Miközben Brüsszelben és Berlinben rendre bírálatok érik Magyarország politikáját, a befektetők egészen másképpen gondolkodnak: a számok és a vállalatok döntései alapján Magyarország az elmúlt években a kontinens egyik legvonzóbb ipari központjává vált.
Az elmúlt évtizedben kevés ország váltott ki annyi indulatot az európai politikai elit körében, mint Magyarország. Orbán Viktor miniszterelnök rendre szembement Brüsszel diktátumszerű, kényszerített konszenzusaival, legyen szó migrációról, energiapolitikáról vagy a civil szervezetek szerepéről. Budapest mindenben következetesen más irányt mutatott. Ahogyan Thomas Kolbe közgazdász fogalmaz friss publicisztikájában: „Ha Brüsszel A-t mond, Orbán B-vel válaszol”.
Az ideológiába fulladó uniós és német mainstream sajtó ezt gyakran illiberális elhajlásként, sőt autokratikus kísérletként írja le. A kormány szinte minden belpolitikai döntését komoly vizsgálatnak veti alá, és tesz róla, hogy a „felháborodást” folyamatosan a felszínen tartsa, többet foglalkozva az „apró” Magyarországgal, mint az egész kelet-európai térséggel.
Ám a tőke – amely nem érzelmi, hanem racionális döntéseket hoz – másként ítél.
Az évek során Magyarország igazi tőkemágnessé vált – beleértve a több milliárd eurós vállalati befektetéseket is. A számok önmagukért beszélnek. 2024-ben Magyarország mintegy 10 milliárd eurónyi közvetlen külföldi befektetést vonzott be, amelynek közel 80 százaléka Ázsiából, főként Kínából, Japánból és Dél-Koreából érkezett. Ez újabb kritikai ponttá vált Von der Leyen bizottsága számára. Budapestet azzal vádolják, hogy a kínai befolyás kapujaként szolgál Európában. Az az egyszerű tény, hogy Magyarországnak döntő előnyei vannak más európai országokkal szemben, soha nem tűnik fel Brüsszelben.
Nem véletlen, hogy a világ autóiparának nagyágyúi – köztük az Audi, a Mercedes, a BMW – mind Magyarországon építik elektromos jövőjüket, miközben Németországban a bürokrácia és a magas energiaköltségek elfojtják az innovációt.
Az óriási hazai adóssággal küszködő autóipari beszállító, a ZF Friedrichshafen Magyarországot választotta utolsó menedékének, akárcsak a ThyssenKrupp vagy a Bosch. Az Audi győri összesített beruházásai meghaladják a 8 milliárd eurót, és a régió legnagyobb munkaadójává vált. Ugyanez igaz a kecskeméti Mercedesre is: 1 milliárd eurót költöttek az e-mobilitási gyártás bővítésére, ami 4400 új munkahelyet teremtett. A BMW Debrecenben 2 milliárd eurót fektetett be, 2000 munkahelyet teremtett és egy teljes beszállítói értékláncot hozott létre. Az elektromos forradalom, amelyet Németország bürokratikus kényszerrendeletekkel próbált meg sikertelenül elérni, most bontakozik ki Magyarországon – sokkal jobb körülmények között. Kolbe szerint:
aki látni akarja Németország ipari jövőjét, annak Magyarországra kell utaznia.
A vonzerő hátterében nem csupán az áll, hogy Budapest pragmatikusan ragaszkodik az orosz gázhoz, miközben Berlin politikai hitvitát csinál az energiából. Magyarország az egykulcsos, 9 százalékos társasági adójával, az alacsony iparienergia-áraival és a képzett munkaerővel (az oktatási rendszer igazodik a modern ipari vállalatok igényeihez) kínál alternatívát. A szabályozási környezet kiszámíthatóbb, mint a brüsszeli jogszabálygyárban, a kormány iparpolitikája pedig nyíltan hirdeti: támogatja a külföldi beruházásokat ahelyett, hogy akadályozná azokat.
Orbán paradoxona éppen ebben rejlik: miközben a brüsszeli kézivezérlésű országok a nem létező magyar válságról beszélnek, a befektetők a pragmatizmusukkal szavaznak, és Magyarországot választják.
A brüsszeli és berlini szabályozási megszállottság, valamint Magyarország üzletbarát politikája közötti éles ellentét valószínűleg felgyorsítja a tőkekiáramlást Németországból – véli Kolbe, hozzátéve: ideális esetben Magyarországnak tükröt kellene tartania a német döntéshozók elé. Ha az uniós vezetők valóban a versenyképességet szeretnék megőrizni, akkor Magyarország példáját nem büntetniük kellene, inkább tanulmányozniuk illene. A gazdaság ugyanis nem a politikai nyilatkozatok, hanem a működő gyárak, az olcsó energia és a kiszámítható környezet talaján virágzik.
A végső tanulság egyszerű: az ideológiai színház Európában egyre drágább luxus. Magyarország a brüsszeli elit támadásai ellenére a pragmatizmusa révén ma már sokkal nagyobb hatást gyakorol a kontinens gazdasági térképére, mint azt bárki gondolta volna tíz évvel ezelőtt. A vállalatok ítélete pedig világos: inkább Budapest, mint Brüsszel.
***
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Ludovic MARIN / AFP
A költségvetési törvény szerint a befizetés önkormányzatonkénti összegét ugyanis az államháztartásért felelős miniszternek rendeletben kellett volna meghatározni a május végi beszedési határidő előtt. Ezt azonban se a régi, se az új pénzügyminiszter készítette el.
A következő időszakban majdnem 6.000 milliárd forintot tud a kormány az ország fejlesztésére fordítani.
Nagyot hibázna a kormány, ha az önkormányzatok bevonása nélkül alakítaná át rendszert – mondta a Mandinernek Szita Károly annak kapcsán, hogy számos változtatást tervez a Tisza-kormány az önkormányzati struktúrában. Kaposvár polgármestere nehezményezi, hogy a kabinet eddig nem egyeztetett az önkormányzatokkal.
A köztársasági elnök a Cicero című német politikatudományi folyóiratnak adott interjút.
Az új miniszterelnök Friedrich Merz-cel és Emmanuel Macronnal találkozik.
A BL-döntő projektvezetője szerint mindenki hibátlanul teljesített.
A Politico értesülései szerint június 15-én új szakaszba léphet Ukrajna és Moldova európai uniós csatlakozási folyamata, miután Budapest jelezte: kész lehet feloldani korábbi vétóját.
Egyetlen feltételt szabott Oroszország.
