A kutatók ezt a problémát úgy hidalták át, hogy akkor ültették be az elektródahálót, amikor az agy még egy kétdimenziós sejtréteg volt. Ahogy ezek a sejtlapok fejlődtek és 3D-s szerkezetekké alakultak, az elektródák is velük együtt hajlottak, beágyazódva az agy különböző részeibe. Ezt nevezték el kiborgembriónak. A vizsgálatról szóló tanulmányt nemrégiben publikálták a Nature online felületén.
A kísérletek nem voltak zökkenőmentesek, ugyanis az első teszteknél még túl merev elektródákat alkalmaztak, amelyek elvágták az embriós szöveteket. Az új, hajlékonyabb eszközök vastagsága azonban kevesebb mint egy mikrométer.
A béka- és szalamandraembriókban az új elektródák stabilan és folyamatosan mérték az agy elektromos aktivitását, milliszekundumos felbontással. A szövetek vizsgálata és a stresszhez köthető gének aktivitása szerint ezek az eszközök nem befolyásolták negatívan az agyfejlődést, ahogy a viselkedési tesztek sem mutattak eltérést: a békák ugyanúgy elkerülték a tárgyakat, mint a kontrollcsoport tagjai. Az emlősökön végzett előzetes kísérletek is ígéretesek voltak: egérembriók és újszülött patkányok esetén sikeresen mérték az idegi aktivitást.
A cikk folytatását a makronom.eu oldalán olvashatják: