Chiphiány? Ugyan már! Üveghiány jön az autó-, az építő- és az élelmiszeriparban

Számos vállalkozás és magánember vár manapság új autójára: már a 1,5-2 éves várakozási idő sem ritka egyes modelleknél. Az energiaárak és a háborús infláció visszafoghatná a keresletet, de a termelés a vártnál jobban akadozik.

Az üveghiány fő oka, hogy az üveggyártás igen energiaigényes, így az EU és Oroszország közötti gázellátási nehézségek és az árak megugrása miatt súlyos gond van az üveggyáraknál. A termelés akadozása pedig a nálunk (is) működő főként német autógyártókat és kapcsolódó beszállítói láncot is érinti, de ugyanígy az üvegbe csomagolt élelmiszerek, illetve az építőipari üvegek terén is egyre nagyobb a gond.

Úgy tűnik tehát, hogy a beszállítói láncok járvány alatti és azt követő bizonytalansága, valamint a súlyos chiphiány csak az első nagyobb döccenő volt a járműgyártás terén. Néhány napja a The Wall Street Journal (WSJ) igen alapos írása elemezte az újabb fenyegető helyzetet: e szerint

A Volkswagen esetében – Magyarországon mindenképpen – rendkívül hosszú egyes modellek várólistája, így nyilván a konszern nem akarja még tovább borzolni a vásárlók kedélyeit, és természetesen minél kevesebbet tudnak termelni, annál drámaibb profit-kilátásokkal kell szembenézniük. Közben a Volkswagen konszernhez tartozó Audi AG stratégiai vezetője, Silja Pieh is megkongatta a vészharangot: ha németországi gázkimaradás lesz, akkor az újabb, hatalmas alkatrészválságot hozhat – derül ki a WJS anyagából.

Még a sörösüvegek ára is közel duplájára nőhet

Ismert ugyanis, hogy a üveggyártáshoz használt óriási kemencék, kohók mind-mind hatalmas gázfogyasztók, így már egy esetleges őszi-téli gázkorlátozás is igen fájdalmasan érintené a teljes üveggyártást, beleértve nem csak a élelmiszer-csomagolási, de az építőipari és autóüveg alágazatot is. Ugyanakkor az autóipar mellett az építőipar és az élelmiszeripar is óriási üvegfelhasználó – így például a német sörgyártó, a Brauerei C.&A. Veltins arra számít, hogy

Ám ez a sörfőzde nem kevesebb mint 50 millió üvegpalackot vett az üveg-válságra készülve, ami egy teljes éves raktárkészletük.

Persze az üveggyártók is próbálkoznak: a gázról áttérnek az olajra vagy a dízelre. Például a háború kezdete óta egy cég, amelyik az EU-ban a teljes európai termelési kapacitás mintegy 20 százalékát kitevő kemencéket üzemeltet, kohóit átállította olajjal való üzemeltetésre. Ez a cég az O-I Glass Inc., amely az Ohio állambeli Perrysburgban működik, palackokat és üvegeket gyárt, és összesen 34 gyárat üzemeltet. Befektetőknek nyilatkozva Andres Alberto Lopez, az O-I Glass vezérigazgatója elmondta: arra számítanak, hogy az év végére az olajjal fűtött kemencék aránya elérheti az 50 százalékot, és ez nagyon jó védelmet, kellő kapacitást nyújt számukra.

Vészforgatókönyvvel készülnek

Az ismert Saint-Gobain SA, amely üveget is gyárt az autóipar és az építőipar számára, az év elején közölte, hogy a németországi, lengyelországi és csehországi gyárak visszafogják az energiafelhasználást, és a gázellátás további csökkentése esetén az üveggyártást helyezik előtérbe más termékekkel szemben.

A Schott AG, a német speciális üveggyártó cég pedig vészforgatókönyvet készít arra az esetre, hogy üvegkemencéi továbbra is működhessenek. Bár eddig elég folyékony földgázt kaptak, alternatív üzemanyagként propánt is elkezdtek betárazni, hogy a gázellátás zavarai vagy leállás esetére is tudjanak termelni. Nem mellékes, hogy a Schott 40 millió eurós (16 milliárd forintos) beruházást tervez mainzi üzeme bővítésére. 

A német üvegipari árindex alakulása

Magyarországon a cégek lehetőségei korlátozottabbak, üvegiparunk a réginek töredéke. A háttérben több szakértőtől hallottuk, hogy amelyik cég csak teheti, igyekszik raktárait és gáztartályait feltölteni, illetve alternatív energiaforrásokat felkutatni, azaz „előre menekülni”.

Magyar üvegpiac: bizonytalanság, kvóták, tervezhetetlen projektek

A hazai alumínium nyílászáró piacon meghatározó, a legtöbbször különleges, nagy méretű üvegpaneleket tervező és építő középcég – a KAV Hungária Kft. – ügyvezetője, Lovász Károly a Makronóm kérdésére részletesen elemezte a helyzetet. 
Szerinte először is külön kell választani a síküveg gyártói és az üvegfeldolgozói kríziskezelési mozgásteret. Előbbiek a nemzetközi versenytársi szereplők miatt a lehető legszűkebb ár és szállítási információval látják el a végfelhasználói (beruházói vagy nyílászáró) piacot, míg a közöttük álló, végfelhasználókat kiszolgáló üvegfeldolgozó (hőszigetelő üveggyártó) vállalatok igyekeznek saját érdekükben transzparensnek mutatkozni a várható ellátási, kapacitási és raktári problémákkal kapcsolatban. 

A beszállítói árak alakulásában az értékesíthető és majd szállítható síküveg típusokról, azok mennyiségéről nincs hónapokkal előbbre tervezhető biztos információjuk, és ez a végfelhasználói piacra nagyon kedvezőtlenül hat, tervezhetetlenné teszi a projekteket. 
Az egyébként is megrémült és folyamatos áremelkedést elszenvedő építőipari beruházók vagy kivitelezők jellemzően hiánygazdasággal szembesülnek, sokszor elhangzik „az ebből lehet csak választani, és majd megmondjuk a rendeléskor, hogy mennyibe fog kerülni” effektussal. 

Szállítani, beépíteni is sokkal drágább, törékeny az egyensúly
Lovász Károly elmondta: „A síküveg gyártásának kiemelkedő villamos- és gázenergia igénye mindenki előtt köztudott, de az üveggyártáshoz szükséges bányászati és nyersanyag szállítási tevékenység, a fajlagosan nehéz és nagy felületű síküveg termékkör szállítása, majd üzemi és építési helyszíni manipulációja is jelentős, mára nagyon drága gázolaj felhasználással párosul. A mi szemüvegünkön keresztül most az látszik, hogy a nagy síküveg gyártók ellátási nehézségeit, valamint versenypiaci titkolózását a regionális üvegfeldolgozó cégek őszinte, de izzadságszagú, raktározási-, szervezési- és szállítási többletköltségekkel terhelt igyekezete kompenzálja a piac felé, ezzel még kezelhető szinten tartva a törékeny ellátási egyensúlyt” – fejtette ki portálunknak a KAV Hungária ügyvezetője. 
Hozzátette: a regionális üvegfeldolgozó cégek érthetetlen mértékű többletköltségét a nyílászáró gyártó, majd a beruházó, végül az épület lakója fizeti meg. Izgalmas helyzetet fog teremteni a jelentős mennyiségű, már előkészített külföldi és belföldi lakossági, valamint kommunális projekt költségplafon miatti elhalasztása, mert ez – a kereslet-kínálat elve szerint – az üveghiány a gyártás és szállítás drágulása, a megrendelések leszállítási idejében és áraiban is nagy változást hozhat – fejti ki Lovász Károly.