Az ukrán kereskedelem halott

Oroszország július 17-én felmondta (nem hosszabbította meg) az ukrán gabonaexportra vonatkozó, az ENSZ és Törökország bábáskodása mellett létrejött megállapodást. Ukrajna a Törökország által a Fekete-tengeren fenntartott humanitárius folyosón juttatta el a háború alatt gabonáját a globális piacokra – más kérdés, hogy a célországok messze nem egyeztek meg a megadottakkal, de Kijev számára a bevétel a fontos, nem pedig az, hol lenne valóban a legnagyobb szükség az árujára. 

A 2022 júliusa óta folyamatosan hosszabbítgatott egyezmény ezzel Oroszország részéről véget ért, a Kreml közlése szerint azonban nem véglegesen. Amennyiben a Nyugat visszavonja az egyes orosz élelmiszerek és a műtrágya kereskedelmére kirótt szankciót, valamint visszakapcsolja az ahhoz nélkülözhetetlen orosz mezőgazdasági bankot a SWIFT-rendszerbe, úgy az ukrán szállítások is újra indulhatnak.  Addig – szól a hivatalos közlemény – „a fekete-tengeri kereskedelem nem biztonságos”. Ez nem mást jelent, mint hogy az orosz hadihajók újra blokád alá veszik az ukrán kikötőket, és mindenre lőni fognak, ami megpróbálja elhagyni azokat. Szerencsésebb esetben a tengeren fogják el „átvizsgálás” céljából, ez azonban a végtelenségig nyúlhat.

Zelenszkij megpróbálja a lehetetlent

Az ukrán elnök az orosz döntésre reagálva ismét a Nyugattól és természetesen Törökországtól várja a megoldást. Egészen nyakatekert logikával úgy nyilatkozott: „A fekete-tengeri gabonamegállapodás Oroszország nélkül is működhet, és működnie kell a jövőben is”.

Érvelése szerint két külön megállapodásról van szó ugyanabban az ügyben. Az egyiket Oroszország kötötte az ENSZ-szel és Törökországgal, a másikat Ukrajna írta alá ugyanezekkel a közvetítőkkel. Tehát – mondja Zelenszkij – Oroszország kiléphet a saját megállapodásából, de ez nem érintheti a másikat a gabonaexporttal kapcsolatban. Szerinte „csupán” a végrehajtás módjában kell megegyezni, a Nyugatnak pedig fokoznia kell az Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlást. 

Vagyis az ukrán elnök úgy akarja folytatni a tengeri gabonakereskedelmet, hogy közben az oroszok erős figyelmeztetést adtak ki: nem fogják azt engedni. Zelenszkij meg is kereste António Guterres ENSZ-főtitkárt és Erdoğan török elnököt azzal a javaslattal, hogy hagyják figyelmen kívül az orosz fenyegetést, és egy megújított, háromoldalú egyezmény keretében folytassák a gabonaszállítást. 

Az ukrán javaslat szerint Törökország gyakorlatilag katonai kíséretet biztosítana a kikötőkbe való biztonságos bejutáshoz és fordítva. Hogy mit szól ehhez Erdoğan, az borítékolható. A török elnök óriási energiát fektetett abba, hogy az egész világ elismerje közvetítői státuszát a háborús felek között: ezt végül éppen a gabonaszállítások kapcsán érte el a humanitárius folyosó létrehozásával. Óriási kockázattal járna számára kilépni ebből a szerepből, és a tárgyalások folytatásának szorgalmazása helyett katonai eszközökkel beavatkozni a konfliktusba. Ez a Kreml és a Nyugat között kialakított, rendkívül kényes egyensúlyi pozíciójának, vagyis egész eddigi külpolitikájának összeomlásával fenyegetne.

Elképzelés vs. valóság

A legnagyobb akadály az ukrán gabonát szállító vállalatok és az azokat biztosító cégek szolgáltatásának azonnali leállása lesz. Miután az ukrán kikötőkből kifutó hajók az orosz kilépés miatt egytől-egyig szó szerint célponttá válnak, nem lesz nagy tülekedés a szállítmányozók között a szerződések aláírásakor. A világ egyik legnagyobb biztosítási alkusz cége, a Marsh az orosz bejelentést követő napon már fel is függesztette minden, az ukrán gabonaexportra vonatkozó programját, vagyis azonnal felfogta, hogy olyan szakaszában jár az ügy, amelyben a biztosítók garantáltan csak vesztesek lehetnek. 

Hasonlóképpen gondolkodnak a szállítási vállalatok, akik eddig a hajóflottákat biztosították az ukrán gabona kijuttatására a globális piacra. A legnagyobb kereskedelmi szereplő, Görögország máris visszavonulót fújt: a Bloombergnek nyilatkozva a szállításokban eddig aktív szerepet vállaló Doric Shipbrokers SA hajózási vállalat igazgatója világosan fogalmazott: „Egyetlen épeszű tulajdonos sem küld oda hajókat biztosítás nélkül. A humanitárius folyosó védelme nélkül az ukrán kereskedelem halott”.

Magyarország cseppet sem boldog

Az orosz ultimátummal a helyzet visszakanyarodott oda, ahol a háború kitörése után tartott. Az ukrán kikötőkben bent ragadó gabonát Kijev megpróbálja folyami és szárazföldi úton továbbítani az EU területére, ahonnan aztán a szállítmányok elméletileg a kontinensen kívüli célországok felé vennék az irányt. Azért csak elméletileg, mert a gyakorlatban ez soha nem valósult meg. Azzal, hogy a háború kitörése után az EU vámmentességet adott Ukrajnának az EU felé, óriási baklövést követett el. Az ukrán exportőrök – kihasználva a kiskaput – olcsó, de ellenőrizetlen és az idő előrehaladtával egyre gyatrább minőségű gabonával árasztották el az EU-s piacot, aminek a levét elsősorban a szomszédos országok, köztük Magyarország itta meg. Az Európában ragadt gabona soha nem jutott el a valóban rászoruló országokba, arra viszont jó volt, hogy teljesen ellehetetlenítse az EU-s tagállamok jó minőségű, minden követelménynek megfelelő terményeinek eladását.

A brüsszeli impotenciát megelégelve az Ukrajnával szomszédos országok végül saját hatáskörben tilalmat rendeltek el az ukrán gabonára. Ebbe Brüsszel végül nagy nehezen beleegyezett, jelenleg szeptember 15-ei határidővel, ám Nagy István agrárminiszter máris jelezte, hogy a tilalmat minimum az év végéig meg kell hosszabbítani. 

Amennyiben azonban az ukrán kikötők ismét bezárnak, Kijev nyilván megint fel akarja majd pörgetni a tranzitszállításokat a szomszédos országokon keresztül, plusz a bevételkiesés miatt újra az EU területén is megpróbálja eladni a gabonát, vagyis Magyarország ismét ugyanazzal a veszedelemmel kell, hogy szembenézzen, mint ami ellen egy éve már harcol. 

Fotó: MTI/EPA/Tolga Bozoglu