Ausztrália, Chile és Kína a globális lítiumtermelés 88 százalékáért felel. A zöldátállás egyik kulcsa az ő kezükben van – és nincs szándékukban kiadni onnan.
A szerző a Makronóm újságírója.
Összesen 184 680 tonna lítiumot termeltek ki világszerte 2023-ban – számol be a Visual Capitalist. A lítium és ötvözetei nélkülözhetetlenek a kiemelt ipari területeken, napjainkra pedig a zöldátállás egyik kulcsát jelentő fém a zöldenergia-tároló rendszerek fő alapanyaga lett.
A kitermelt mennyiséget mindössze nyolc ország szállította, ám annak 88 százalékán, 163 ezer tonnán három állam, Ausztrália, Chile és Kína osztozik.
Ausztrália mint a lítiumtermelés listavezetője az utóbbi években igencsak belehúzott. Az ország bányákból nyeri ki a fémet, tíz év alatt megsokszorozva a kapacitását: míg 2013-ban 13 ezer tonna volt a termelés, 2023-ban már 86 ezernél járt.
Chile az ezüstérmes, miután nem tudott olyan ugrásszerű növekedést produkálni, mint Ausztrália. Bár 2013-ban még előzte a mostani listavezetőt 13 500 tonnával, a lendület elfogyott, és tavaly 44 ezernél állt meg. Hozzá kell tenni: Chile nem külszíni bányászatból, hanem sóoldatos medencékből nyeri ki a lítiumot.
Kína a harmadik helyezett a maga 33 ezer tonnájával, ám az ázsiai nagyhatalomnak feltett szándéka Chile mielőbbi megelőzése. Mindkét kitermelési technikát alkalmazva a 2013-as 4000 tonnás mutatóról menetelt idáig, a kínai vállalatok pedig világszerte növelik a részesedésüket a lítiumbányászatban: közülük három is a globális élbolyban található.
A listán Kína után egy óriási mennyiségi szakadék tátong,
majd a sort Argentína folytatja 9600 tonnával, utána Brazília következik 4900-as eredménnyel, a hatodik helyet Kanada szerezte meg 3400 tonnával, őt Zimbabwe követi 3400-zal, a sort pedig Portugália zárja 380 tonnás termeléssel.
A kitermelés felpörgetése egyébként a zöldátállás gyorsítása érdekében akkora volt, hogy jócskán többletbe futott. Ennek volt köszönhető az a hatalmas, 80 százalékos árzuhanás, amely a tavalyi évben bekövetkezett. A lítiumkészletek kopásával azonban az árak várhatóan újra kilőnek a közeljövőben.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/EFE/Luis Gandarillas
Miközben a Wagner csoport utódszervezete az al-Kaidához köthető lázadókkal vív véres harcokat a stabilitásért, Kína vámmentességgel és stratégiai bányaprojektekkel biztosítja dominanciáját a térségben, fokozatosan kiszorítva a nyugati hatalmakat.
A zöldpénzügyi rendszer ígérete szerint a tőke felgyorsíthatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást úgy, hogy közben elkerüljük a korábbi környezeti hibákat. A grönlandi ritkaföldfém-kitermelés példája azonban megmutatja, hogy a kritikus ásványok iránti roham egyszerre környezeti, társadalmi, geopolitikai és pénzügyi probléma, ennek gyors megoldása pedig illúzió.
A kritikus ásványok iránti kereslet 2030-ra megduplázódik Indiában, miközben a geopolitikai feszültségek ellenére a legnagyobb finomítóhatalom, Kína az idén mégis garantálta riválisa számára a ritkaföldfém-ellátást. Ez a paradox kölcsönös függés érdekes helyzetet teremt.
Nem Magyarországon van.
Törökország a 8,7 milliárd dolláros szénárgaranciával a hazai lignitet favorizálja, hogy csökkentse az energiaimport-függőségét, ám ez fékezi a zöldátállást. A napenergia költsége jóval alatta marad a szénnek, mégis a fosszilis lobbi diktál.
A Nature Sustainability friss tanulmánya leleplezi az olajóriások greenwashingját: a globális szénhidrogén-kitermelés 88 százalékát adó cégek csupán 1,42 százalékát kontrollálják a megújuló energiának, miközben milliárdokat költenek a fenntarthatóság látszatára. Ez nemcsak üres retorika, hanem a zöldátállás lassulásának a jele, miközben a globális energiaigény rohamosan nő.
A mesterséges intelligencia komoly veszélyt jelenthet, ha nem megfelelően használják.
Egyre inkább maga alá temetik a korrupciós botrányok Pedro Sánchezt.
