A gazdasági logika mindenesetre ugyanaz, mint a zöldtechnológiáknál. Az ázsiai-csendes-óceáni régió számos fejlődő országa nem rendelkezik kapacitással saját MI-infrastruktúra kiépítésére. Kína itt beruházásokkal léphet be: finanszírozza az adatközpontokat, szállítja az algoritmusokat, kiképezi a szakembereket. Az infrastruktúra a kínai technológiai óriáscégek, például a Huawei, az Alibaba, a Tencent és a ZTE megoldásai révén épül ki, sőt példák már most is vannak:
a BRI keretében Kína amolyan „digitális selyemutat” épít, amely az 5G-hálózatoktól a felhőszolgáltatásokig mindent tartalmaz.
Vietnám, Indonézia, Thaiföld – ezek az országok kínai technológiára építik a digitális jövőjüket.
És itt jön a csapda: aki egyszer kínai szabványokat adoptál, nehezen térhet át másra. A kínai cégek ugyanis hosszú távú piaci részesedést szereznek. A globális MI-piac 2030-ra 15,7 ezermilliárd dollárosra nőhet, Kína pedig jó úton halad, hogy ebből hatalmas szeletet szerezzen meg.
A kínai elnök beszéde egyértelmű üzenetet küldött: országa készen áll vezetni a technológiai forradalmakat – de a saját feltételeivel. A zöldtechnológiák és a mesterséges intelligencia területén Peking nem egyszerűen versenyez Washingtonnal, hanem alternatív világrendet épít.