Tavaly decemberben – elfogadva az érvelést, amely szerint nem tudja biztosítani az ország energiaellátását más módon – az Európai Unió mentességet adott Bulgáriának az orosz tengeri kőolajimport tilalma alól. Brüsszelnek egyetlen kikötése volt: Szófia csak az ország energiaszükségleteit fedezheti a vásárlásokból, és nem adhatja tovább külföldre a kőolajból készített származékokat. Bulgária természetesen bólintott – majd kihasználta azt a szankciós lyukat, amely eleve bele volt építve a megállapodásba.
A balkáni állam legnagyobb olajfinomítója Burgaszban található, és történetesen az orosz Lukoil tulajdonában van. Ez biztosítja az ország gázolaj- és benzinszükségletének 80 százalékát – nem beszélve a GDP-hez nem csekély mértékű hozzájárulásról.
Így az a helyzet állt elő, hogy Bulgáriában az Oroszországból vásárolt olajat egy orosz vállalat finomítja.
Ebben még nincsen semmi meglepő, Magyarország is mentességet kapott az orosz olajimportra vonatkozó tiltó rendelkezések alól, ugyanolyan indokkal, mint Bulgária: másképpen nem tudja megoldani az ország energiaellátását. Csakhogy míg Budapest valóban a magyar energiabiztonság érdekében vásárolja az egyébként agyonszankcionált energiahordozót, Bulgáriában a Lukoil elosztó piaccá vált, és bőszen kereskedni kezdett a finomított származékokkal.
Mert tálcán kínálta magát
Elméletileg az Európai Unió kitétele a reexport tilalmáról megakadályozta volna, hogy Bulgáriából az orosz olajból orosz vállalat által finomított termékeket továbbértékesítsék külföldre. Csakhogy az állam egyszerűen „túlvásárolta” magát. Megtehette, hiszen az nem volt kikötés, hogy mennyi olajat vehet Moszkvától. Így aztán több millió hordónyi olajfelesleg halmozódott fel, amely szépen be is került a Lukoil finomítójába – hogy az aztán többek között EU-s tagállamoknak (egy nagyobb mennyiséget szállító hollandiai és egy máltai fuvarról bizonyosan tudni) adja el.
Hogyan?
Egyszerűen: Szófia két esetben engedélyezheti az exportot. Ha a szállítmányok Ukrajnába mennek (kizárólagosan belföldi használatra), vagy ha a kapacitások nem teszik lehetővé, hogy a felesleget biztonságos körülmények között tárolják. Ez utóbbi volt az a kiskapu, amelyen keresztül (a tárolókapacitás hiányára hivatkozva) a Lukoil mintegy 3 millió hordónyi üzemanyagot exportált.
Ennél sokkal többet keresett az üzleten Oroszország: a Kreml mintegy 1 milliárd dollárt zsebelt be a tranzakciókból, míg a Lukoil 500 milliós nyereséggel zárta eddig a szankciós lyukat kihasználó kereskedelmet.
A felzúdulásra a bolgár pénzügyminiszter próbált magyarázatot adni. Aszen Vaszilev szerint a finomítónak mindössze 10 napnyi a tárolókapacitása, így a felhalmozódott feleslegre kiadták az exportengedélyt. Szavainak némileg ellentmond, hogy a kormány hivatalos adatai szerint a Lukoil Bulgária három hónapnyi szükségletét képes tárolni, ami a „biztonságos tárolás hiánya miatti export” indoklását már egészen más megvilágításba helyezi.