Irán elszántan halad a nukleáris technológia elsajátítása felé, és nem mondhatjuk, hogy sikertelen lenne. Érdemes eljátszani egy atomfegyverrel rendelkező Irán gondolatával, amely tovább rombolhatja a stabilitással nemigen jellemezhető Közel-Kelet állapotát. Nem véletlen, hogy Irán óvatos, egykor USA stratégiai partnere volt. Mi történt?
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Irán a Perzsa-öbölben folytatott hadviselésétől kezdve Oroszország támogatásán át az olyan terrorszervezetek, mint a Hamász és a Hezbollah támogatásáig véget nem érő kihívást jelent a nemzetközi biztonság számára. Ám Nyugaton mégis a leginkább aggodalomra okot adó kérdés az ottani atomprogram. Bár az ország hivatalosan polgári célú energiatermelésre irányuló céljai továbbra is vitathatók, Nyugaton egyetértés van abban, hogy Teherán olyan nukleáris technológiát sajátít el, amellyel képes atomfegyverek előállítására is.
Irán tesz-e lépéseket a nukleáris katonai képességek megszerzése felé, vagy végül tartózkodni fog ettől? Milyen következményekkel járnának ezek a döntések?
A közel-keleti ország évtizedek óta részt vesz mind rejtett, mind nyílt nukleáris erőfeszítésekben. Bár a programmal kapcsolatos aggodalmak az 1990-es évekre nyúlnak vissza, azok a 2000-es évek elején fokozódtak. Ekkor merült fel, hogy Irán be nem jelentett nukleáris tevékenységet folytat, és a gyanú szerint megsértette az általa 1970-ben ratifikált, nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló kontraktusban (NPT) foglalt kötelezettségeket. Az atomsorompó-szerződés célja, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek és technológia elterjedését az öt eredeti atomhatalmon kívülre, ugyanakkor lehetővé teszi a békés polgári célú nukleáris programokat és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bizalomépítő ellenőrzését. Bár Irán régóta ragaszkodik ahhoz, hogy nukleáris programja békés célú villamosenergia-termelésre irányul, az urándúsításban való be nem jelentett részvétele különös aggodalomra ad okot.
Az iráni atomprogram bővülésének megfékezése érdekében 2015-ben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, az Európai Unió, Kína és Oroszország részvételével többoldalú nemzetközi megállapodás született Iránnal Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) néven. Nukleáris programjának korlátozásáért és a további nemzetközi megfigyelés, valamint ellenőrzés engedélyezéséért cserébe Irán számos előnyben részesülne, többek között a külföldön tartott, befagyasztott pénzügyi eszközök felszabadításában és egyes, de nem minden gazdasági büntetőszankció alóli mentesítésben. A JCPOA feltételezte, hogy a megállapodásban foglalt korlátozások alapján a közel-keleti országnak legalább egy évbe telik, amíg felhalmozza a nukleáris robbanófejhez szükséges hasadóanyagot, ami elegendő időt biztosít ahhoz, hogy felfedezzék Teheránnak a programja militarizálására irányuló szándékát, majd beavatkozzanak annak megakadályozása érdekében. 2018-ban Donald Trump elnöksége alatt a JCPOA-ban észlelt hiányosságok miatt, beleértve a kritikus rendelkezések lejáratát, az ellenőrzési és megfelelési problémákat, valamint a ballisztikus rakétákra vonatkozó korlátozások hiányát, az Egyesült Államok kilépett a megállapodásból. Ennek eredményeképpen Irán már nem tekintette magát a JCPOA által kötelezettnek. A NAÜ 2019 közepén megállapította, hogy közel-keleti ország megszegte a megállapodást.
A 2021 januárjában hivatalba lépett Joe Biden alatt az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy megbeszéléseket folytat Iránnal egy hosszabb és erősebb JCPOA-szerű megállapodásról, amely az elődje mélyen problematikus kérdéseit kezelné. A Bécsben folytatott tárgyalásokon azonban nem sikerült feléleszteni a 2015-ös megállapodást, illetve újat kötni.
A Teherán nukleáris programját felügyelő és arról jelentést készítő NAÜ szerint Iránnak a Fordóban található föld alatti létesítményében lévő, 60 százalékos tisztaságúra dúsított uránkészlete tovább nőtt. A pártatlan amerikai kongresszusi kutatószolgálat 2023. októberi jelentése további megfelelési problémákat sorol fel, többek között az urándúsításhoz használt centrifugák számát, típusát és helyét, valamint a robbanófej összeszereléséhez felhasználható uránfémek gyártását.
Ha ezek az értékelések pontosak, Irán gyorsabban és nagyobb koncentrációjú uránt tud előállítani, mint korábban.
Ennek eredményeképpen az úgynevezett kitörési idő (az az idő, amire Iránnak szüksége van ahhoz, hogy előállítsa az egyetlen nukleáris fegyver összeszereléséhez szükséges fegyverminőségű uránt) lényegesen rövidebb, mint a JCPOA keretében elképzelt. A NAÜ most azt állítja, hogy Teheránnak több bombához elegendő dúsított uránja van.
Az amerikai kongresszusi jelentés becslése szerint
a közel-keleti ország ma már képes arra, hogy egy-másfél hét alatt fegyverminőségűre dúsítsa az uránt.
A legvalószínűbb szcenárió a nukleáris kitörés. Bár lehet, hogy csupán nyomásgyakorlási taktika, hogy pozícióelőnyt teremtsen a JCPOA-t követő megállapodásról szóló tárgyalásokon, Irán nukleáris programjának a pályája egészen riasztó.
Teherán karnyújtásnyira van attól, hogy nukleáris fegyvert szerezzen, valószínűleg egy éven belül, amennyiben úgy dönt, hogy ezt megteszi.
Egy külföldi ország (például Észak-Korea, Oroszország vagy Kína) vagy egy külföldi szervezet külső segítsége lerövidítheti ezt az időtávot. Egy atomfegyver bevetésével Irán lenne az első muszlim ország a Közel-Keleten, amelynek ilyen bombája van, a világ két muszlim állama közül az egyik – a másik Pakisztán. Egy ilyen teljesítmény presztízst és státuszt adna Iránnak. Egy nukleáris arzenál nagyobb nemzetközi cselekvési szabadságot biztosítana Teheránnak, túlszárnyalná szomszédai hagyományos katonai elrettentő erejét, emellett elrettentené az Izrael és az Egyesült Államok által érzékelt fenyegetésektől. Várható viszont, hogy ez jelentős instabilitást okozna a Közel-Keleten, felszítva a fegyverkezési versenyt és a további nukleáris proliferáció lehetőségét a régióban, többek között két regionális hatalom, Szaúd-Arábia és Törökország által.
Az iráni atomprogram elleni katonai fellépés minden bizonnyal egy ponton lehetséges, mielőtt Teherán bombát építene. Egy ilyen csapás sokkoló hullámokat keltene a régióban és az egész világon, emellett zavarokat okozna az energiapiacokon. Míg Irán nukleáris programja békés villamosenergia-termelésre korlátozódhat, Teherán nagy geopolitikai ambíciói, regionális rivalizálása, bővülő nukleáris infrastruktúrája, ballisztikusrakéta-programja, valamint nemzetközi kalandvágya sajnálatos módon egész másra utal. Következésképpen a sok forgatókönyv közül ez a legvalószínűbb.
„Az Egyesült Államok magas rangú tisztviselői nem akarnak harmadik világháborút, de úgy gondolják, hogy az oroszok sosem fogják átlépni azt a bizonyos határt” – véli a volt orosz elnök.
Megrázó hírek láttak napvilágot az Egyesült Államokban.
A háború kezdete óta ez a 15. KFC-étterem, ami most megnyílt Ukrajnában.
Figyelmeztette a Nyugatot Zelenszkij: Itt az idő cselekedni!
Az Egyesült Államok több bombázót küld, miközben kivonja a térségből a repülőgép-hordozóját.
A voksolni szándékozók nagyjából fele már leadta a szavazatát Amerikában: a szavazás hagyományos napjára túl lesznek mindenen?
November 5-én, kedden elnökválasztást tartanak az Egyesült Államokban.
„Az Egyesült Államok magas rangú tisztviselői nem akarnak harmadik világháborút, de úgy gondolják, hogy az oroszok sosem fogják átlépni azt a bizonyos határt” – véli a volt orosz elnök.
