A britek nagyon is szeretik az olcsó kínai elektromos autókat – luxust adnak cserébe

Míg az Egyesült Államok 100 százalékos büntetővámokkal sújtotta a Kínából érkező elektromos autókat (Kanada a napokban követte a példáját), az Európai Unió pedig differenciált extravámokat vetett ki a különböző kínai gyártókra 9-től 36,3 százalékig, Nagy-Britannia semmilyen korlátozó intézkedést nem tervez bevezetni. 

Pedig a kínaiak már nagyon is jelen vannak az angol utcákon: Londonban békésen megfér egymás mellett a Rolls-Royce-szalon és a BYD kiállítóüzlete – a kínai csúcsgyártó a magyarországi értékesítéssel nagyjából egy időben indította el tavaly a szigetországi kereskedelmét, mindenki általános megelégedésére. A kínai elektromosok népszerűsége érthető: a fejlett szoftveres technológia megfizethető árral párosul. A BYD Dolphint például 25 ezer fontért árulják Nagy-Britanniában, amit az angol autópiaci szakértők a „lenyűgözően alacsony ár” címkével láttak el.  

És éppen az alacsony ár az, ami rávilágít az extravámrendszer buktatójára. Pekingben ugyanehhez az autóhoz tízezer fontért lehet hozzájutni, vagyis a kínai gyártó 15 ezer pluszt rak rá egy autóra, mire Nagy-Britanniában az ár miatt rendkívül elégedett tulajdonos hazaviszi a járgányát. Ez azt jelenti, hogy  

Nagy-Britannia (mire nem jó a brexit) Brüsszeltől függetlenül szabadon dönthet az extravámok alkalmazásáról, a kormány azonban semmi jelét nem adja annak, hogy élni kívánna vele. A The Economist által közölt adatok szerint a kínai modellek az új elektromos járművek eladásainak nagyjából a 10 százalékát teszik ki – mindössze öt évvel ezelőtt ez a mutató 3-4 százalékos volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyugati autógyártók zsinórban húznak fel gyártóüzemeket Kínában, akkor még meglepőbb adatra bukkanhatunk: a Nagy-Britanniában regisztrált elektromos járművek 22 százaléka (az összes autó 7,5 százaléka) Kínában készült.   

Whiskey lazaccal egy Rolls-Royce hátsó ülésén 

Természetesen mind Washington, mind Brüsszel tesz kísérleteket arra, hogy finoman meggyőzze a briteket: használják a büntetővámokat, hogy megmentsék az európai autógyártást a kínai dominanciától – igyekezetük azonban meddő marad. Pedig még a jól bevált „nemzetbiztonsági kockázat” kártyát is lecsapják az asztalra, utalva a kínai okosautók óriási mennyiségű adatgyűjtésére, amelyet előszeretettel tulajdonítanak a biztonságos vezetéshez szükséges információk elemzése helyett szenzitív adathalászatnak. A pozitívumok azonban felülírják ezeket az aggályokat – a britek szerint Washington és Brüsszel hirtelen a ló másik oldalán találta magát a túlaggódással: ha csak egyetlen kínai járműről is kiderülne, hogy a használata közben eltárolt adatait nem engedélyezett módon használják fel (például Pekingben, például a hadsereg elemzőközpontjában), az a kereskedelem azonnali végét jelentené. Ezzel pedig Kína pontosan tisztában van, vagyis esze ágában sem lenne ilyen kockázatokat vállalni, és autóit a digitális hadviselés szolgálatába állítani. 

Nagy-Britannia annak tartja a kínai elektromos autókat, amik valójában: lehetőségnek az átállásra a belső égésűekről a zöldenergiás járművekre. A szén-dioxid-mentesítés a brit (egymást sűrűn követő) kormányok azonos célkitűzése, és ellentétben Brüsszellel, Washingtonnal és Kanadával, tudomásul vette a tényt, hogy Kína nélkül nem tudja teljesíteni a maga által vállalt klímacélok elérését. Óvakodik tehát bármilyen protekcionista szabály bevezetésétől:  

A fentieken túl a legerősebb érv természetesen a kereskedelem zavartalan folytatása az ázsiai nagyhatalommal. Nagy-Britanniának esze ágában sincs belefutni egy olyan vámháborúba, amely éppen most készül eszkalálódni Kína és Brüsszel, illetve Kína és az Egyesült Államok között. Esetükben ugyanis a büntetővámok kivetése nem marad válasz nélkül: az ázsiai nagyhatalom érzékeny területekre, például az európai hús- és tejtermékek exportjára készül lecsapni hasonló extravámok kivetésével, miközben a német autógyártók folyamatosan attól rettegnek, nem kerülnek-e ők is a pekingi fegyver célkeresztjébe. 

Ha valamit Nagy-Britannia nagyon nem szeretne, az egy kereskedelmi háború Kínával. Túl jól megy az üzlet ahhoz, hogy megengedje magának a kínai elektromosokkal szembeni büntetőtarifákat – pontosan tudja, hogy egy esetleges megtorlással többet veszthet, mint nyerhet. Az ázsiai ország piaca bőséges bevételt jelent a brit csúcs- és luxuskategóriás autógyáraknak: a Rolls-Royce, a Jaguar vagy a Bentley kínai eladásai számai, a skót lazac és a whiskey kínai népszerűsége (és annak megfelelő kereskedelmi mutatói) éppen elegendő érv ahhoz, hogy Londonban a kormány pókerarccal hallgassa végig a büntetővámok mellett szóló érveket – majd ne tegyen semmit. Nagy-Britannia tehát kimarad a Nyugat és Kína közötti kereskedelmi háborúból. Döntésével mindkét fél jól jár, Kínának ráadásul extra hivatkozási alapot is szolgáltat arra, hogy a büntetővámok hiábavalóságát és piactorzító hatását hangsúlyozza.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Martial Trezzini

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.