Kína új szabályokat ír a zöld- és digitális világban

Nem titok, hogy Kína ma a világ legnagyobb megújulóenergia-termelője: nap- és szélenergia-kapacitása idén már megközelítheti az 1700 gigawattot – ez jóval több, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok 1100 gigawatt körüli együttes teljesítménye, bár lakosságarányosan még vezet a Nyugat, de már nem sokáig. A kínai zöldforradalom azonban nem áll meg a határoknál: Peking a világ napelempaneljeinek 80, az elektromos autók akkumulátorainak 70 százalékát gyártja. 

Hszi javaslata egyszerű:  

Miért fizetnének többet a nyugati technológiákért, amikor olcsóbb kínai alternatíva áll rendelkezésre? 
Ez a stratégia azonban messze túlmutat a kereskedelmen. Kína az Egy övezet, egy út (BRI) kezdeményezés keretében már most hatalmas összegeket fektet be a régió infrastruktúrájába. Malajziában 5G-hálózatokat épít, Thaiföldön okosvárosprojekteket finanszíroz. Gyakorlatilag globális vezetők a zöldtechnológiák és az elektromos járművek terén is. 

A függőség csapdája 

A Nyugat problémája az, hogy ezek a beruházások geopolitikailag is látványosan terjesztik Kína hatalmát: sok esetben a kínai hitelek olyan feltételekkel járnak, amelyekből nehéz kiszállni. Srí Lanka esete erős figyelmeztetés: amikor az ország nem tudta törleszteni a kínai kölcsönöket, Peking 99 évre bérbe vette Hambantota stratégiai kikötőjét.  

Ráadásul a zöldtechnológiák exportja ugyanezt a mintát követi. Az országok, amelyek kínai infrastruktúrára építenek, végső soron technológiai és pénzügyi függőségbe kerülhetnek – figyelmeztet a Reuters anyaga. Hosszú távon ez politikai lojalitást is jelent: nehéz kritizálni Kínát, ha az ország energiarendszere és kommunikációs infrastruktúrája kínai napelemeken, szélparkokon és kínai 5G-technológián múlik. 

Cinizmus versus pragmatizmus 

Van itt némi képmutatás is. Kína energiatermelésének 59 százaléka még mindig szénből származik, ezért a világ szén-dioxid-kibocsátásának 30 százalékáért felel. Mégis zöldnagyhatalomként pozicionálja magát külföldön. A fejlődő világ számára ez persze másodlagos kérdés, számukra Kína az a „pragmatikus partner”, amely nem moralizál, nem követel reformokat, hanem csak üzletet kínál.. Tavaly Kína zöldtechnológia-exportja jóval meghaladta a 150 milliárd dollárt (ez a teljes magyar költségvetés éves bevételeinek több mint másfélszerese) – és ezzel nemcsak pénzt, hanem globális befolyást is szerzett.  

Ki írja az MI szabályait? 

A kínai vezető másik nagy bejelentése a World Artificial Intelligence Cooperation Organization (WAIACO) létrehozásának javaslata volt. Ez olyan új nemzetközi szervezet lenne, amely harmonizálná a mesterséges intelligencia globális szabályozását, etikai irányelveket dolgozna ki, illetve biztosítaná, hogy az MI-technológia minden ország számára elérhető legyen – különösen a fejlődő világ számára. Ez a javaslat elsőre jól hangzik. Az MI valóban forradalmasíthatja a gazdaságot, de a technológia koncentráltsága aggodalomra ad okot, mivel az Egyesült Államok és néhány európai ország uralja a piacot. Kína azt ígéri, hogy megváltoztatja ezt. 

Azonban a WAIACO is felfogható geopolitikai eszközként, hiszen az Egyesült Államok az MI-t nemzetbiztonsági prioritásként kezeli. Washington exportkorlátozásokat vezetett be – például tiltja a legmodernebb chiptechnológiák értékesítését Kínának –, és szövetségesekkel együtt próbálja megőrizni a technológiai fölényét.  

Hszi Csin-ping válasza erre az úgynevezett „nyitott együttműködés”, amely nyitottság azonban jól meghatározott kereteken belül működne: Kína koordinálná a szabályozást, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy kínai szabványok és értékek terjednének el.   

Digitális selyemút  

A gazdasági logika mindenesetre ugyanaz, mint a zöldtechnológiáknál. Az ázsiai-csendes-óceáni régió számos fejlődő országa nem rendelkezik kapacitással saját MI-infrastruktúra kiépítésére. Kína itt beruházásokkal léphet be: finanszírozza az adatközpontokat, szállítja az algoritmusokat, kiképezi a szakembereket. Az infrastruktúra a kínai technológiai óriáscégek, például a Huawei, az Alibaba, a Tencent és a ZTE megoldásai révén épül ki, sőt példák már most is vannak:  

Vietnám, Indonézia, Thaiföld – ezek az országok kínai technológiára építik a digitális jövőjüket. 
És itt jön a csapda: aki egyszer kínai szabványokat adoptál, nehezen térhet át másra. A kínai cégek ugyanis hosszú távú piaci részesedést szereznek. A globális MI-piac 2030-ra 15,7 ezermilliárd dollárosra nőhet, Kína pedig jó úton halad, hogy ebből hatalmas szeletet szerezzen meg. 

A kínai elnök beszéde egyértelmű üzenetet küldött: országa készen áll vezetni a technológiai forradalmakat – de a saját feltételeivel. A zöldtechnológiák és a mesterséges intelligencia területén Peking nem egyszerűen versenyez Washingtonnal, hanem alternatív világrendet épít.  

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: Maxim Shemetov / POOL / AFP