Amerikában kimondták: Brüsszel zöldőrülete gazdasági öngyilkosságba hajszolja Európát

Európában az orosz szankciók és a megújulók térnyerése miatti magas energiaárak következtében egymás után zárnak be gyárak, csúsznak a beruházások – így mélyül az EU gazdasági válsága. Az amerikai The Wall Street Journal friss elemzése szerint az öreg kontinens két évtizedes zöldígérete, miszerint olcsó, bőséges megújuló energiával és zöldmunkahelyekkel jár a karbonkibocsátás csökkentése, inkább további költségeket jelent a fogyasztóknak és káros a gazdaságnak. 

Gyárbezárások sora 

A tanulmány drámai képet fest az európai ipar, különösen az egyik alapvető ága, a vegyipar állapotáról. Az ExxonMobil a közelmúltban jelentette be, hogy bezárja skóciai vegyipari üzemét, sőt azzal fenyegetőzik, hogy egyszerűen „lelép” Európa vegyipari térképéről. Az indoklásuk egyértelmű: a zöldpolitikák versenyképtelenné teszik a működést.  

Egy brit vegyipari óriás, a műanyag alapanyagokat, vegyi nyersanyagokat és petrolkémiai termékeket gyártó Ineos tavaly októberben közölte, hogy két nyugat-németországi gyárát bezárja a magas energiaköltségek miatt – emlékeztet a WSJ anyaga. A főként műanyagokhoz, habokhoz, ragasztókhoz és textiliparhoz használt vegyi alapanyagokat gyártó amerikai Huntsman pedig az elmúlt évtizedben gyakorlatilag kivonult az Egyesült Királyságból – munkatársainak a száma a több mint 2000-ről mára körülbelül 70-re zuhant. Pedig húsz évvel ezelőtt az olcsó északi-tengeri energia miatt az Egyesült Királyság volt a legversenyképesebb helyszín az egész világon, és nemcsak a Huntsman, hanem számos hasonló vegyipari cég számára, amelyek az olcsó északi-tengeri kőolajat és földgázt, illetve annak származékait hasznosították fő alapanyagként. 

Bajban a hidrogénprojektek és az adatközpontok  

Az EU-s és a brit zöldprojektek közül különösen a zöldhidrogénprogramok szenvednek. Mert ugyan az unió a zöldhidrogént helyezte klímaterveinek középpontjába mint a nehézipar lehetséges üzemanyagát és energiatárolási módszerét, ám ezeket a projekteket a költségeik miatt elhalasztják vagy törlik.  

Mi több: az energiaéhes adatközpontok, így a felhőszolgáltatások és a mesterséges intelligenciát kiszolgáló infrastruktúra-beruházásai is falba ütköztek. Írországban az állami hálózatüzemeltető 2028-ig moratóriumot vezetett be az új adatközpontokra, miután a meglévők már tavaly elszívták az ország villamosenergia-ellátásának egyötödét. Németországban egy frankfurti adatközpont-üzemeltető vezérigazgatója, Jerome Evans 

A költségrobbanás okai 

Európa eltérő stratégiát követett a zöldátmenetben, mint más régiók. Míg az USA, Kína, India és mások „és” stratégiát alkalmaztak – egyidejűleg építve megújuló és fosszilis kapacitásokat –, addig Európa a „vagy” stratégiát választotta: nagy tempóban váltotta le a fosszilis energiát napenergiával, széllel és biomasszával, miközben bezárt fosszilis erőműveket.  

Nagy-Britannia tavaly az első nagy ipari ország lett, amely minden szénnel működő erőművét bezárta, majd betiltotta az új tengeri olaj- és gázfúrásokat. Németország közműveinek egyötöde a következő években tervezi leállítani a gázhálózatait.  

Bár a napfény és a szél ingyenes, hasznosításuk – és különösen a tárolásuk – óriási infrastruktúra-beruházásokat igényel. Akkumulátoros tárolást napsütés nélküli és szélcsendes időszakokra, vagy legalábbis hatalmas redundáns háttérkapacitásokat, hiszen a növekvő áramigényt az eltárolhatatlan megújulókkal nem lehet kielégíteni, hiszen akkor éjjel és szélcsendben nem lesz áram. 

Ezek a többletköltségek, amelyeket a dotációk és a szén-dioxid-adók az EU-ban jobbára elfednek, azt jelentik, hogy  

Jelenleg Németországban a legmagasabb a háztartási villamos energia ára a fejlett világban, míg az Egyesült Királyságban ugyanez igaz az ipari áramárra – legalábbis a Nemzetközi Energiaügynökség 28 nagy gazdaságot vizsgáló elemzése szerint. Az EU nehézipari átlagos villamosenergia-árai nagyjából kétszeresei az amerikainak és 50 százalékkal magasabbak a kínainál. 

Ígéretek vs. valóság 

Persze ennek nem kellett volna így alakulnia. Boris Johnson korábbi brit miniszterelnök 2020-ban megígérte, hogy országa a „szél Szaúd-Arábiája” lesz, tiszta energiát termelve, amely állítása szerint olcsóbb lesz a szénnél és a gáznál. A brit Munkáspárt folytatta ezt a vonalat, ígérve, hogy a háztartási energiaszámlák 2030-ra évente 300 fonttal csökkennek.  

Ám az energiacégek vezetői nemrég a parlamentben azt nyilatkoztak, hogy az áramszámlák valószínűleg reálértéken további 20 százalékkal emelkednek 2030-ig – még akkor is, ha a földgáz ára csökkenne. Ennek az oka nem a nyersanyagárakkal összefüggő tényezők, mint például az új hálózat költségei. 

Az Aurora Energy Research tanácsadó cég becslése szerint  

Csakhogy addigra az Európának okozott gazdasági kár súlyos lehet. „Az európai ipar addig elvérzik” – fogalmazott Dieter Helm, az Oxfordi Egyetem gazdaságpolitikai professzora a WSJ anyagában, aki azért is lát rá jól a kérdésre, mert korábban brit kormányok tanácsadója volt energiapolitikai kérdésekben. 

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: Ronny HARTMANN / AFP