Brüsszel pontosan ismeri az okot, amiért Magyarország és Lengyelország importtilalmat rendelt el, de úgy tesz, mintha nagyon meg lenne döbbenve.
Hatalmas felhördülést okozott az Európai Bizottságban a lengyel és magyar (később szlovák és bolgár) importtilalom bevezetése az ukrán gabonára és más mezőgazdasági termékekre. Az eddigi felszólításokra a füle botját sem mozdító Brüsszel hirtelen támadó üzemmódba váltott, és a tiltó rendelkezések hírére máris ledeviánsozta az összes tagállamot, amely – éppen az EU-s intézkedések hiányában – saját eszközeivel próbálta megmenteni agrárpiacát az ukrán gabonadömping pusztító hatásaitól. Az EB szóvivője szerint a kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért az egyoldalú döntések elfogadhatatlanok. Hozzátette: a mostani nehéz időkben kulcsfontosságú a döntések közös, konszenzuson alapuló meghozatala.
Ami azt illeti, a most importtilalmat bevezető tagországok éppen ezt a konszenzust keresték, amikor már januárban az EB-hez fordultak, és először uniós biztosi, majd elnöki szinten kérték újra és újra a Bizottságot, hogy próbálja meg szabályozni az ukrán gabonadömpinget, mielőtt a tagországok gazdálkodói teljesen bele nem roppannak annak következményeibe. Brüsszel azonban – eddig – nem felelt.
A probléma változatlan: a háború kitörése után az ukrán kikötőkből az orosz blokád miatt nem tudott kijutni a globális piacra az ukrán gabona. Az Ukrajnával szomszédos országok – közöttük Magyarország – szolidaritási folyosókat nyitott, ahol szárazföldi úton juttatták volna el a szállítmányokat az EU-s kikötőkbe, hogy onnan aztán az eredeti célországok felé induljanak. A könnyebb megoldás érdekében az Európai Unió vámmentességet vezetett be az ukrán terményekre és termékekre, ám ez katasztrofális döntésnek bizonyult. A kereskedők az EU-s szabályoktól igen, de a tiltott növényvédő szerektől nem mentesen termesztett, emiatt olcsó ukrán gabonát nem engedték tovább szállítani, ehelyett alapvetően az érintett tagországok piacát árasztották el vele, lehetetlenné téve, hogy a hazai gazdálkodók a saját, jó minőségű gabonájukat értékesíteni tudják.
A Statista ábráján jól látszik, mi vezetett az importtilalomhoz.
A feltüntetett négy tagállam 2020-ban és 2021-ben még igen csekély mennyiségben fogadott gabonát Ukrajnából. A háború kitörése után a szolidaritási folyosók megnyitásával és a vámmentesség bevezetésével aztán felrobbant a piac, és az ukrán kereskedelem a 2021-es mindössze
Ez még akkor is csillagászati összeg, ha beleértjük a re-exportot, vagyis a külföldre továbbküldött gabonaszállítmányokat is, ám – mint a következő ábra mutatja – a célországok egy része az ukrán kereskedelem szempontjából egyszerűen megszűnt létezni.
A háborúban álló ország tíz legfontosabb célállomása közül 2021-ben hét Észak-Afrikában vagy Ázsiában volt. Egyetlen év alatt alapjaiban változott meg a lista.
Eltűnt Ukrajna tíz legfontosabb gabonafelvásárlója közül Irán, Pakisztán, Marokkó, Indonézia és Tunézia, lejjebb csúszott Kína és Egyiptom, megjelent azonban a legnagyobb átvevők között Románia, Lengyelország és Magyarország, vagyis azok a tagállamok, akiknek egyébként esze ágában sem lett volna nagyobb mennyiségben ukrán gabonát a területükre engedni. A lista változása egyben igazolja azon kijelentéseket, amelyek rámutatnak: az ukrán gabona nagy része el sem hagyja a kontinenst, és soha nem érkezik meg oda, ahová eredetileg szánták.
Az ukrán agrártárca a szokásos stílusban (Magyarországot nem említve, csak Lengyelországra fókuszálva) reagált az importtilalomra. Mint fogalmazott: Ukrajna megérti, hogy a lengyel gazdálkodók nehéz helyzetben találták magukat, de az semmi ahhoz képest, amilyenben maguk az ukránon vannak. A konklúzió tehát nem lehet más szerintük, mint hogy még szorosabban kell együttműködni Ukrajnával, és együtt szüntetni meg minden probléma forrását: az orosz agressziót.
Fotó: 123RF
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Didier Reynderst akár öt év szabadságvesztésre is ítélhetik.
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
Magyarország lépései a finanszírozás feloldására „nem egészen olyanok, amilyeneket reméltünk”, mondta Piotr Serafin uniós költségvetési biztos. Megérkezett a kormány reakciója!
Azt hiszem most van az a pillanat, amikor meg lehetne kímélni David Pressmant a Budapestre történő fáradságos visszautazástól.
Belegondolni is rémálom, hogy mit művelne ez a nárcisztikus, sokszor önmaga hatása alá kerülő ember, ha a hatalom közelébe kerülne.
Mesés pénzek helyett csak a gondok tornyosultak a világ egyik leggazdagabb országában. Pedig elsőre jó kiugrási lehetőségnek tűnt az Ábhá FC-nél elkezdett munka a magyar edzőnek.
