Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
A jelenlegi szakmai pozícióm maximálisan kielégít, nem vágyom másra. Oktatóként és kutatóként viszont vannak terveim; például szívesen tanítanék vagy dolgoznék kutatóként egy japán egyetemen – kimondottan érdekel egy teljesen más kultúra felfedezése. Most is oktatok külföldi egyetemeken vendégprofesszorként, és nagyon élvezem ezeket az egy-egy hetes elfoglaltságokat. Hosszabb távon majd akkor tervezek, ha lezárul ez az életszakaszom. Itthon is van bőven kutatási téma, például a BGE szisztematikusan foglalkozik a családi vállalkozások helyzetével, és nemrég jelent meg az összegzésünk a hazai családi borászatok céljairól, helyzetéről, amely kutatásnak én voltam a vezetője. Ez nagyon izgalmas problémakör, szerettem a munkát, amely igazolta: olyan területekkel érdemes foglalkozni, amelyekbe legalább félig szerelmes az ember.
Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
Nagyon erős mintának nevezném az édesapámat, aki egyszerre volt egyetemi oktató és vállalatvezető. Ő is sportolt, ahogy én is, immáron 43 éve, ebből húszat versenyszerűen. Fanatizmusról és elkötelezettségről dzsúdós nevelőedzőmtől, Fábián Jánostól láthattam igazi példát. Később nagyon sokat tanultam az egyetemi életről és a vezetésről az akkori dékántól, Szintay István professzor úrtól (Miskolci Egyetem – a Szerk. megjegyzése), illetve a helyettesétől, Szakály Dezsőtől, akikre a mai napig atyai mentorként tekintek. Nem mellékesen, szerintem az elkötelezettségre mindig is szükség volt a felsőoktatásban, így van ez ma is: vannak pillanatok, amikor az ember ebbe kapaszkodik. Nagy szerencse, hogy kollégáim többsége is így gondol a munkájára.
Mivel motiválja a kollégáit?