Nem kell a zöldenergia, mert drága

Az Egyesült Királyság immár lassan hét éve, 2019-ben foglalta törvénybe a nettó zéró kibocsátási célt 2050-re, amit akkor merész vállalásként ünnepeltek. Az eredmény azonban gazdasági károkat okozott.  

ami mintegy négyszerese az amerikainak. Az ottani háztartások ma 26,6 pennyt, mintegy 117 forintot fizetnek kilowattóránként, ami a nyugati világ legmagasabb tarifája. 

Különösen aggasztó, hogy egy parlamenti meghallgatáson az egyik energiaipari vezető azt nyilatkozta: még ha a nagykereskedelmi árak nullára csökkennének is, a fogyasztók ugyanannyit fizetnének a zöldenergia szabályozásából eredő költségek miatt. Ráadásul a munkáspárti kormány megújuló energiára összpontosító tervei csak tovább növelik a költségeket. 

Még a Tony Blair Intézet is – amely nem éppen klímaszkepticizmusáról ismert – a gázra kivetett karbonkvótadíjak felfüggesztését szorgalmazza, hogy csökkentsék az energiaárakat 2030-ig.  

A brit üzenet egyértelmű:  

Politikai fordulat világszerte 

A választók elégedetlensége és türelmetlensége politikai változásokat indított el. A Reform UK, amely vezeti a brit közvélemény-kutatásokat, egyenesen a nettó zéró célok megszüntetését követeli. A konzervatívok, akik jelen állás szerint elbuknának a választásokon, immár a klímaváltozási törvény visszavonását ígérik. Keir Starmer miniszterelnök állítólag késleltetné vagy felvizezné a zöldkötelezettségeket, hogy megfékezze a választók elégedetlenségét. 

Ez a jelenség nem brit sajátosság. Ausztráliában a konzervatív Liberális Párt feladta a 2050-es nettó zéró ígéretet, helyette az alacsonyabb energiaárakra koncentrál. Németországban az AfD, amely a CDU/CSU-val fej fej mellett vezeti a közvélemény-kutatásokat, az „elitista” zöldterhek ellen kampányol és a dekarbonizáció megállítását ígéri. Japán új miniszterelnöke, Takaicsi Szanae pedig a nukleáris energia újjáélesztését helyezi előtérbe az agresszív megújulófejlesztéssel szemben. 

Még az Európai Unió is visszavonja a környezetvédelmi törvényeket és felhígítja a fenntartható finanszírozási szabályokat a gazdatüntetések és deregulációs törekvések közepette.  

Pedig az Európai Bizottság tavaly júliusban eredetileg szigorúbb 2040-es célt javasolt, de a miniszterek novemberre már elfogadták a 90 százalékos számot, amelyből 5 százalék karbonkreditekkel kiváltható – így effektíve 85 százalék lehet. Az Európai Parlament azóta további rugalmasságot kért, hangsúlyozva a gazdasági terheket. Magyarország és Lengyelország is megfogalmazta az aggodalmait a karboncélok GDP-re gyakorolt hatásai miatt. 

Emellett ott van  

A szabályok lazítása el is kezdődött, így szinte bizonyos, hogy 2035 után is forgalomba lehet hozni új benzines autókat – legfeljebb kisebb arányban és/vagy szigorúbb kibocsátási normák mellett. 

Ez a gazdasági realitás 

Lomborg anyagára visszatérve: e szerint a klímamodellek azt mutatják, hogy még  

Ehhez képest a GDP 8–18 százalékos csökkenésével kell számolni 2050-ig – a nettó zéró költsége viszont százezermilliárd dollárba kerül. 

A vállalati szektor is kihátrál: a Wells Fargo 2024 márciusában, a BlackRock januárban hagyta el a Net Zero Alliance-t az ESG-befektetések elleni politikai ellenállásra hivatkozva. 

Az új megközelítés 

A klímatudós emlékeztet arra is, hogy a zöldátállás egyik nagy támogatója, Bill Gates a tavaly őszi brazil COP30 csúcs előtt három kemény igazságot fogalmazott meg: a klímaváltozás komoly kihívás, de nem vezet az emberiség pusztulásához, az átlaghőmérséklet nem a legjobb mérőszám a klímahatások kimutatására, továbbá, hogy a legjobb védekezés a klímaváltozás hatásai ellen az egészség és a jólét. 

Lomborg szerint a megoldás nem a mai rendszerekkel termelt drágább zöldenergia, hanem az innováció. Azaz befektetés az atomenergiába, a szén-dioxid-megkötésbe, a geomérnöki megoldásokba és a mainál sokkal hatékonyabb zöldenergia-tárolásba. A nettó zéró korszak leáldozóban van – tette hozzá.  

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: Daniel LEAL / AFP