Európa háborúja már nem a fronton, hanem a hálózataiban dől el 

Miről is van szó a bevezetőben említett trendek kapcsán? Arról, hogy a távközlési infrastruktúra működteti a sürgősségi kommunikációt, a határokon átnyúló egészségügyi rendszereket, az energia- és közlekedési hálózatokat, a pénzügyi piacokat, sőt egyre inkább a katonai alkalmazásokat is, amelyek megbénulása vagy sérülése esetén nemcsak a mindennapi társadalmi-gazdasági működés kerül veszélybe, hanem bármilyen érdemi védelmi készültség megszervezése és fenntartása is lehetetlenné válik. 
A Politico  friss anyagában a Copenhagen Economics minap közzétett elemzésére hivatkozik, amely egyértelműen fogalmaz: az európai távközlési szolgáltatók ma már az európai biztonsági architektúra első védelmi vonalát alkotják. 

A kiberfenyegetések gyorsan változnak 

A kiberfenyegetések változásának tempója és kifinomultsága messze meghaladja a politikai és szabályozói rendszerek reagálóképességét. Az Európai Unió Kiberbiztonsági Ügynöksége (ENISA) 2023-ban  

Igaz, hogy 2024-re ez a szám a felére csökkent, ami biztató, de még mindig óriási kockázatot jelez. 

A támadások egyre kifinomultabbak, az ellátási láncok sérülékenyebbek, a klímaváltozás okozta fizikai zavarok gyakoribbak, a hibrid hadviselés pedig kifejezetten a civil digitális infrastruktúrát célozza. Ebben a környezetben a távközlés néhány évtized alatt kényelmi szolgáltatásból stratégiai nemzeti vagyonná vált: nélküle nem építhető ki valódi, határokon átívelő védelmi képesség, ahogy nem biztosítható a NATO-kompatibilitás sem 27 egymástól eltérő nemzeti piac mellett. 

Másfél százalék, fragmentált piac, rossz megtérülés 

A NATO is érzékeli ezt az elmozdulást, az idei hágai csúcstalálkozón elfogadott 5 százalékos védelmi kiadási ajánlás mellett a tagországokat külön ösztönzik, hogy GDP-jük akár 1,5 százalékát is fordítsák a kritikus infrastruktúra – benne a távközlési hálózatok – védelmére és fejlesztésére. 
Ugyanakkor  

Az európai távközlési szektor tőkearányos megtérülése (ROCE) jelenleg nagyjából fele az amerikainak. Az Európai Bizottság becslése szerint ráadásul körülbelül 200 milliárd eurós beruházási hiány halmozódott fel az 5G-s és optikai lefedettség, valamint a kapcsolódó infrastruktúra területén. 

E nélkül az erőforrás nélkül Európa egyszerűen nem tudja kiépíteni azokat az erős optikai gerinchálózatokat, fejlett 5G-/6G-rendszereket, felhő- és edge-infrastruktúrákat, műholdas kapcsolatokat és adatközpontokat, amelyek ma már nem csupán a gazdasági verseny-, hanem a védelmi képességek alapját is jelentik. 

Beruházási fordulat és egységes belső piac kell 

Ahhoz, hogy Európa lépést tartson a gyorsan változó biztonsági környezettel, radikális szemléletváltásra van szükség. A szakpolitikának a hálózatok biztonságát és ellenálló képességét kell a középpontba helyeznie – ami meg kell jelenjen a szabályozásban, a fúziós vizsgálatokban, a spektrumpolitikában és a kormányzati támogatási programokban egyaránt. 

A belső távközlési piac további harmonizálása elengedhetetlen. Ehhez egyértelműbb, egyszerűbb és valóban egységes uniós szabályozási keretre van szükség – a Digital Networks Act (DNA) éppen ezt a célt szolgálhatja. Csak egy valóban integrált, nagy befektetéseket vonzó és skálázható európai távközlési piac képes biztosítani azt a technológiai és pénzügyi erőt, amely nélkül a kontinens védelmi képessége hosszú távon fenntarthatatlan. 

A tét nem kevesebb, mint hogy Európa képes-e megvédeni polgárait és szuverenitását egy olyan korban, amikor a háború már nemcsak a csatatéren, hanem a kábeleinkben és szervereinkben is zajlik. 

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: Yasser Al-Zayyat / AFP