Mikor érdemes Magyarországnak bevezetnie az eurót?

„Magyar Péter a Financial Timesnak adott interjúban jelezte: szándéka szerint Magyarország csatlakozna az euróövezethez, bár konkrét céldátumot nem mondott, minden jel szerint csak a brüsszeli bürokraták felé akart pozitív jelzést adni. Ezek után pedig már nyilván nem kellett azon elgondolkodnia, hogy vajon miért nem vezette be sem Lengyelország, sem Csehország a közös valutát. Nemrég jelent meg egy részletes szakmai elemzés a Faktum oldalán, amely átfogóan vizsgálja az euró bevezetésének feltételeit – és az ott megfogalmazott megállapítások ma is pontos válaszokat adnak Magyar Péter frissen belengetett ígéretével összefüggésben.

A tanulmány egyik alapvető megállapítása mára még aktuálisabbá vált: »a monetáris szuverenitás elvesztése nem elvont fogalom, hanem az egyik legkézzelfoghatóbb különbség a saját valuta és a közös pénz között.« A magyar gazdaság jelenleg olyan stabilizációs eszközökre támaszkodik, amelyek egy kis, nyitott és külső sokkoknak kitett ország számára létfontosságúak. A rugalmas árfolyam, a mozgástérrel rendelkező jegybanki kamatpolitika és az ország-specifikus likviditási eszköztár ma érdemben járul hozzá ahhoz, hogy a magyar gazdaság tompítani tudja a nemzetközi bizonytalanságokat. Ahogy korábban írtunk róla: »a rugalmas árfolyam képes részben elnyelni a külső sokkokat«, míg a közös valuta esetében a teljes alkalmazkodási teher a bérekre, az árakra és a költségvetésre hárulna.

Jól látható, hogy Magyar Péter friss bejelentése nem számol a gazdasági realitás ezen szempontjaival. A gyors csatlakozási ambíció ugyanis csak akkor lenne reális, ha a magyar gazdaság már kellően erős, kiegyensúlyozott és ellenálló lenne ahhoz, hogy a monetáris integráció előnyei ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is megjelenjenek. Ahogyan korábbi elemzésünkben megjelent: »a saját valuta nyújtotta stabilizációs eszköztár jelenlegi értéke magasabb, mint a csatlakozással rövid távon realizálható előnyöké.« Ez világosan jelzi, hogy a rugalmas árfolyam és a nemzeti kamatpolitika feladása jelen pillanatban több kockázatot hordozna, mint amennyi hasznot hozna. A termelékenységi felzárkózás még nem zárult le, a fiskális környezet szigorodik, a társadalom pedig erősen inflációérzékeny maradt – ezek olyan megkerülhetetlen tényezők, amelyeknek kölcsönhatása a gyors bevezetés ellen szól.

Érdemes figyelembe venni továbbá korábbi elemzésünknek azt a tanulságát is, hogy az euró bevezetéséhez kapcsolódó átállási hatások – különösen a mindennapi árképzésben jelentkező »kerekítési« és egyéni drágulási percepció – egy olyan országban különösen nagy kockázatot jelentenek, amelyben a 2022–2023-as inflációs hullám a lakosságban tartós bizalmatlanságot hagyott maga után. Európai példák azt mutatják, hogy azok az országok jártak jól a csatlakozással, amelyek előbb megerősítették gazdasági szerkezetüket, mélyítették beruházásaikat, javították termelékenységüket, és csak ezt követően nyitották meg az euróövezet felé vezető utat. Magyarország jelenleg ebben az előkészítő időszakban halad, és a korábbi elemzés megállapítása ma is érvényes: »az eurón kívüli, de EU-integrált gazdaságok is képesek érdemi életszínvonal-közelítésre, ha a versenyképességi reformok és a tőkepiaci mélyítés együtt haladnak.«

Magyar Péter bejelentése tehát továbbra sem a gazdasági realitásokra, hanem a politikai kommunikáció logikájára épül. Az ígéret jól hangzik, de a csatlakozás pillanata még nem jött el, és az euró nem attól válik előnyössé, hogy kimondják a nevét. Ahogy korábban is hangsúlyoztuk: Magyar Péter ígérete leginkább egy üres kulcscsomó – csilingel, de ajtót még nem nyit. Mindez visszaigazolja korábbi elemzésünk következtetéseit: a jó időzítés és a stabil szerkezeti háttér nem váltható ki hangzatos bejelentésekkel.”

Nyitókép: faktumprojekt.hu