A végrehajtó hatalom vezetője arra törekszik, hogy az urbi et orbi, azaz a város és a világ előtt egy szervezett és dinamikus nemzetet mutasson, nem pedig egy sztrájkoktól és egyéb társadalmi zavargásoktól felbolydult országot. Párizs ’24-nek sikeresnek kell lennie, és ennek semmi sem állhat az útjába. A kormány tudja ezt, a hivatalok és az állami vállalatok vezetői megértették, és a szakszervezetek nagyon is tisztában vannak ezzel – szögezte le a szociológus.
Aranytojást tojó tyúk
„Az olimpiai időszak jó alkalom arra, hogy ideiglenes követeléseket támasszunk” – ismerte el Éric Henry, az Alliance police nationale, a nemzeti rendőrszakszervezet képviselője. – Ha megnézzük a COJO (az olimpiai játékok szervezőbizottsága) költségvetését, akkor teljesen normális, hogy kapjunk némi elismerést a befektetésünkért.” Ám ez a büdzsé soha nem számolt az olimpiai események mellett a dolgozók bónuszaival, fizetésemeléseivel és nyugdíjával.
„A játékok nem lehet egyesek pénznyerőgépe, míg másoknak meg minden rossz” – tette hozzá Manuela Dona, a CGT vámszakszervezet képviselője. Mind a köz-, mind a magánszektorban minden munkáltató elismeri, hogy a többletmunkát végző dolgozókat meg kell jutalmazni. A szakszervezetek azonban kihasználták az uralkodó feszültséget, hogy nagyon magas bónuszokat és állandó juttatásokat érjenek el.
Az olimpiai játékok egyes munkavállalók számára aranytojást tojó tyúkká váltak.
Minél nagyobb a zsarolóképesség, annál nagyobbak az engedmények. Az olimpiai játékok alatt mozgósított erők között egy kétsebességes Franciaország formálódik. Az Île-de-France régióban a rendőrök és a csendőrök akár 1900 eurós (közel 800 ezer forint) pluszjuttatásra számíthatnak; a metró személyzetének a prémiuma akár bruttó 1777, a metróvezetőké 1600 és 2500 közötti; a köztisztviselők pedig 500 és 1500 euró közötti prémiumot kapnak. A párizsi repülőtereken a vámosok és a belső biztonsági erők között egyenlőségi elv érvényesül.