Orbán vs. Brüsszel: a befektetők ítélete 

Az elmúlt évtizedben kevés ország váltott ki annyi indulatot az európai politikai elit körében, mint Magyarország. Orbán Viktor miniszterelnök rendre szembement Brüsszel diktátumszerű, kényszerített konszenzusaival, legyen szó migrációról, energiapolitikáról vagy a civil szervezetek szerepéről. Budapest mindenben következetesen más irányt mutatott. Ahogyan Thomas Kolbe közgazdász fogalmaz friss publicisztikájában: „Ha Brüsszel A-t mond, Orbán B-vel válaszol”.  

Az ideológiába fulladó uniós és német mainstream sajtó ezt gyakran illiberális elhajlásként, sőt autokratikus kísérletként írja le. A kormány szinte minden belpolitikai döntését komoly vizsgálatnak veti alá, és tesz róla, hogy a „felháborodást” folyamatosan a felszínen tartsa, többet foglalkozva az „apró” Magyarországgal, mint az egész kelet-európai térséggel.  

Az évek során Magyarország igazi tőkemágnessé vált – beleértve a több milliárd eurós vállalati befektetéseket is. A számok önmagukért beszélnek. 2024-ben Magyarország mintegy 10 milliárd eurónyi közvetlen külföldi befektetést vonzott be, amelynek közel 80 százaléka Ázsiából, főként Kínából, Japánból és Dél-Koreából érkezett. Ez újabb kritikai ponttá vált Von der Leyen bizottsága számára. Budapestet azzal vádolják, hogy a kínai befolyás kapujaként szolgál Európában. Az az egyszerű tény, hogy Magyarországnak döntő előnyei vannak más európai országokkal szemben, soha nem tűnik fel Brüsszelben. 

Az óriási hazai adóssággal küszködő autóipari beszállító, a ZF Friedrichshafen Magyarországot választotta utolsó menedékének, akárcsak a ThyssenKrupp vagy a Bosch. Az Audi győri összesített beruházásai meghaladják a 8 milliárd eurót, és a régió legnagyobb munkaadójává vált. Ugyanez igaz a kecskeméti Mercedesre is: 1 milliárd eurót költöttek az e-mobilitási gyártás bővítésére, ami 4400 új munkahelyet teremtett. A BMW Debrecenben 2 milliárd eurót fektetett be, 2000 munkahelyet teremtett és egy teljes beszállítói értékláncot hozott létre. Az elektromos forradalom, amelyet Németország bürokratikus kényszerrendeletekkel próbált meg sikertelenül elérni, most bontakozik ki Magyarországon – sokkal jobb körülmények között. Kolbe szerint: 

Jobb, mint otthon 

A vonzerő hátterében nem csupán az áll, hogy Budapest pragmatikusan ragaszkodik az orosz gázhoz, miközben Berlin politikai hitvitát csinál az energiából. Magyarország az egykulcsos, 9 százalékos társasági adójával, az alacsony iparienergia-áraival és a képzett munkaerővel (az oktatási rendszer igazodik a modern ipari vállalatok igényeihez) kínál alternatívát. A szabályozási környezet kiszámíthatóbb, mint a brüsszeli jogszabálygyárban, a kormány iparpolitikája pedig nyíltan hirdeti: támogatja a külföldi beruházásokat ahelyett, hogy akadályozná azokat. 

A brüsszeli és berlini szabályozási megszállottság, valamint Magyarország üzletbarát politikája közötti éles ellentét valószínűleg felgyorsítja a tőkekiáramlást Németországból – véli Kolbe, hozzátéve: ideális esetben Magyarországnak tükröt kellene tartania a német döntéshozók elé. Ha az uniós vezetők valóban a versenyképességet szeretnék megőrizni, akkor Magyarország példáját nem büntetniük kellene, inkább tanulmányozniuk illene. A gazdaság ugyanis nem a politikai nyilatkozatok, hanem a működő gyárak, az olcsó energia és a kiszámítható környezet talaján virágzik. 

A végső tanulság egyszerű: az ideológiai színház Európában egyre drágább luxus. Magyarország a brüsszeli elit támadásai ellenére a pragmatizmusa révén ma már sokkal nagyobb hatást gyakorol a kontinens gazdasági térképére, mint azt bárki gondolta volna tíz évvel ezelőtt. A vállalatok ítélete pedig világos: inkább Budapest, mint Brüsszel. 

*** 

   
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.  

Nyitókép: Ludovic MARIN / AFP