Pincétől a padlásig
Bár Joe Biden elnök magabiztosan jelentette be, hogy az USA minden létező fegyversegélyt megad Izraelnek, bizonytalan, mennyi idő alatt tudja újratölteni az ottani raktárakat. Főleg annak tükrében, hogy Ukrajna is sorban áll a 155-ösökért, az Európai Unió pedig még mindig azzal van elfoglalva, hogy Kijevnek hogyan teremtse elő a beígért egymillió darab lőszert.
Amikor februárban James Stavridis nyugállományú tábornok – aki korábban az Európában állomásozó amerikai csapatok főparancsnokaként az Izraellel kapcsolatos szövetségesi szerződések felügyeletéért is felelt – a Bloomberg oldalán véleményezte az izraeli vésztartalékok Ukrajnába küldését, lelkesedésében úgy fogalmazott: „okos dolog buta fegyvereket küldeni Izraelből Ukrajnába”.
A tábornok azzal érvelt, hogy a raktárak kisöprésével mindenki jól jár: az USA ismét bizonyítja elkötelezettségét Ukrajna felé, Kijev megint kap egy sok száz milliós fegyvercsomagot, Izraelben pedig felszabadul az „elavult” raktárkészlet egy jelentős része, amit immár modern, „okos” lövedékekkel lehet pótolni – vagyis olyan csúcstechnológiás rakétákkal és precíziós bombákkal, amelyekre az izraeli hadseregnek „sokkal nagyobb szüksége van, mint a 155-ösökre”.
Stavridisnek újra kellene fogalmaznia a véleményét. Éppen az ukrajnai háború bizonyította be, hogy a butának nevezett fegyverek mennyivel hatásosabbak tudnak lenni a méregdrága okosoknál. Nem véletlen, hogy most is mindenki azon agyal, miként állítsanak elő ekkora mennyiséget. Igény az lenne rá, kapacitás most már pláne nincs.