Az ukrán megoldásoknál azonban sokkal fontosabb az USA számára, hogy a saját, Kijevnek küldött fegyvereit élesben tudja tesztelni, azt tanulmányozva, miként teljesítenek azok intenzív használati és terhelési körülmények között. Ezek monitorozása mellett természetesen óriási mennyiségű információt gyűjtenek az oroszok által bevetett fegyverek hatékonyságáról is – az olcsó, egyszerű iráni kamikaze drónok különösen felkeltették az érdeklődést, alapvetően az ukrán infrastruktúrát ért meglepően eredményes csapásaik miatt. A „labor” szó itt is felbukkant, ahogy egy bennfentes fogalmazott a CNN-nek: „Ukrajna a tökéletes, a szó minden értelmében vett fegyverlaboratórium, éles tesztpálya, hiszen a technikák egy jó részét még soha nem használták két iparilag fejlett nemzet közötti háborúban”. (Nem mellesleg a mondat igenlő válasz arra a kérdésre, hogy valójában USA-Oroszország háborúról beszélünk-e.)
Az amerikaiak a saját fegyvereikkel kapcsolatos visszajelzések és információk alapján fejlesztenek vagy alkalmaznak új innovációs megoldásokat. Meglepetésükre például a Switchblade drónok nem annyira váltották be a hozzájuk fűzött reményeket a csatatéren, így az azok alapján fejlesztett Phoenix Ghostok koncepcióját is tovább tudják gondolni.
A HIMARS rendszerek óriási erőt képviselnek az ukrán hadsereg eszközkavalkádjában, a korlátozott mennyiségű rakéta célzott, sikeres csapásai a tervezőket igazolják, ugyanakkor – a visszajelzések alapján – a túlzott igénybevétel gyakori meghibásodásokat okoz, vagyis az USA hadseregének a fegyver esetében a karbantartási opciókra kell sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni.