Két éve megy a harc
A Tesla először 2021-ben vetette fel az indiai kormánynak, hogy csökkentenie kellene az importvámokat, különben sem ő, sem más globális szereplők nem fognak nagy érdeklődést mutatni az ország iránt. Modi azonnal kész volt a válasszal: csökkenti a vámokat, amennyiben a milliárdos felhúz náluk egy üzemet.
Ezen a ponton meg is szakadt a beszélgetés (Musk nem kedveli, ha megmondják neki, mit kellene tennie) egészen idén nyárig, amikor a Tesla tette meg a kezdőlépést. Belebegtette, hogy gyárat épít Indiában, amely akár 2030-ban meg is kezdheti működését. A felmelegített feltételek szerint azonban az, hogy az üzemnek milyen komoly kapacitása lesz, a kormány hozzáállásán múlik:
Musk 500 millió dollárt hajlandó befektetni, ha India jóváhagyja a vámcsökkentést 12 ezer külföldről érkező Tesla-modellre, de akár 2 milliárdot is rááldoz, ha ugyanez a koncesszió 30 ezer járműre vonatkozik.
Jelenleg az alkudozás folyik: India kicsit soknak találja a Musk által bevinni akart autók számát, ám miután Modinak a kezdetektől ez volt a terve – és igen türelmesen játszott –, gyakorlatilag borítékolható egy win-win szituáció, sok-sok külföldön és Indiában gyártott Teslával.
Hogy miért érdekes ez a történet annyira Európa számára? Mert megmutatja a nyomásgyakorlásnak azt a fajtáját, amit a vesztes jobb esetben nem is érzékel. Mire egyezségre kerül sor, már annyira közel állnak egymáshoz az álláspontok, hogy csak biccenteni kell a feleknek. Brüsszel ezt a folyamatot még csak most kezdi tanulni – türelem és óvatosság nélkül.
Eközben Európában
Nincs sok ország a világon, amely saját Tesla-gyárral büszkélkedhet. Az Egyesült Államokon kívül Musknak Kínában (a világon a legnagyobb), illetve Berlinben van egy-egy üzeme. Jelenleg a mexikói építése zajlik, az olcsó munkaerőre, a tág piacra és az USA–Mexikó szabadkereskedelmi megállapodásra építve a Tesla-főnök nem is bökhetett volna biztonságosabb pontra a térképen. India lehet az új terület, az ázsiai piac pedig bőven elbírja majd a pluszkapacitást.