Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Irán a Perzsa-öbölben folytatott hadviselésétől kezdve Oroszország támogatásán át az olyan terrorszervezetek, mint a Hamász és a Hezbollah támogatásáig véget nem érő kihívást jelent a nemzetközi biztonság számára. Ám Nyugaton mégis a leginkább aggodalomra okot adó kérdés az ottani atomprogram. Bár az ország hivatalosan polgári célú energiatermelésre irányuló céljai továbbra is vitathatók, Nyugaton egyetértés van abban, hogy Teherán olyan nukleáris technológiát sajátít el, amellyel képes atomfegyverek előállítására is.
Irán tesz-e lépéseket a nukleáris katonai képességek megszerzése felé, vagy végül tartózkodni fog ettől? Milyen következményekkel járnának ezek a döntések?
Irán foggal-körömmel ragaszkodik
A közel-keleti ország évtizedek óta részt vesz mind rejtett, mind nyílt nukleáris erőfeszítésekben. Bár a programmal kapcsolatos aggodalmak az 1990-es évekre nyúlnak vissza, azok a 2000-es évek elején fokozódtak. Ekkor merült fel, hogy Irán be nem jelentett nukleáris tevékenységet folytat, és a gyanú szerint megsértette az általa 1970-ben ratifikált, nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló kontraktusban (NPT) foglalt kötelezettségeket. Az atomsorompó-szerződés célja, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek és technológia elterjedését az öt eredeti atomhatalmon kívülre, ugyanakkor lehetővé teszi a békés polgári célú nukleáris programokat és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bizalomépítő ellenőrzését. Bár Irán régóta ragaszkodik ahhoz, hogy nukleáris programja békés célú villamosenergia-termelésre irányul, az urándúsításban való be nem jelentett részvétele különös aggodalomra ad okot.
Az amerikai stratégia sikertelen
Az iráni atomprogram bővülésének megfékezése érdekében 2015-ben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, az Európai Unió, Kína és Oroszország részvételével többoldalú nemzetközi megállapodás született Iránnal Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) néven. Nukleáris programjának korlátozásáért és a további nemzetközi megfigyelés, valamint ellenőrzés engedélyezéséért cserébe Irán számos előnyben részesülne, többek között a külföldön tartott, befagyasztott pénzügyi eszközök felszabadításában és egyes, de nem minden gazdasági büntetőszankció alóli mentesítésben. A JCPOA feltételezte, hogy a megállapodásban foglalt korlátozások alapján a közel-keleti országnak legalább egy évbe telik, amíg felhalmozza a nukleáris robbanófejhez szükséges hasadóanyagot, ami elegendő időt biztosít ahhoz, hogy felfedezzék Teheránnak a programja militarizálására irányuló szándékát, majd beavatkozzanak annak megakadályozása érdekében. 2018-ban Donald Trump elnöksége alatt a JCPOA-ban észlelt hiányosságok miatt, beleértve a kritikus rendelkezések lejáratát, az ellenőrzési és megfelelési problémákat, valamint a ballisztikus rakétákra vonatkozó korlátozások hiányát, az Egyesült Államok kilépett a megállapodásból. Ennek eredményeképpen Irán már nem tekintette magát a JCPOA által kötelezettnek. A NAÜ 2019 közepén megállapította, hogy közel-keleti ország megszegte a megállapodást.