Amikor februárban James Stavridis nyugállományú tábornok – aki korábban az Európában állomásozó amerikai csapatok főparancsnokaként az Izraellel kapcsolatos szövetségesi szerződések felügyeletéért is felelt – a Bloomberg oldalán véleményezte az izraeli vésztartalékok Ukrajnába küldését, lelkesedésében úgy fogalmazott: „okos dolog buta fegyvereket küldeni Izraelből Ukrajnába”.
A tábornok azzal érvelt, hogy a raktárak kisöprésével mindenki jól jár: az USA ismét bizonyítja elkötelezettségét Ukrajna felé, Kijev megint kap egy sok száz milliós fegyvercsomagot, Izraelben pedig felszabadul az „elavult” raktárkészlet egy jelentős része, amit immár modern, „okos” lövedékekkel lehet pótolni – vagyis olyan csúcstechnológiás rakétákkal és precíziós bombákkal, amelyekre az izraeli hadseregnek „sokkal nagyobb szüksége van, mint a 155-ösökre”.
Stavridisnek újra kellene fogalmaznia a véleményét. Éppen az ukrajnai háború bizonyította be, hogy a butának nevezett fegyverek mennyivel hatásosabbak tudnak lenni a méregdrága okosoknál. Nem véletlen, hogy most is mindenki azon agyal, miként állítsanak elő ekkora mennyiséget. Igény az lenne rá, kapacitás most már pláne nincs.