A NATO főtitkára március 21-én tartotta értékelőjét, amelyen a tavalyi évet elemezve külön kitért a 2014-ben elfogadott legfontosabb irányelvre, azaz a GDP 2 százalékának védelmi kiadásokra költésére, amelyet elméletileg 2024-ig kell teljesítenie a tagországoknak.
Kicsik és nagyok
Az ukrajnai háború érezhetően felgyorsította ezt a folyamatot, a NATO-n belüli haderőfejlesztési összkiadások ugyanakkor meglehetősen vegyes képet mutatnak a tagállamok közötti eloszlásról. Jelenleg a katonai szövetség országai közül mindössze hét olyan van, amely már elérte a 2 százalékos küszöböt: Görögország, az USA, az Egyesült Királyság, Litvánia, Észtország, Lettország és Lengyelország. Utóbbi tavaly már eleve 2,4 százalékot költött védelmi kiadásokra, az idén azonban már abszolút aranyérmes lesz a januárban bejelentett 4 százalékkal.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a legnagyobb gazdasággal rendelkező országok még mindig alatta vannak a limitnek: Franciaország 1,89, Olaszország 1,51, míg Németország csupán 1,49 százalékon állt tavaly.
A német mutatók jól jellemzik a Scholz-kormány politikáját, amely alapvetően kommunikációs ígéretekre épít, hogy aztán azokról egyszerűen megfeledkezzen. A háború kitörése után néhány nappal a kancellár meghirdette a Zeitenwendét, vagyis a korszakváltás programját, amely alapján az a kép alakult ki, hogy Németország egy brutális haderőfejlesztési tervvel újra Európa vezető katonai hatalmává válik. A cél érdekében Scholz előzékenyen beígérte nem csak a 2 százalékos cél felülteljesítését, de létrehoztak egy költségvetésen kívüli 100 milliárd eurós alapot is, amelyből a tervek szerint a haditechnikai eszközök beszerzése mellett a teljesen lerongyolódott német hadsereget is gatyába rázták volna. Egy év elteltével a német haderőfejlesztés azonban még mindig egy helyben toporog, a Zeitenwende jelen pillanatban egy óriási blöffnek tűnik, a beígért 2 százalékot nem sikerült teljesíteni, a 100 milliárd eurós plusz keretről pedig a napokban derült ki, hogy érdemben hozzá sem nyúltak.