Brüsszel újabb és újabb szankciós csomagokon ötletel, egyre kétségbeesettebben hajtogatva, hogy azok működnek, és térdre kényszerítik az orosz gazdaságot. Eközben Moszkvában a legfontosabb ipari szereplők az új kereskedelmi partnerségeknek köszönhetően 11 milliárd dollárnyi osztalékot zsebeltek be. Jól ment az üzlet.
A szerző a Makronóm újságírója.
A tavalyi évben legalább tucatnyi vállalattulajdonos tett szert extrabevételre a nyugati büntetőintézkedésekhez alkalmazkodó orosz gazdaság bővülésének köszönhetően. A kifizetett osztalékok több mint 11,3 milliárd dollárt tettek ki az idei első negyedévben – derül ki a Bloomberg által rendszerezett információkból. A helyzet pikantériáját fokozza, hogy nem egy esetben nemcsak a nyereséges vállalatok, de maguk a tulajdonosok is szankciós listán szerepelnek.
A 2022 februárjában Ukrajna ellen indított háborúra válaszul az Egyesült Államok és szövetségesei átfogó és egyre kiterjedtebb szankciós intézkedéseket vezettek be Oroszországgal szemben. A cél az orosz gazdaság térdre kényszerítése volt. Washington és Brüsszel komolyan hitt a sikerben, az oroszok pedig a maguk módján azonnal nekiláttak, hogy a közvetlen veszélyeket elkerüljék. A moszkvai gazdasági csúcsszereplők maguk is aggódtak egy lehetséges gazdasági összeomlás miatt, ezért többen közülük azonnal szüneteltették az osztalékkifizetéseket, kivárva, hogy mi fog történni.
Ami pedig történt, arra talán a legoptimistább gazdasági elemzők sem gondoltak.
Az orosz gazdaság fokozatosan, de egyre gyorsabb ütemben alkalmazkodott a nyugati tiltó intézkedésekhez, a kieső kereskedelmi csatornák helyett újakat fedeztek fel, az exportőrök a nyugati partnerek helyett Kínában és Indiában, illetve a globális dél más országaiban találtak új lehetőségeket.
Ezzel párhuzamosan a háborús gazdaságra átállt kormány hatalmas összegeket zúdított a védelmi termelésbe, a szociális támogatási rendszerbe, valamint a hazai vállalkozások megvédésére létrehozott költségvetési zsebekbe.
Az eredmény ismert: a GDP negyedéves bontásban folyamatosan nőtt – az elsőben már 5,4 százalékos ugrás volt mérhető az előző év azonos időszakához képest. Az ipari exportőrök fellélegeztek, most pedig rekordösszegben kezdték meg az osztalékok kifizetését. Sőt: a nagy állami vállalatok, mint amilyen a Gazprom vagy a Sberbank, a kezdetektől fizették az osztalékokat, miután egy pillanatra sem került veszélybe a nyereségük. Az orosz pénzintézet részvényesei olyan jónak ítélték a forgalmat, hogy a 2023-as évet tekintve 752 milliárd rubeles osztalékfizetésre bólintottak rá.
A vagyont gyarapítók listáján csak úgy hemzsegnek azok a nevek, amelyek egyébként a szankciós dokumentumokban is szerepelnek. Vagit Alekperov, a Lukoil főrészvényese és korábbi elnöke 186 milliárd rubellel vezeti a névsort – bár őt egyelőre sem Brüsszel, sem Washington nem szankcionálja, „csupán” a brit és ausztrál tiltó rendelkezések vonatkoznak rá.
Vagy ott van a személyesen is agyonszankcionált Alekszej Mordasov, Oroszország háború előtti leggazdagabb embere, aki 2022 vége felé még arról panaszkodott, hogy az acélgyártásban utazó Szeversztal vállalat mennyi pénzt bukott a vagyonbefagyasztások miatt – most azonban 148 milliárd rubelt tudott nyereségként kivenni a cégből. Vlagyimir Liszin acélbáró, az NLMK vezére sem panaszkodhat: 121 milliárd rubeles osztalékot hagyathatott jóvá a részvényesekkel.
A hírt természetesen azonnal pró és kontra kommentálták az üzleti elemzőcégek. A Bloomberg által megszólaltatott Macro-Advisory tanácsadó vállalat vezére, Chris Weafer szerint elismerésre méltó a nyereség, ám rögtön hozzátette, hogy „ettől függetlenül az év második felében, de legkésőbb jövőre az orosz gazdaság súlyos problémákkal nézhet szembe, amelyek adóemelésekhez fognak vezetni”. Szerinte az osztalékokat nem azért fizették ki, mert megtehették a gazdasági növekedés miatt, hanem azért, mert biztosabbnak vélték most saját zsebbe rakni, mielőtt elmenne a megemelt adókra.
Az orosz pénzügyi tárca a múlt hónapban a GDP 1,1 százalékára emelte a 2024-es költségvetési hiányra vonatkozó becslését, a jegybank pedig vasmarokkal igyekszik kezelni a helyzetet: jelenleg 16 százalékos az irányadó kamat, ez azonban nem kőbe vésett érték, és ha kell, tovább emeli azt a 4 százalékos inflációs cél elérése érdekében.
Weafer szerint (figyelmen kívül hagyva a nem nyugati lehetőségeket) az is problémát okoz, hogy a kifizetett osztalékot a gazdasági szereplők a hazai piacon kívül nem nagyon tudják befektetni. Sőt: a magánbefektetők egyetlen reménye az orosz részvények vásárlása. Ennek köszönhetően
csak májusban 116,3 milliárd rubellel pörgött fel a moszkvai tőzsde, az orosz iparágakba beöntött pénz pedig éves szinten 14,5 százalékkal ugrott meg az első negyedévben, és elérte a hatezer milliárd rubeles rekordot.
Az elemző szerint az otthon parkoltatott összegek arra utalnak, hogy „túl sok a bizonytalanság jelentős beruházások végrehajtására, a legtöbb iparmágnás így egyszerűen kivár”.
A legtöbbjük egyébként ugyanezt tette a háború kitörése után. Éppen most aratták le a kivárásuk gyümölcsét.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök 2024. július 8-án
MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Szergej Bobiljov
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Gulyás Gergely a kormányinfón arra is kitért, hogy a kormány a jövőben is csak akkor támogat uniós szankciós döntéseket, ha azok nem sértik a magyar érdekeket.
A vámok kivetése mellett zsidó tisztviselők is listára kerülhetnek.
Több republikánusnak már viszket a keze, hogy odacsaphassanak Oroszországnak.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
A német cégek védekezésre kényszerülnek: szerintük minden jogszabályt és embargót betartanak.
Újraosztanák Budapest belvárosát.
Stratégiai veszélyt is szimatolnak a szomszédban.
