Egyre őrültebb méreteket ölt az európai fegyverkezés, de a kritikusok szerint ez még mindig nem elég

Meghökkentő összegek láttak napvilágot a Bloomberg Intelligence új jelentésében, amely az európai országok védelmi kiadásait és az Oroszország elleni (valamiért egyre többet hangoztatott) lehetséges háború anyagi fedezetével foglalkozik. Az elemzők már nem is Európa egészére bontották le a számításaikat, csupán a tizenöt legerősebb NATO-tagra, köztük Franciaországra, Nagy-Britanniára, Törökországra, Olaszországra, Németországra, Spanyolországra, Lengyelországra, Svédországra és Romániára. Kalkulációik szerint az érintett országoknak évente akár 340 milliárd dollárral is növelniük kell védelmi kiadásaikat – beleértve a beruházásokat is –, ameddig el nem érik a 720 milliárd dolláros célt ahhoz, hogy megbirkózzanak az ukrán krízissel, valamint azzal a lehetőséggel, hogy Trump elnök valóban Európára bízza Európa védelmét.  

A Bloomberg-elemzést jegyző George Ferguson szerint bár az ukrajnai háború alapból jócskán megnövelte a védelmi kiadásokat Európában, ennél sokkal többre van szükség Ukrajna támogatásához, Oroszország agresszív politikájának megállításához – valamint a felkészüléshez a Kínával kibontakozó „stratégiai versenyre”. 

A javaslat több mint merész. Bár a védelmi kiadások valóban növekednek, még mindig vannak olyan európai országok, akiknek nem sikerült elvégezni a NATO által kiadott házi feladatot sem, vagyis nem képesek elérni a GDP-arányos évenkénti 2 százalékos védelmi költségvetést. Míg Lengyelország toronymagasan vezet 4,12 százalékkal, Nagy-Britannia 2,33 százalékon áll, Magyarország könnyen vette az akadályt, és GDP-jének 2,11 százalékát áldozza az ország védelmére (egyetlen uniós államként, amely valóban a saját védelmét erősíti, és nem az ukrajnai háborúba pumpálja a fegyvereket), addig a lista másik, sötétebbik felén messze áll még az alapcéltól is Spanyolország (1,28), Belgium (1,30), Olaszország (1,49), Szlovénia (1,29), Portugália (1,55), Horvátország (1,81) és Luxemburg (1,29 százalék). 

Teljesen külön történet Németország, amely nagy nehezen elérte a 2 százalékot (jelenleg 2,12 a mutató), ám mindezt csak egy trükkel tudta kivitelezni: miután az ország alkotmánya tiltja a túlzott hitelek felvételét a költségvetés duzzasztása érdekében, létrehozott egy költségvetésen kívüli speciális alapot, és azt töltötte fel 100 milliárd eurós hitellel. A megnövelt védelmi büdzsét (idén 52 milliárd euró) ebből a zsebből pótolja ki, így sikerült megragadni a 2 százalékos NATO-küszöböt. Csakhogy: miután az alkotmánybíróság elkaszálta a speciális zsebek létrehozását, mondván, az nem más, mint trükközés az alkotmányos adósságfék kikerülésére, a pénz 2027-re az utolsó centig el fog fogyni. Boris Pistorius védelmi miniszter haragosan lobbizott a források érdekében, de a hónap elején bekövetkezett kormánybukás alaposan megnehezítette a dolgát. Németország ideiglenes költségvetéssel vág majd neki 2025-nek, az új kormány hivatalba lépéséhez áprilisig kell majd várni, és bár a védelmi költségvetés a központi büdzséből biztosított lesz, egyelőre homályos, miből fogja fedezni az új kancellária két év múlva a NATO-s 2 százalék szinten tartásához szükséges forrásokat.  

Draghi + 

A Bloomberg Intelligence elemzése kapcsán azonnal ugyanaz a kérdés merül fel, mint Mario Draghi volt olasz miniszterelnök és EKB-főnök jelentése kapcsán, amelyet áprilisban nyújtott be az Európai Bizottságnak az EU-s versenyképesség katasztrofális állapotát elemezve. Ő konkrétan lassú haldoklásra figyelmeztetett, amennyiben a régió nem kezd bele egy felpörgetett költségvetésű beruházási folyamatba – és ez alatt a hadiipari befektetéseket is értette. Külön foglalkozott ugyanis a védelmi iparral, amelynek kapacitásait csúcsra járatva lehet csak elkerülni, hogy eltűnjön a geopolitikai verseny süllyesztőjében.  

Megoldási javaslata nem új keletű, de ismét kivitelezhetetlen lesz: pénzügyi ösztönzőkről beszél EU-s forrásokból, hogy a kormányokat európai vásárlásokra serkentsék, vagyis ismét egy tagállamok által felhizlalt büdzsét javasol, ahonnan aztán visszafizetik a támogatásokat. Ugyanakkor felszólítja a tagországokat is, hogy nagyobb lelkesedést tanúsítsanak a közös kiadások és a közös fegyverbeszerzés területén, felszámolva az európai védelmi piac széttagoltságát. Azt is javasolja, hogy az unió kezdje el növelni a fegyvergyártó cégek méretét és kapacitását, a védelmi ipar előtt pedig jobban nyissa ki a finanszírozási kapukat, lehetővé téve például, hogy az Európai Beruházási Bank – amelynek az alapszabályában rögzítették, hogy a fegyveriparnak nem folyósít kölcsönt – hitelezési politikája megváltozzon. 

A Bloomberg jelentése annyiban különbözik Draghi intelmeitől, hogy nem egy egységes Európában, hanem tagállami szinten gondolkodik, ugyanakkor a miből kérdésre nem tud és nem is akar válaszolni. Tekintve (sőt egy megnövekedett finanszírozási hullámba még bele is számítva), hogy az európai államok közül sokan még a 2 százalékos NATO-s védelmi célt sem érik el az idén, mind Draghi, mind a Bloomberg jelentése inkább figyelmeztető kiáltás, semmint recept a sikerhez. A válasz ugyanis a kérdésre ismét egy óriási, közös EU-s hitelfelvételben rejlik, ebbe azonban a fiskálisan kemény politikát folytató országok biztosan nem fognak belegyezni.  

Az elemzés készítői szerint az elmúlt évtizedek súlyos alulfinanszírozottsága után egy ilyen léptékű fegyverkezési hajsza nagyjából 10 évig fog tartani Európában, feltéve, ha tudnak rá forrást biztosítani. George Ferguson ez esetben ritka nagyvonalúságról tett tanúbizonyságot: szerinte a tagállamoknak át kell gondolni, mit tartanak prioritásnak a költségvetésükben, vagyis a különböző állami területekre költött összegeket kell karcsúsítani, hogy azt a fegyverkezésbe öljék. Látva az összeomlott német kormányt büntető szavazókat, a francia kabinet bukását, vagy éppen a Spanyolországban tomboló káoszt, nem valószínű, hogy a Bloomberg javaslatát érdemben bárki is komolyan áttanulmányozza majd Európában.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: MTI/EPA/Az ukrán hadsereg 24. gépesített dandárjának sajtószolgálata 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.