az orosz kormány fokozatosan megemelte az ilyen faanyagokra kivetett kiviteli vámokat.
A döntés lassan született, már 15 évvel ezelőtt megvitatták, de sokáig csak halasztgatták. Az orosz faanyagkivitel a 2000-es évek elején elérte az 50 millió köbmétert, viszont 2009 óta már csak évi 16-19 millió tonna között ingadozott.
A fűrészárut inkább maguk dolgozzák fel késztermékekké.
Ukrajna nem rendelt el hasonló tilalmat. Azonban 10 éves moratóriumot vezetett be, még az Orosz Föderáció előtt (2015-ben). Az EU emiatt még be is perelte Ukrajnát egy svájci választott bíróságon, ugyanis Európa úgy vélte, hogy a moratórium sérti az Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodást.
Végül a bíróság azt tanácsolta Ukrajnának, hogy módosítsa moratóriumát oly módon, hogy az megfeleljen az EU követeléseinek. Ez a kérdés azonban nyitott maradt egészen a háború kezdetéig.
Most azonban Európának lehetősége van arra, hogy rátegye a kezét az ukrán fára: augusztusban arról számoltak be, hogy
a gömbfa exportjából származó bevételeket a fegyverellátásból származó adósságok törlesztésére használnák fel.
És milyen jól jön ez Európának ezekben az energiaszegény időkben.
Vagy van moratórium vagy nincs, a fentiek szerint az ukrán erdők kivágása továbbra is egyenletes ütemben történt 2017 és 2020 között. És ez a feldolgozatlan faanyag mind egyenesen exportra került.
A 2017-2020-as időszakban a fakitermelés Ukrajnában majdnem másfélszer nagyobb volt, mint az előző 15 évben.
Vagyis minden moratórium ellenére a rönköket csendben exportálták. Néha a rönköket tisztességesen másfél méteresekre fűrészelték, és tűzifának álcázva eladták Európába. De általában még ezzel sem törődtek.
Petro Porosenko elnöki ciklusának teljes második felében az európai biztosok azzal a kéréssel érkeztek Kijevbe, hogy „szüntessék meg vagy legalább enyhítsék a moratóriumot”. Az EU elsősorban azért sértődött meg, mert a faanyagárak emelkedtek az Oroszországból származó gömbfaexport csökkenése és az ukrán moratórium miatt. Az ukrán tisztviselők és üzletemberek pedig ügyesen használták ezt ki: a környezetvédelem és a hazai termelők iránti aggodalom álcája alatt hasznot húztak az illegális fakitermelésből.
Az orosz riporter kicsit hazabeszél, amikor elismeri, hogy még túl korai lenne összegezni a tilalom eredményeit, de
a 2009-2021 közötti időszakban az export erőteljes csökkentése miatt az orosz erdőterület 4,3 millió hektárral (az ukrán terület mintegy felével) nőtt.
Az orosz erdők növekedését még Norvégiában is észrevették és elismerték.
Így jogos a szerző kérdése: Miért van az, hogy az orosz erdők már a gömbfa exportjának teljes tilalma előtt is helyreálltak, míg Ukrajnában a moratórium után a fakitermelés mértéke többszörösére nőtt?
Szerinte nincs semmi rejtély. Először is,
a magas hozzáadott értékű termékekkel jövedelmezőbb kereskedni, mint a rönkfával.
Másodszor, a környezetvédelmi menetrend és a CO2-kibocsátás elleni küzdelem minden erdőt (de különösen a fiatal erdőket!) értékes területté tesz. A fiatal erdő az, amely aktívan elnyeli a CO2-t. Már csak ki kell számítani és bizonyítani a mennyiségeket, és be kell lépni velük a szén-dioxid-kvóták piacára.
Nyikolaj Sztorozsenko sorait azzal zárja, hogy
ehhez az államnak valódi államnak kell lennie, nem pedig „NATO veteránok” mögé bújt, legalizált orvvadász bandának.