Történelmi előzmények
A francia történet nem egyedi: a sporteseményeket már korábban is felhasználták követelések megfogalmazására. „Ha az olimpiai játékok lehetőséget kínálnak arra, hogy megvédjük a jogainkat, akkor pontosan ezt fogjuk tenni” – mondta Len McCluskey, a brit szakszervezet, az Unite vezetője néhány hónappal a 2012-es londoni játékok előtt. A metróvezetők megfogadták a tanácsát, és azzal fenyegetőztek, hogy a rendezvény ideje alatt megzavarják a közlekedést, így 800 font prémiumot kaptak a játékok alatt végzett munkájukért.
Ugyanígy tettek a következő, 2016-os riói olimpián is. „Üdvözöljük a pokolban. A rendőröket és a tűzoltókat nem fizették ki, aki Rio de Janeiróba jön, az nem lesz biztonságban” – állt a brazil tüntetők által kibontott transzparensen, amelyet az ország fő repülőterén feszítettek ki.
1998-ban Franciaországban a labdarúgó-világbajnokságot megelőzően is hasonlókat láttunk. Az év májusában a teherautó-sofőrök szakszervezetei azzal fenyegetőztek, hogy blokkolják a stadionok megközelítését, végül azonban elálltak a tervüktől.
Egy hónappal később, kilenc nappal a nyitómérkőzés előtt az Air France pilótái határozatlan idejű sztrájkba léptek, hogy fizetésemelést követeljenek. A közvélemény is rosszallta ezt a lépést, és a szakszervezeti front végül megtört. A Brazília–Skócia-mérkőzés előtti napon az SNPL, a pilóták többségi szakszervezete végül aláírta a megállapodást, amely visszavonta a néhány nappal korábban „elfogadhatatlannak” minősített intézkedéseket. Most, 2024 Franciaországában is hasonló pszichodráma készülődik?