel lenne boldog, de...
Tényleg nem érmekben gondolkodom, akár olyan is előfordulhat, hogy nyerek három aranyat, de mégsem leszek elégedett, mert nem olyan időket úszok, amilyeneket szeretnék. Alapvetően egyéni csúcsokban gondolkozom, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Brüsszel szerint Oroszország részvétele a nemzetközi sportban továbbra is biztonsági kockázatot jelent.
Az utolsó napok Tokióban, búcsú a felkelőnap országától és az évadtól, a sorozattól.
A The Economist tudósítója előre leegyeztetett beszélgetések helyett sorra lemondott találkozókkal szembesült Budapesten.
Az oroszok már korábban is élvezhettek mentességet a szankciók alól és ez 2026-ban is előfordul majd.
Súlyos belső feszültségekről, válasz nélkül maradt jelzésekről és a közösség kihasználásáról beszélt az ATV-ben Csercsa Balázs. Szerinte egyre nagyobb szakadék tátong a Tisza Párt köré szerveződött támogató közösség és a párt valós működése között, és így nem látja biztosítottnak a valódi rendszerváltást.
Aki azt állítja, hogy a rezsicsökkentés mai rendszerét, mai mértékét fenn tudja tartani orosz gáz nélküli, nem mond igazat.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
