Nem kvótákat, hanem lehetőséget teremt Magyarország a nőknek: csúcspozíciók sorát töltik be

A Mandiner Makronóm rovatában a „Beszéljenek a számok!” cikksorozatban minden hétfőn megvizsgálunk egy-egy olyan állítást, amivel lépten-nyomon találkozhatunk ugyan, de a tények mást mutatnak. Az 5. részben a női vezetőkkel, vállalkozókkal és a high-tech szférában dolgozó nőkkel foglalkozunk. (Az 1. részben bemutattuk, hogy Magyarország kitört a szegény országok közül, a 2. részben azt, hogy Gyurcsányék után hét év alatt jött helyre a munkapiac, most ehhez pár hónap is elég volt, a 3. részben azt, hogy a  világon az egyik leggyorsabb munkaerőpiaci visszapattanást mutatta a magyar gazdaság a nők esetében is , 4. részben pedig azt, hogy hogyan váltak a nők a magyar gazdaságpolitika nyerteseivé.)

Sokan vélik úgy, hogy egy társadalomban a nők tudásának, kompetenciáinak elismerése, fokmérője az, hogy elérhetők-e a számukra is a vezetői pozíciók. A súlyos diszkrimináció megnyilvánulásának tekintik, ha kevés nő van a vezetők között. 

Már előtte is jobbak voltunk a tagállamok átlagánál, akkor 36% körüli volt a női vezetők aránya, majd 2010 után ez felugrott 39% százalék fölé, míg az uniós átlag 33% százalék körüli. Az utóbbi évtizedben szinte minden évben dobogósok voltunk, de a 6. helynél rosszabb értékünk soha nem volt. 

Számos olyan intézkedés született mind a kormány, mind a munkáltatók részéről, amely a kisgyermekes anyák szakmai fejlődését segíti elő, támogatja.  A kormány részéről az egyik legfontosabb ilyen a GYED extra volt. 2014 óta a GYED alatt hivatalosan is munkát tudnak vállalni a kisgyermekeket nevelő anyák, így például a speciális szakvizsgáikhoz szükséges gyakorlati időt is meg tudják szerezni. Korábban például a szakorvosi vagy ügyvédi szakvizsgát 3-6-9 évvel később tudta letenni egy anya, mint az apák, vagy azok a nők, akik nem vállaltak gyermeket. A versenyszférában ekkora hátrányt később már nehéz volt behozni. Mióta a GYED melletti munkavállalást tiltása megszünt, kevésbé alakul ki ilyen szakmai hátrány.

Magyarországon azokban az ágazatokban is vannak jó példát jelentő női csúcsvezetők, amelyekben viszonylag kevés nő dolgozik. Nemcsak az iskoláink, az egészségügyi és szociális intézményeink nagy részét igazgatják nők, de van női bankelnökünk,

– a magyar KSH elnöke közel egy évtizede nő, aki nem mellesleg az ENSZ Statisztikai Bizottsága elnöki pozícióját is évek óta betölti. Vannak nagyon sikeres polgármestereink, és nemcsak a kis településeken, hanem nagyvárosban is, gondoljunk csak Kecskemétre. A Mercedes sem települt volna hazánkba egy magyar nő kitartó munkája nélkül. Mindenki tud számos jó példát a saját környezetéből is, érdemes kibújni az általánosítások alól, nemcsak nőnapon!

Vannak olyanok, akik azt is a diszkrimináció megnyilvánulásának tekintik, ha kevés nő dolgozik a természettudományos, a technológiai, a mérnöki és az informatikai szakmákban. Azt gondolom, hogy nem egyenlőségi kérdés a nők részvétele, hanem a társadalmunk potenciális erőforrásait „pocsékolnánk”, ha a nők nem tudnának bekapcsolódni az innováció világába. 

Karikó Katalin kutatóbiológust az elmúlt évben az egész világ megismerte. Magyarország évek óta az egyik legjobb a csúcstechnológiai iparban és a tudásintenzív szolgáltatások területén dolgozó nők arányát vizsgáló uniós tagállami rangsorokban. 2020-ban a 3-4. helyen álltunk Írország és Szlovénia után, Észtországgal holtversenyben.

Magyarország hosszú évek óta a gyors növekedésű vállalkozások arányában is a legjobbak egyike az unióban. S ez csak úgy történhet, ha a magyar kkv-k között is nagyobb arányban vannak gyorsan növekedő, innovatív cégek, mint más tagállamokban. A kkv-k világában az üzleti innováció legaktívabb szereplői a startupok. A KSH szerint 2020-ban a magyar startupok társalapítóinak 25% nő volt, ami jóval magasabb az unió 15% körüli átlagánál. Ez Lengyelország után a második legnagyobb arány. 

Negyed százada foglalkozom vállalkozásfejlesztéssel, ezen belül 2015 óta startupokkal, a magyar startup ökoszisztéma fejlesztésével, s minden projektemben komoly arányban vettek részt nők, női vállalkozók, női startupperek. 

A legutóbbi országos – sőt határon túlra is átnyúló – projektem a KINCS Smart Family program volt. A meghirdetett versenyre 80 startup vállalkozás pályázott: itt a társlapítóknak 39%-a nő volt, illetve 59%-ukban volt női társalapító. 

a foglalkoztatás nemcsak az alkalmazottaknál emelkedik, hanem az önfoglalkoztató vállalkozók esetében is. Hozzá szokták azonban tenni, hogy mindez csak azért van így, mert a nők kényszervállalkozók lettek. Ez teljességgel megalapozatlan megbélyegzés. A kényszervállalkozókat nem méri senki, a „kényszervállalkozó” kifejezés is egy erősen politikai töltetű, manipulatív, definiálatlan kifejezés. 2017 óta ráadásul egyre komolyabb munkaerőhiány jellemző a munkaerőpiacra. Aki korábban kényszerből vállalkozott, azok már találhattak maguknak kisebb kockázattal járó alkalmazotti állást.

2021. III. negyedévében harmadával több önfoglalkoztató nő dolgozott hazánkban, mint 2010 ugyanezen időszakában, miközben az unió átlagában 1%-kal csökkent a létszámuk. 2021. III. negyedévben, hazánkban a 20-64 éves nők között 190 ezer fő női önfoglalkoztató dolgozott, míg 2010-ben ugyanekkor csupán 143 ezer fő. 

Jóval magasabbak voltak az adók és a járulékok, elvonások, mint máshol. Ez a társasági adóra épp úgy igaz, mint a munkát terhelő közterhekre. Ma a társasági adónk a legalacsonyabb Európában, s a munkát terhelő adók és járulékok is hatalmasat csökkentek, illetve az adórendszer is egyszerűsödött, jóval kevesebb adófajtánk van ma, mint egy évtizede volt, ezért átláthatóbb működtetni a céget. 

Hazánkban, ahogy a többi visegrádi országban is, uniós átlagon felüli a vállalkozó nők iskolai végzettsége, alig van érettségi nélküli köztük, mindössze 3 százalék, és a középfokú végzettségűek aránya nálunk az ötödik legmagasabb egész Európában. A felsőfokú végzettségű női vállalkozók aránya folyamatosan nő. 

Egy korábbi, 2017-es uniós mérés szerint egyébként Bulgária, Olaszország és Málta után a negyedik legnagyobb arányban (31 százalék) nyilatkoztak a hazai női önfoglalkoztatók úgy, hogy azért indították a vállalkozásukat, mert megfelelő lehetőséget látnak abban. Magas még azoknak az aránya is (22 százalék), akik azt mondták, hogy a szakmájukban ez a szokásos gyakorlat, illetve sokan a rugalmas munkaidő miatt (21 százalék) indították a vállalkozást, s meglepően kevesen vannak azok, akik azért indítottak vállalkozást, mert nem találtak alkalmazottként munkát.

(Címlap: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)