Drágáljuk a sajtokat, pedig az is csoda, hogy még működik a tejipar

Amikor a viszonylag jó nyugdíjjal rendelkező József megáll a csarnokban, a szokásos tejboltja előtt, akkor szinte hétről-hétre csodálkozik el. Az árstoppal érintett termékeket leszámítva ugyanis az unokáknak szánt joghurt, vagy a felesége kedvence, a túró rudi folyton drágul, a József imádott sajtjairól, az Edámiról vagy a Goudáról nem is beszélve. 

Hősünk azonban nincsen egyedül, rajta kívül százezrek, sőt milliók csodálkoznak el hétről-hétre az emelkedő, árstoppal nem érintett  tej- és tejtermék árakon. Ezúttal annak jártunk utána, hogy mi húzódik meg a tej- és tejtermék-árak emelkedése mögött, milyen tényezők mozgatják a költségeket, a fogyasztói árakat, illetve, hogy mi várható a közeljövőben.

„Tudjuk jól, hogy a fogyasztók is érzékelik az árnövekedést, de a mi helyzetünk sem könnyű” – szögezi le Egyed Linda. A FINO-FOOD tulajdonos-ügyvezetője a Makronómnak elmondta: régóta tartó jelenség, hogy növekszik a nyers tej ára, ami természetesen folyamatosan begyűrűzött a késztermékek eladási árába is, de az energiaár-robbanás is nagymértékben érintette a feldolgozóipart.

– húzza alá a cégvezető.

Márpedig a tejipar egy igen energiaintenzív ágazat, akár kis, akár nagyüzemi körülmények között folyik a termelés. Ott van például a pasztőrözés, amelyhez rengeteg, 80-90 fokra hevített vizet használnak, amelyet a legtöbbször földgáz felhasználásával fűtenek fel a szükséges hőmérsékletre. 

Az elkészült termékeket pedig hűteni kell, ehhez rengeteg villamos energiára van szükség. Ezt már Dobrovoczky István, az Ökotej Zrt. kereskedelmi igazgatója mondta el a Makronómnak, aki azt is elárulja:

 „Mi, a tavalyihoz képest jelenleg kilences energiaszorzóval dolgozunk, miközben a legfontosabb alapanyagunk, a nyers tej ára 80 százalékkal emelkedett meg az elmúlt egy évben. Tavaly 125 forintért tudtuk nettó nagykereskedelmi áron venni a tej literjét, most 190-200 körül vannak a szerződéses tej-árak, a szabadpiacon pedig 220-230 forint körül" – mutat rá a kereskedelmi igazgató.

Zöldek, hollandok és a háború

Persze a problémák nem az idei pusztító időjárási körülményekkel, de nem is az orosz-ukrán háborúval kezdődtek.A takarmány árrobbanásának hatása 2021 október-novemberében már érezhető volt, és ha egy kicsit szélesebb perspektívába helyezzük a kérdést, sokkal nagyobb a baj. Európa legnagyobb tejtermelő régióiban – ezek Hollandia, Németország és Franciaország – csökkent a tejtermelés, amiről nem csak az aszály tehet. Hollandiában elkezdték tudatosan visszafogni a termelést környezetvédelmi aggályok miatt, és valószínűleg a következő nyolc évben is ez lesz a tendencia. Hollandia tejtermelése 16 milliárd liter, ez 5 milliárddal csökkenhet kizárólag azért, hogy az ország visszavegyen a karbonlábnyomából. 

Nyilván rengeteg az ellenérdekelt fél, de hatalmas a nyomás ebbe az irányba – mutat rá Szommer Gábor, a Tej Terméktanács elnökségi tagja. Hozzátéve, hogy – szemben hazánkkal, ahol a leginkább koncentrált a tejtermelés az EU-ban – az északnyugat-európai országokban alapvetően kis családi gazdaságok állítják elő a tej nagy részét. E kis családi gazdaságok egyenként jellemzően 70-80 tehenet tartanak. Mára viszont a farmokat vezető gazdák elérték a nyugdíjkorhatárt, legalábbis rendkívül magas köztük a 60 év felettiek aránya, és a generációváltás kérdését nagyon sokan nem tudják megoldani. 

Így, noha a gazdaságok termelékenysége amúgy növekszik, azaz a tehenek jobban tejelnek, az állomány lényegesen gyorsabban csökken. És ha Hollandiában tüsszentenek, akkor bizony Magyarország is megfázik, mivel hazánk a 160 milliárd literes EU-s termelésből mindössze 2 milliárd litert ad. 

– mutat rá a Tej Terméktanács elnökségi tagja. Márpedig a szűkülő kínálat – mint fentebb írtuk – itthon is magas nyerstej árakat eredményez, amit a feldolgozók egy idő után nem lesznek képesek továbbhárítani. Ugyanis a tejtermelők meg tudják tenni, hogy emelik az áraikat, ám a feldolgozók ezt középtávon korlátozottabban tehetik meg. A környező országokban is szűkös a kínálat. Csehország, Szlovákia, Románia, Magyarország, Szerbia és Horvátország összes tejtermelése együtt sem éri el azt a mennyiséget, amennyit az amúgy Dunántúl-méretű Hollandia produkál. Messzebbre pedig a magas szállítási költségek miatt nem éri meg tekinteni.

Az is sújtja a feldolgozókat, hogy tavaly jelentősen megdrágultak a csomagolóanyagok, majd a forint is gyengült. A tejtermékeink gyártásához használt oltókultúrák zömét külföldről szerezzük be, így a magas euró ár automatikusan 15 százalékos pluszköltséget jelent – húzza alá Egyed Linda hozzátéve, hogy a gyors árfolyam-ingadozások jelentős árképzési kockázatot jelentenek a FINO-FOOD számára.

Ebben a helyzetben a nagy cégeket jobban fenyegeti a veszély, mivel az áramszámla, gázszámla, de még akár egy ötforintos alapanyag áremelése is durva költségemelkedést tud indukálni, amit nem tudnak lekövetni a piacon. Egy kisebb cég könnyebben tud ilyenkor igazítani – mutat rá Dobrovoczky István. Arról nem is beszélve, hogy a kis- és középvállalkozások számára mentőövként ott van a kormányzati támogatás lehetősége, amelyet az energiaintenzív működést folytató KKV-knak írtak ki, és a plusz költségeik felére igényelhetnek támogatást.

Szommer Gábor szerint az a veszély is fenyeget, hogy ha tartósan magas energiaárak maradnak az EU-ban, akkor elveszíti versenyképességét más fontos termelő régiókkal szemben, ilyenek Új-Zéland, Ausztrália vagy Dél-Amerika.

Magyarországon is tönkremennének a tejipari szereplők, ha egyik pillanatról a másikra beindulna ez a folyamat, egy nagyon bezuhant felvásárlási ár ugyanis azt eredményezné, hogy a gazdák inkább levágják a teheneket – mutat rá a Tej Terméktanács elnökségi tagja hozzátéve, nem véletlen, hogy például Németországban minden követ megmozgatnak a versenyképesség megőrzése érdekében.

Már eddig is azt tapasztaltuk, hogy csökken a tehenet tartó gazdálkodók száma, ráadásul a drága takarmányok miatt sokan változtattak az állatok táplálékán, és azokat a borsos árú takarmány mixeket, amelyek a tej hozamára és beltartalmára is pozitívan hatottak, gyenge minőségű szója és egyéb darákra cserélték, ami miatt máris 13 százalékkal csökkent a heti beszállított tejmennyiség, dacára annak, hogy egyre hűvösebb az idő, és ilyenkor rendre növekedni szokott a hozam – mutat rá Egyed Linda.

Eközben a magas árak miatt már tapasztalható a kereslet csökkenése, elsősorban a drágább, prémium termékek maradnak a hűtőpultokban.

Az sokat segítene, ha Európában visszarendeződnének az energiaárak, ez hamarosan a tejtermékek drágulását is megállítaná – mondja Szommer Gábor, hozzátéve, hogy ha jövőre nem lesz aszály, és az energiaárak, valamint a forint/euró árfolyam is kedvezően alakulna, akkor szeptemberben akár árcsökkenésről is elkezdhetünk beszélni.