G7: 50 milliárd dollár Ukrajnának – óriási kockázattal

Olaszországban gyűltek össze a G7-ek, hogy pontot tegyenek az immár évek óta tartó ötletelés végére, és bejelentsék, miként akarják a háború kezdete óta befagyasztott mintegy 300 milliárd eurós orosz állami vagyont vagy annak bizonyos részeit az ukrajnai háború meghosszabbítására felhasználni. A precedens nélküli enigma végül részletek nélküli precedenssé változott, az Egyesült Államok káprázatosan szemtelen ötlete ugyanis a legtöbb tagnál kiverte a biztosítékot. 

300 milliárdos tét

A nyugati segélyek bizonytalanná válásával a G7 nagyobb fokozatra kapcsolt az orosz befagyasztott jegybanki összegek felhasználásával kapcsolatban. Miután egy másik állam szuverén vagyonának eltulajdonítása a nemzetközi és szokásjog lábbal tiprását jelentené, az ötletelési folyamat meglehetősen feszült és bonyolult volt. Miután a zárolt vagyon zöme, mintegy 200 milliárd euró a belgiumi Euroclear vagyonkezelő alapnál hever, a legnagyobb rizikót az Európai Uniónak kellett vállalnia – ennek megfelelően az USA és Ukrajna ideges sürgetése ellenére sem ment bele olyan abszurd megoldási kísérletbe, mint az orosz jegybanki vagyon egészének elkobzása és Kijevbe utalása. Németország és Franciaország különösen figyelt az Európai Központi Bank intő szavára azzal kapcsolatban, hogy a szankcionált pénz bármilyen felhasználásának nagyon komoly következményei lesznek az euróra, ezzel együtt a globális pénzpiaci bizalomra és a pénzügyi stabilitásra nézve.  

Az Európai Unió végül egy biztonsági megoldást választott: az Euroclear éves nyereségét utalgatná át Ukrajnának, minden esztendőben nagyjából 3 milliárd euró értékben. Bár az első részletet már idén nyáron folyósítják, a felajánlást az ukrán fél egyesen nevetségesnek titulálta. Ahogyan az ukrán igazságügy-miniszter mondta: „Hárommilliárd euró szinte semmi. Százmilliárdokra van szükségünk a háború megnyeréséhez”. 

Rosszallásukhoz csatlakozott az ukrán 61 milliárd dolláros segélyt fél évig megszavazni képtelen Egyesült Államok is, amely éppen azért akart ennél sokkal drasztikusabb módszerekhez folyamodni, hogy arcvesztés nélkül próbálja átvészelni az időszakot, amikor már nem tud Kijevnek több gigasegélyt folyósítani.  

Az amerikai ötlet szerint a G7-ek 50 milliárdos hitelt nyújtanának Ukrajnának, az orosz zárolt vagyon kamataiból pedig a törlesztőrészleteket biztosítanák. Ez két dolgot vetített előre: az amerikaiak vagy egy minimum 10-12 évig tartó ukrajnai háborúval számolnak, amely alatt a zárolt orosz vagyon végig kamatozik, így a gigakölcsönt az utolsó centig abból lehet visszafizetni, vagy eleve eszük ágában sincs visszaadni Moszkvának a pénzét, abban az esetben sem, ha a háború véget érne. A G7-es csúcson világossá vált, hogy az utóbbi opció a helytálló: ameddig Oroszország nem állja Ukrajna újjáépítésének költségeit, a fagyott pénz fagyott marad, a kamatokból pedig fizetik a kölcsönrészleteket. A problémák, az ellentmondások ellenére a tagországok végül hajlottak az ötlet elfogadása felé, ám a konszenzusos döntés részletei még mindig zavarosak. 

Az amerikai ötlettel kapcsolatban ugyanis rengeteg kifogás merült fel. A legnagyobb rizikót kétségtelenül Európa vállalná, hiszen az orosz pénzek zöme nála van lefoglalva. Tehát: mi történik abban az esetben, ha az évek folyamán csökkennek a kamatok, így az nem lesz elegendő az adósságrendezésre? Ki fogja fedezni a hiányt? Mi történik akkor, ha a háború tárgyalásos alapon ér véget, és a nemzetközi jog szerint mégis fel kell oldani a szankciókat Oroszország ellen, amelybe beletartozik a vagyon visszaszolgáltatása is? Mi történik, ha Moszkva vállal minden feltételt a vagyon visszaszolgáltatásához? Amennyiben nem adják vissza, ki viseli a felelősséget a brutális jogi következményekért?  

A Nemzetközi Valutaalap egyre rezignáltabban ismételgeti: számára az a fontos, hogy minden intézkedésnek kellő jogi háttere legyen, és a G7 ne ássa alá a nemzetközi monetáris rendszer működését. Márpedig éppen ez az igazi lutri.  

„Hülyék vagyunk, de nem ennyire"

Az Egyesült Államok első (végül elvetett) javaslata szerint a hitelt ő venné fel, a törlesztőket pedig az országok a területükön lévő befagyasztott orosz vagyon összegével arányosan fizetnék. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Washington átadja a pénzt Kijevnek (természetesen előre rögzített feltételként zsíros üzleteket és megállapodásokat rögzítve ellentételezésként), ám a törlesztőrészleteket az Európai Unió vállalná az Euroclear kamataiból. Az ötlet abszurditását fokozza, hogy ez a konstrukció azt is jelentené, hogy az amerikai pecsenyesütögetés összes kockázatát szintén az EU viselné. Ahogyan egy brüsszeli tisztviselő fogalmazott dühösen: „Tehát az Egyesült Államok hitelt vesz fel, Európa vállalja az összes kockázatot, fizeti a kamatot, Washington pedig üzletelésre használja a pénzt. Lehet, hogy hülyék vagyunk, de nem ennyire”. 

Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár már a G7-csúcs előtt üzentek Biden elnöknek, hogy elutasítják az amerikai javaslatot, és csak abban az esetben tudnak érdemben tárgyalni erről, ha egyrészt a kockázatokat az USA egyenlő arányban vállalja, másrészt – és ez a lényeg – az EU-s tagállamok, vagyis ők is részesülhetnek a hatalmas kölcsön révén szerzett ukrajnai, jól fialó gazdasági szerződésekből.  

Vagyis a G7 EU-s részlege elméletileg egyetértett a washingtoni ötlettel, a kivitelezés mikéntjét tekintve azonban kemény összezörrenések zajlanak a háttérben. A felháborodás akkora volt, hogy az uniós vezetők fejében felmerült az ötlet: valósítsák meg az amerikai javaslatot úgy, hogy abból kizárják Washingtont és az egész G7-et. Végül erre nem kerül sor: a G7 sajtótájékoztatóján legalábbis az hangzott el, hogy kompromisszumos javaslat született, így az országok (és az EU) külön-külön adnak kölcsön Ukrajnának, laza hitelszövetséget alkotva, és azt a zárolt vagyon nyereségéből törlesztik vissza.  

Elméletileg. Mert a gyakorlatban még mindig nem oldották meg a legnagyobb feladványt: ki vállalja a kölcsönfelvétel visszafizetési kockázatait? Mi történik, ha a belátható jövőben vissza kell adni Oroszországnak a zárolt összegeket? Melyik ország mit kezd majd a nyakába szakadó gigantikus hitellel, ha nem az optimista forgatókönyv valósul meg? 

Sem a sajtótájékoztatón nem felelt erre senki, sem a tervezett közös zárónyilatkozatban nincs szó róla. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a színfalak mögött a viták tovább folytatódnak. A befagyasztott orosz vagyon fridzsidere azonban egyelőre még működik.  

A végén a hála sem maradt el: a csúcson szintén tiszteletét tevő Zelenszkij elégedett volt a mai eredménnyel, majd a következő segélycsomagot és fegyverszállítmányokat kezdte sürgetni. 

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP pool/Alex Brandon

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.