A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
Bár a G7-csoportban két éve téma, hogy miként lehetne Ukrajna segélyezésére fordítani a háború kitörése óta külföldön befagyasztott több százmilliárd dolláros, illetve eurós orosz jegybanki vagyont, az ötletelés újra és újra visszatér önmagába: sehogyan. Az elszántság mindig elpárolog, amikor a nemzetközi jog sorompójához ér, vagy szembesül azzal a ténnyel, hogy egy állam pénzét elkobozni, majd átadni egy másiknak pontosan az, aminek kinéz, vagyis rablás, aminek a következményei a pénzügyi piacokat is úgy megtépázzák, hogy onnan nehezen lehet újra a visszakanyarodni a Bizalom utcába.
A Politico lehangoltan jegyzi meg: ötletekből ki sem fogynak az angolok, de amikor csinálni kellene valamit, mindig visszatáncolnak, vagyis sem a náluk zárolt orosz központi vagyonhoz, sem az oligarchák befagyasztott pénzéhez nem nyúltak hozzá. A lap több jogi és politikai szakértővel is beszélt, akik egyöntetűen azt mondták:
nincs és soha nem lesz jogi lehetőség a befagyasztott orosz pénzek vagy egyéb vagyontárgyak elvételére.
A brit kormányt nem kötelezi az EU-s szabály, ezzel pedig élt is: soha nem hozta nyilvánosságra, pontosan mekkora összeget fagyasztott be az oroszok pénzéből, de elemzők szerint eddig 18 milliárd font (21 milliárd euró) magánvagyont és 26 milliárd font (30,5 milliárd euró) orosz állami összeget tett zár alá. Mindez nem is olyan csekély pénz, ha azt nézzük, hogy az EU-ban összesen 260 milliárd eurónyi moszkvai pénz hever a fagyasztókban.
A gond az angolnál is ugyanaz, mint az Európai Unióban: míg a vagyonbefagyasztás legális és jól megszokott szankciós eszköz, addig egy szuverén állam pénzének a elkobzására (vele háborúban nem álló országok részéről) eddig nem volt példa a történelemben. A zárolás lényege éppen az, hogy a hatásaival kényszerítse az adott országot arra, hogy hagyjon fel a jogsértő magatartásával. Amennyiben megteszi, a szankciót fel kell oldani, a pénzt pedig vissza kell szolgáltatni a jogos tulajdonosának. Ez igen problémás lenne, ha menet közben Ukrajnára költenék az államok, nem beszélve arról, hogy Oroszország és a vagyonukat vesztő oligarchák teljes joggal indítanának kártérítési pereket – amelyeket a legnagyobb valószínűséggel meg is nyernének, hatalmas gazdasági káoszt idézve elő a nemzetközi jogot felrúgó országokban, köztük Nagy-Britanniában. Ahogyan Harriett Baldwin parlamenti képviselő megfogalmazta: ha országa random módon elkezdené elkobozni mások vagyonát, „kleptokrata rezsimmé” válna.