A párizsi lesz a legzöldebb és legfenntarthatóbb olimpia, amelyet valaha rendeztek – vallják a szervezők. De a fény városának központja csak néhány történelmi épülettel vesz részt a lebonyolításban, a többi – az olimpiai falu, az úszókomplexum, a Stade de France – mind a külvárosokban található.
A szerző a Makronóm újságírója.
A négyévente megrendezendő nagy sportesemény a világ elismerő és csodálkozó tekintete előtt az építészeti trükkök (úszóstadionok, velodromok, azaz kerékpáros-versenypályák, tornacsarnokok) pazar meseországába röpít el minket. Ám a hátrahagyott örökség minden alkalommal kérdéseket vet fel. Mi hasznuk lesz ezeknek az építményeknek a néhány hetes dicsőség után?
A válasz attól függően változik, hogy például a 2004-es athéni olimpia után kihasználatlanul rothadó létesítményeket vagy a londoni Olimpiai Stadion, a West Ham United labdarúgóklub otthona számára talált kompromisszumos megoldást vesszük-e figyelembe – állapította meg a brit The Observer hetilap cikke.
Párizs, amely idén az olimpiai játékoknak ad otthont, más megközelítést ígér. A legtöbb eseményt meglévő épületekben, például az eredetileg az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra épült, de mára felújított Stade de France-ban, vagy a város szívében található ideiglenes helyszíneken rendezik majd. A strandröplabda- és a cecifoot- (látássérültek számára átalakított labdarúgás) versenyeket például az Eiffel-torony lábánál bonyolítják le, míg a szabadstílusú BMX- és gördeszkaversenyeket a Place de la Concorde-on. A megnyitó ünnepséget pedig a Szajnán csodálhatják meg az érdeklődők, amely hat kilométeres folyami felvonulásból áll majd.
Pierre Rabadan egykori rögbijátékos, jelenleg Párizs sportért és olimpiai játékokért felelős alpolgármestere szerint a játékok emblematikus megoldása nem egy épületre vonatkozik, hanem a Szajna „kisajátítására”. Várhatóan a folyót megtisztítják, hogy a nyíltvízi úszást és a triatlonversenyeket ott lehessen megrendezni, és jövőben a nagyközönség is élvezhesse a fürdőzést.
Ezt megerősíti Anne Hidalgo polgármester asszony, aki szocialistából lett környezetvédő városvezető, azon törekvését, hogy Párizs legyen „Európa legzöldebb metropolisza”.
A városvezető elképzelése szerint az új tervekkel meg kell könnyíteni a gyalogosok és a kerékpárosok életét, így az egészséges életre törekvők paradicsomává kívánja tenni Párizst
– szögezte le a vasárnap megjelenő brit lap, amely a The Guardian csoporthoz tartozik.
A tervek szerint a Szajna bal és jobb partján – amelyek az 1960-as évek óta gyorsforgalmi utak – a forgalom megszüntetését irányozták elő, ami 2013-ban, illetve 2016-ban meg is valósult. Apránként a főbb közterek gyalogosbarátabbá váltak. A Montparnasse pályaudvar közelében lévő nagy körforgalomban 478 fából álló „városi erdőt” ültetnek, míg a Champs-Élysées-t egy „rendkívüli kertté” alakítják át, ahol a gyalogosok a királyok.
A nagy járókelő-, kerékpáros- és zöldet támogató ünnep egyértelműen az autók ellen irányul. Ebben szerepel ezer kilométernyi kerékpárút kialakítása és 200 ezer utcai fa ültetése. A civilizáltabb városi életre való törekvés része a Tervezzük újra Párizst! várostervezési pályázat kiírása volt.
Ezeknek a változásoknak azonban nem mindenki örül.
Egyesek mindenféle apokaliptikus közlekedési helyzeteket jósoltak, különösen a folyóparti sávok lezárása után, de a félelmeik nem igazolódtak be
– vélte az Observer újságírója. Eközben az X-en a #SaccageParis (Párizs lerombolása) mozgalom elítélte a túlcsorduló szemeteseket, a kellemetlenkedő utcai árusok jelenlétét és a történelmi értékű vasmunkák, például kerítések eltüntetését. A mozgalom hozzászólói szerint mindezek a problémák sürgetőbbek, mint Anne Hidalgo ökológiai célkitűzései. Mások joggal mutatnak rá arra, hogy Párizs külvárosainak nagyobb szükségük van beruházásra és innovációra, mint a polgármester kedvelt kerületeinek.
Meg kell állapítani, hogy az új projektek tervezési minősége nem éri el a korábbi korok mesterembereiét. A mostani tervek rögtönzött hangulatúak, a macskaköves utcák közepén pedig a kis kertek küzdenek a túlélésért. Emmanuel Grégoire, Párizs várostervezésért felelős alpolgármestere elmagyarázta az Observernek, hogy ezek közül néhány fejlesztés ideiglenes, és javítani kell rajtuk, de szerinte az a fontos, hogy a dolgok mozgásba lendüljenek: „Ha arra várunk, hogy minden tökéletes legyen, az túl sokáig fog tartani.”
Anne Hidalgo projektjeivel szemben a legfőbb kritika az, hogy gyakran szakadék tátong a retorika és a valóság között. Például nagy területeket elfoglalni csupán azért, mert oda majd egyszer városi erdőket fognak telepíteni, és a 2014-ben indított Tervezzük újra Párizst! program is csak nyögvenyelősen valósul meg. Az új ültetvények némelyike meglehetősen jelentéktelennek tűnik.
A „negyedórás város”, a Carlos Moreno francia–kolumbiai várostervező és Hidalgo tanácsadója által támogatott koncepció szintén kissé elavultnak tűnik. E modell szerint a településeket úgy kell megtervezni, hogy minden, ami a mindennapi élethez szükséges (munkahely, üzletek, iskolák, szabadidős és sportolási lehetőségek) negyedórán belül elérhető legyen, gyalog vagy kerékpárral. A cél a közösségi szellem erősítése és az autóhasználat csökkentése. A formula világszerte hírnévre tett szert az összeesküvés-elméleteknek köszönhetően, amelyek a globális elit alattomos kísérletét látják benne, hogy megfosszák az embereket az egyéni szabadságuktól.
Ezt is ajánljuk a témában
Akik olyannyira vágytak a repülő taxik megjelenésére, most megint el kell tolniuk a nagy esemény dátumát: 2024-es párizsi olimpiai játékokon valószínűleg az ilyen bérjárművek aligha fognak repkedni. Továbbra is hiányoznak az európai biztonsági engedélyek ahhoz, hogy az egyik sporteseményről a másikra utazhassunk légi taxival.
Párizsban a „negyedórás város” egyszerre van jelen mindenütt és sehol sem: egyrészt maga a történelmi település szinte tökéletesen megtestesíti ezt a fogalmat, hiszen a mindennapi szolgáltatások és kulturális tevékenységek gazdag választéka szinte bárhonnan negyedórán belül elérhető. Másrészt nehéznek tűnik bizonyítani, hogy a városrendezési politikában való jelenlegi alkalmazása sokat változtatna az ott lakók életén. A „negyedórás város” elképzelésével nem annyira az a baj, hogy gyíkemberek ördögi összeesküvésének eredménye, hanem inkább az, hogy egy kicsit túlságosan is vágyálomszerű – szögezte le a brit hetilap cikke.
Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a kerékpárosok számának ezerszázalékos növekedése és a folyópartok megnyitása a gyalogosok és az úszók előtt nagy előrelépés lesz. Mint majdnem minden játékokat megelőző időszakban, a mostani eseményt megelőző erőfeszítésekhez is társul némi aggodalom: vajon minden készen lesz-e időben?
Az 1980–90-es években az építészetért rajongó írók elzarándokoltak Párizsba, hogy szemléljék a nagyszabású projekteket – a Louvre piramisát, a La Défense óriási kockaívét, az Opéra Bastille-t, olyan alkotásokat, amelyek maguk is a Centre Pompidou-val és az Eiffel-toronnyal vetekednek. Ma a kerékpárutak és a bokrok azok, amelyek csodálattal töltenek el. Párizs már így is bővelkedik műemlékekben – vélte az Observer cikke –, így teljesen indokoltnak tűnik a jelenlegi törekvés, hogy kellemesebbé és egészségesebbé tegyék a várost a lakói számára.
De van másféle meglátás is az olimpiát illetően, és ez már inkább a politikát érinti. Az Il Venerdì olasz hetilap egyik közelmúltbeli számát a párizsi játékoknak szentelte. A választott címlap nem hagy teret a képzeletnek: az Alpokon túli média szerint az esemény megrendezése veszélyes feladat lesz a francia főváros számára. Mintha egy láthatatlan kéz destabilizálná az Eiffel-tornyot, amely vészesen dől. Vajon leomlik-e? – ezt a kérdést tették fel maguknak az Il Venerdì olvasói. Veszélyes játékok – hangsúlyozta már az elején a hetilap cikke, amely szerint a sporteseménynek nagyon is politikai értéke lesz.
Emmanuel Macron év végi üzenetét az olimpiai zászlóval a háta mögött mondta el, és az elnök ebben azt ígérte: ez lesz a francia büszkeség éve”
– emlékeztetett a római kiadású lap, amely hozzáfűzte: „A köztársasági elnök ezeket a játékokat hivatali idejének egyik legerősebb politikai pillanatává akarja tenni. A nagyszerű álmokat azonban két fronton is félelem kíséri: a biztonság és a rendezés terén bekövetkező kudarcok.”
Ez a két probléma július 26-án egyetlen nagy gonddá fog összeolvadni, amikor a játékok megnyitó ünnepségére Párizs azt tervezi, hogy „több mint 10 ezer sportolót vonultat fel 150 hajón a Szajnán, és megpróbálja elkerülni a vízi járművek ütközését, amely szörnyű képet festene a világ szemében”.
A másik borzalmas kép, a mindenáron elkerülendő „rémálom” egy terrortámadás lenne. „A jelenlegi helyzet, a két háborúval – Ukrajnában és Gázában – és a több iszlamista csoport fenyegetésével nem éppen megnyugtató. A következő hónapokban elkövetett támadások esetén drasztikusan csökkenhet az ünnepségre beengedett nézők száma” – írta az Il Venerdì. Emellett persze lesznek mindenféle tüntetések, amelyek elkerülhetetlenek Franciaországban. Ha mindezek bekövetkeznek, kit érdekel, ha a párizsi lesz a legzöldebb olimpia?
A 2024-es játékok valószínűleg nem fogják megváltoztatni a francia fővárost, de átalakíthatják a külvárosait – állapította meg az El País spanyol napilap, amely több külső kerületet is meglátogatott. A Párizstól északra fekvő rossz helyzetben lévő külvárosok az idén nyáron, a 2024-es olimpiai játékok idején néhány hétre a „világegyetem központjává” válnak. Az egyik ilyen Seine-Saint-Denis, Franciaország legszegényebb megyéje, ahol a legtöbb bevándorló él – ők teszik ki a lakosság egyharmadát. Ez a térség a legfiatalabb az országban.
Nevek a dicső szovjet múltból
Olyan külváros ez, amely megszokta már, hogy a címlapokra kerül a biztonság hiánya, a zavargások vagy az iszlamista gettók miatt. Seine-Saint-Denis-ben található a bazilika, ahol a francia királyok földi maradványait helyezték örök nyugalomra, ám ők most együtt „élnek” a bevándorlók boltjaival, mecsetekkel és a csadoros asszonyokkal. És egy helyzettel, amely még az egykor volt kommunista erődítmény öröksége: van itt Lenin sugárút vagy Kozmonauták városnegyede is...
De Seine-Saint-Denis ennél többről szól. Itt található Franciaország legnagyobb stadionja, itt a legmagasabb az egy főre jutó induló vállalkozások száma és itt van két repülőtér is. Néhány évvel ezelőtt Macron elnök azt mondta: „A városrésznek csak tengerre van szüksége, hogy Kaliforniát csináljunk belőle.”
Július 26. és augusztus 11. között Párizs ad otthont a nyári olimpiának, a város ragyogni fog, de nem változik meg annyira, mint 1992-ben Barcelona – így ítélte meg a spanyol napilap. Ami átalakul, az a külvárosok. Mert ezek a játékok nem párizsi játékok lesznek, vagy legalábbis nem kizárólagosan. Ezek Seine-Saint-Denis-i játékok lesznek. A Stade de France, ahol az atlétikai versenyeket rendezik, az Olimpiai Vízi Központ, a kevés új létesítmény egyike, valamint a sportolói falu, hivatalos nevén az Olimpiai és Paralimpiai Város, mind itt található.
L’Île-Saint-Denis egy 8500 lakosú, 85 különböző nemzetiségű lakosú folyósziget, amely ízelítőt nyújt az olimpiai játékok által hozott változásokból – ökoszomszédságok, gyalogoshíd, üzletek és éttermek –, de a még megoldásra váró problémákból is. A városrész polgármestere a szenegáli imám 38 éves fia, Mohamed Gnabaly. A külvárosokban élők számára a Notre-Dame és az Eiffel-torony Párizsa egzotikus terület. Olyan, mint, amilyen a külváros a gazdag franciák számára, Csernobil tiltott övezetére hasonlít, szovjet folklórból vett utcanevekkel, kietlen és halálos ipari pusztaságokkal, veszélyes és ellenséges városokkal.
Ám az új létesítmények semmiképp sem garantálják a sporttevékenységekhez való jobb hozzáférést, de a helyi lakosságot nem szívesen látják még a nézők között sem. „A zavargások nem jelentenek problémát a külvárosok számára” – mondta az 50 éves Karim Bouamrane, Saint-Ouen szocialista polgármestere. „A probléma az, hogy hogyan adjunk értelmet a köztársaság szónak. Ez ugyanis már nem jelent semmit a fiatalok egy egész nemzedéke számára, amikor nincs munka, remény, lakás, nincsenek minőségi közszolgáltatások, nincs oktatás a gyermekeik számára.”
„Az olimpiai játékok lehetőséget adnak a haladás felgyorsítására” – folytatta a polgármester. Ez lehetővé tette számára, hogy felújítsa és megszépítse Saint-Ouen-t. „Ha az ember egy csúnya, szürke helyre érkezik, nem érzi biztonságban magát” – mondta.
„A játékokat itt fogják megrendezni, de minket kizárnak. A jegyek megfizethetetlenek, ugyanakkor a bérleti díjak az egekbe szöknek” – panaszkodott a spanyol lapnak néhány helybeli. Egy Kalifornia tenger nélkül, ahogy Macron fogalmazott? Kalifornia napfény nélkül? Kalifornia Seine-Saint-Denis mikroklímával. Vajon a játékok után – merengett el a kérdésen az El País újságírója – a helybeliek büszkén kijelenthetik azt, hogy „Seine-Saint-Denis-ből származom, és jogom van a legjobbra”?
Kapcsolódó:
Ezt is ajánljuk a témában
A terrorizmus veszélyére figyelmeztetve számos biztonsági szakértő azt követeli, hogy ne a Szajnán, hanem egy zárt, jól körülhatárolható és ellenőrzött helyszínen – mint eddig mindig az olimpiák történetében – rendezzék meg a nyári játékok megnyitóját. Macron elnök a nagyszabású elképzeléséről nem hajlandó lemondani, de most már, ha a terrorfenyegetettség nő, akkor szóba kerülhet a B terv.
Címlapfotó: MTI/AP/Laurent Cipriani
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A párizsi olimpia 67 dobogósa egyáltalán nem vett részt doppingvizsgálaton a játékok előtt.
Brüsszel döntése aláásná az egyik legfontosabb uniós elvet.
Kemény, de világos beszédet mondott a magyar miniszterelnök.
Emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy az emberek fokozottan ügyeljenek rá, hogy ne azonosíthassák őket izraeli állampolgárként vagy zsidóként.
Franciaországban megszaporodtak az illegális migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekmények.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
