Brüsszellel ellentétben a brit kormány nem tervez szubvencióellenes vizsgálatot indítani a Kínából érkező elektromos autók gyártóival szemben. Cserébe még több luxusautót és whiskey-t tud eladni Pekingnek. Nincs kereskedelmi háború, nincs gond.
A szerző a Makronóm újságírója.
Míg az Egyesült Államok 100 százalékos büntetővámokkal sújtotta a Kínából érkező elektromos autókat (Kanada a napokban követte a példáját), az Európai Unió pedig differenciált extravámokat vetett ki a különböző kínai gyártókra 9-től 36,3 százalékig, Nagy-Britannia semmilyen korlátozó intézkedést nem tervez bevezetni.
Pedig a kínaiak már nagyon is jelen vannak az angol utcákon: Londonban békésen megfér egymás mellett a Rolls-Royce-szalon és a BYD kiállítóüzlete – a kínai csúcsgyártó a magyarországi értékesítéssel nagyjából egy időben indította el tavaly a szigetországi kereskedelmét, mindenki általános megelégedésére. A kínai elektromosok népszerűsége érthető: a fejlett szoftveres technológia megfizethető árral párosul. A BYD Dolphint például 25 ezer fontért árulják Nagy-Britanniában, amit az angol autópiaci szakértők a „lenyűgözően alacsony ár” címkével láttak el.
És éppen az alacsony ár az, ami rávilágít az extravámrendszer buktatójára. Pekingben ugyanehhez az autóhoz tízezer fontért lehet hozzájutni, vagyis a kínai gyártó 15 ezer pluszt rak rá egy autóra, mire Nagy-Britanniában az ár miatt rendkívül elégedett tulajdonos hazaviszi a járgányát. Ez azt jelenti, hogy
az Európai Unió kivethet akár 20 százalékos büntetővámot is (az alapból meglévő tízre) a BYD esetében, a gyártó még mindig nagyobb, vagy ugyanakkora profitot fog bezsebelni az eladásokból, mint amennyit Kínában.
Nagy-Britannia (mire nem jó a brexit) Brüsszeltől függetlenül szabadon dönthet az extravámok alkalmazásáról, a kormány azonban semmi jelét nem adja annak, hogy élni kívánna vele. A The Economist által közölt adatok szerint a kínai modellek az új elektromos járművek eladásainak nagyjából a 10 százalékát teszik ki – mindössze öt évvel ezelőtt ez a mutató 3-4 százalékos volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyugati autógyártók zsinórban húznak fel gyártóüzemeket Kínában, akkor még meglepőbb adatra bukkanhatunk: a Nagy-Britanniában regisztrált elektromos járművek 22 százaléka (az összes autó 7,5 százaléka) Kínában készült.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy-egy elemzés időnként belefullad a részletekbe. Ezt a hibát nem követte el a világ egyik vezető katódgyártójának elnöke, aki pedig maga is nyakig ül a szakmai érvtengerben. Egyetlen tűpontos mondat, és minden a helyére kerül.
Természetesen mind Washington, mind Brüsszel tesz kísérleteket arra, hogy finoman meggyőzze a briteket: használják a büntetővámokat, hogy megmentsék az európai autógyártást a kínai dominanciától – igyekezetük azonban meddő marad. Pedig még a jól bevált „nemzetbiztonsági kockázat” kártyát is lecsapják az asztalra, utalva a kínai okosautók óriási mennyiségű adatgyűjtésére, amelyet előszeretettel tulajdonítanak a biztonságos vezetéshez szükséges információk elemzése helyett szenzitív adathalászatnak. A pozitívumok azonban felülírják ezeket az aggályokat – a britek szerint Washington és Brüsszel hirtelen a ló másik oldalán találta magát a túlaggódással: ha csak egyetlen kínai járműről is kiderülne, hogy a használata közben eltárolt adatait nem engedélyezett módon használják fel (például Pekingben, például a hadsereg elemzőközpontjában), az a kereskedelem azonnali végét jelentené. Ezzel pedig Kína pontosan tisztában van, vagyis esze ágában sem lenne ilyen kockázatokat vállalni, és autóit a digitális hadviselés szolgálatába állítani.
Nagy-Britannia annak tartja a kínai elektromos autókat, amik valójában: lehetőségnek az átállásra a belső égésűekről a zöldenergiás járművekre. A szén-dioxid-mentesítés a brit (egymást sűrűn követő) kormányok azonos célkitűzése, és ellentétben Brüsszellel, Washingtonnal és Kanadával, tudomásul vette a tényt, hogy Kína nélkül nem tudja teljesíteni a maga által vállalt klímacélok elérését. Óvakodik tehát bármilyen protekcionista szabály bevezetésétől:
sem a kormány nem tervez, sem a brit autógyártók nem kérnek szubvencióellenes vizsgálatot a kínai gyártókkal szemben.
A fentieken túl a legerősebb érv természetesen a kereskedelem zavartalan folytatása az ázsiai nagyhatalommal. Nagy-Britanniának esze ágában sincs belefutni egy olyan vámháborúba, amely éppen most készül eszkalálódni Kína és Brüsszel, illetve Kína és az Egyesült Államok között. Esetükben ugyanis a büntetővámok kivetése nem marad válasz nélkül: az ázsiai nagyhatalom érzékeny területekre, például az európai hús- és tejtermékek exportjára készül lecsapni hasonló extravámok kivetésével, miközben a német autógyártók folyamatosan attól rettegnek, nem kerülnek-e ők is a pekingi fegyver célkeresztjébe.
Ha valamit Nagy-Britannia nagyon nem szeretne, az egy kereskedelmi háború Kínával. Túl jól megy az üzlet ahhoz, hogy megengedje magának a kínai elektromosokkal szembeni büntetőtarifákat – pontosan tudja, hogy egy esetleges megtorlással többet veszthet, mint nyerhet. Az ázsiai ország piaca bőséges bevételt jelent a brit csúcs- és luxuskategóriás autógyáraknak: a Rolls-Royce, a Jaguar vagy a Bentley kínai eladásai számai, a skót lazac és a whiskey kínai népszerűsége (és annak megfelelő kereskedelmi mutatói) éppen elegendő érv ahhoz, hogy Londonban a kormány pókerarccal hallgassa végig a büntetővámok mellett szóló érveket – majd ne tegyen semmit. Nagy-Britannia tehát kimarad a Nyugat és Kína közötti kereskedelmi háborúból. Döntésével mindkét fél jól jár, Kínának ráadásul extra hivatkozási alapot is szolgáltat arra, hogy a büntetővámok hiábavalóságát és piactorzító hatását hangsúlyozza.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Martial Trezzini
Méghozzá micsoda nem mindennapi kiütéssel!
Egyetlen térségben indultak, mégis az egész brit politikai elit róluk beszél. Elon Musk nyíltan támogatja őket, Mr. Brexit pedig ideges miattuk. Hogyan akarja egy új párt jobbról előzni a jelenleg legnépszerűbb brit formációt?
Már Keir Starmer kormányfő pozíciójáért és a Munkáspárt vezetéséért megy az öldöklő harc. A potenciális kihívók pedig új irányt szabnának a szigetországnak.
A brit választók két év alatt mély kiábrándultsággal fordultak el a Munkáspárttól, miután a nagy reményekkel induló kormányzás adóemelések, megszorítások, bevándorlási káosz és szabadságjogi viták sorozatává vált.
Keir Starmer elmozdítása lehet a végső cél.
A jobboldali pártvezető a Telegraphban fejtette ki, miért óriási felelősség a múlt heti, elsöprő erejű győzelem.
„Semmit nem fognak feltárni, de napirenden tartják az ügyet. Erre van szüksége Magyarországnak?” – tette fel a kérdést az újságíró.
Aki beállt a sorba, az biza’ beállt a sorba. Fogadja egyforma becsülettel a sikert és a kudarcot is.
