Mostanában már elismerik a baloldali szakértők is, hogy hazánkban a női vállalkozók száma is jelentősen növekszik,
a foglalkoztatás nemcsak az alkalmazottaknál emelkedik, hanem az önfoglalkoztató vállalkozók esetében is. Hozzá szokták azonban tenni, hogy mindez csak azért van így, mert a nők kényszervállalkozók lettek. Ez teljességgel megalapozatlan megbélyegzés. A kényszervállalkozókat nem méri senki, a „kényszervállalkozó” kifejezés is egy erősen politikai töltetű, manipulatív, definiálatlan kifejezés. 2017 óta ráadásul egyre komolyabb munkaerőhiány jellemző a munkaerőpiacra. Aki korábban kényszerből vállalkozott, azok már találhattak maguknak kisebb kockázattal járó alkalmazotti állást.
2021. III. negyedévében harmadával több önfoglalkoztató nő dolgozott hazánkban, mint 2010 ugyanezen időszakában, miközben az unió átlagában 1%-kal csökkent a létszámuk. 2021. III. negyedévben, hazánkban a 20-64 éves nők között 190 ezer fő női önfoglalkoztató dolgozott, míg 2010-ben ugyanekkor csupán 143 ezer fő.
A 2010-ben sokkal nehezebb volt itthon vállalkozni egy nőnek, mint más országokban.
Jóval magasabbak voltak az adók és a járulékok, elvonások, mint máshol. Ez a társasági adóra épp úgy igaz, mint a munkát terhelő közterhekre. Ma a társasági adónk a legalacsonyabb Európában, s a munkát terhelő adók és járulékok is hatalmasat csökkentek, illetve az adórendszer is egyszerűsödött, jóval kevesebb adófajtánk van ma, mint egy évtizede volt, ezért átláthatóbb működtetni a céget.