A magyar piacon manapság döntően magyar baromfi van

Szentesen nagy hagyománya van a nagyipari baromfifeldolgozásnak. Pontosan meddig nyúlnak vissza ennek a gyökerei? Mikor épült az első baromfifeldolgozó? Miért itt, sok a csirkefarm errefelé?

A szentesi baromfifeldolgozás múltja messzire, egészen 1922-ig nyúlik vissza, ugyanis akkor jött létre az Élelmiszerkiviteli Rt., amely megkezdte a városban a tevékenységet és a feldolgozó felépítését itt, ahol ma is állnak a Hungerit épületei. Igen, a történelmi visszatekintések alapján mondhatjuk, hogy úgymond népszerű volt a baromfitenyésztés a régióban. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után, a feudalizmus felszámolását követően sok család kezdett foglalkozni ezzel, akkoriban elsősorban a pulyka- és libatenyésztéssel.

Ha jól tudom, a rendszerváltás után külföldi kézbe került az üzem, de ma a VALDOR-termékcsalád magyar brandként fut. Időközben magyar tulajdonosa lett a cégnek? Hogy alakult a sorsa az elmúlt évtizedekben?

Az elmúlt kerek 100 évben több elődje is volt a ma ismert Hungerit Zrt.-nek, így hosszasan beszélgethetnénk arról, hogy ezek az elődvállalatok mikor és milyen néven, cégformában működtek. Tekintettel az interjú korlátjaira, most csak odáig mennék vissza, hogy a privatizáció részeként 1991-ben megalakult a Szentesi Baromfifeldolgozó Részvénytársaság, mely a következő másfél évtized során többször ment keresztül tulajdonosi és szervezeti átalakuláson, amelynek végén 2006-ban létrejött a Hungerit Zrt. A rendszerváltást követően valóban viszonylag hosszú ideig voltak külföldi részvényesei a Hungerit Zrt.-nek, illetve az elődvállalatainak,

A Valdor márka gyártási és forgalmazási jogát 2004 végén vásárolta meg a Hungerit, pontosabban akkor még ugye a Hungerit Rt., a brand ugyanis nem szentesi eredetű.

A Nagyvállalati Beruházási Támogatási Program keretében a kormány a Hungerit Zrt. több mint 2 milliárd forint értékű fejlesztéséhez 1 milliárd forintos támogatást nyújtott. Mire használják fel a támogatást? Milyen fejlesztéseket hajtottak végre eddig a baromfifeldolgozóban?

A 2,1 milliárd forint összértékű beruházás keretében egy új panírüzemet hoztunk létre. A beruházást a készre sütött, fagyasztott állapotban értékesítésre kerülő panírozott termékeink iránti belföldi és külföldi folyamatos keresletnövekedés indokolta, minekután ezeket az igényeket a korábbi eszköz- és technológiai kapacitásainkkal nem tudtuk volna már megfelelően kiszolgálni. Az új panírüzemmel éves szinten 4 ezer tonna többlet panírozott termék gyártása vált lehetővé a korábbi 7000-7500 tonna éves mennyiségen felül. 

Az üzembe a legmodernebb technológiát szereltük be, az alapanyagokat pedig kontrollált, higiénikus körülmények között dolgozzuk fel. A panírozott baromfitermékek gyártásának területén már több mint 30 éves múltja van a Hungeritnek, sőt, Magyarországon mi kezdtük meg először ezt a terméktípust készíteni, így kellő szakértelemmel rendelkezünk a területen.

Ötvözve mindezeket, állandó magas minőségű, finom és közkedvelt termékeket kínálunk a fogyasztóknak Valdor, valamint különféle kereskedelmi márkanevek alatt.

Munkahelyeket is teremt a beruházás, vagy az egy munkavállalóra jutó hozzáadott értéket növeli? 

Nem, ez a beruházásunk nem teremt új munkahelyeket, hanem hozzájárul az exportunk és az árbevételünk növeléséhez, ami által garantálni tudjuk a nálunk dolgozó, jelenleg közel 1700 kollégánk további tartós és biztonságos foglalkoztatását.

Mennyire érzik a munkaerőhiányt, könnyű, vagy inkább nehéz mostanában embert találni? 

A magyar gazdaság fejlődésével, stabilizálódásával egyre nehezebb a munkaerőbevonás, hiszen lassan elérjük azt a szintet, amely mellett az új munkaerő alkalmazása már szinte lehetetlen. 

Ön szerint mi lenne a megoldás? Vannak még mobilizálható munkaerő tartalékok Magyarországon, vagy inkább külföldről kellene munkásokat behozni?

Ennek ellenére mi próbáljuk felkutatni ezeket az utolsó forrásokat. Tavaly például a HR-es kollégáink egy több hónapos roadshow keretében körbejárták a környező településeket, hogy új munkavállalókat toborozzanak, aminek eredményeként sikerült is több mint 100 új kollégát a Hungerithez csábítanunk.

Ugyanakkor átmenetileg külföldi munkavállalókat is muszáj alkalmaznunk, hogy a termelésünket szinten tudjuk tartani és maradéktalanul ki tudjuk szolgálni partnereinket és rajtuk keresztül fogyasztóinkat.

Középtávon a folyamatos béremelés adhat segítséget ahhoz, hogy megfelelő képzettségű és elegendő számú munkavállaló legyen az üzemekben, illetve az automatizációban rejlő lehetőségeket maximálisan ki kell használni a nagy fizikai megterhelést jelentő pozíciók esetében, hiszen ezekre a munkakörökre a legnehezebb humánerőforrást találni.

Mennyire érintette a céget a koronavírus-járvány? Németországban a fertőzés terjedésének gócpontjai éppen a húsfeldolgozó üzemek lettek, Magyarországon viszont ilyen híreket nem hallottunk. Mit csináltak jobban a hazai üzemek?

Természetesen, ahogyan mindenhol, úgy nálunk is felütötte a fejét a koronavírus, azonban már a vírus magyarországi megjelenésekor azonnal megtettük a szükséges lépéseket. Bár egy élelmiszeripari üzemben normál, járványmentes időszakban is nagyon szigorúak a higiéniai előírások, de azokat még tovább erősítettük. A megfelelő védőeszközök biztosításán túl például sűrítettük a dolgozói buszjáratokat, hogy megoldható legyen a ritkított ültetési rend, bevezettük a telephelyre történő belépéskori kötelező testhőmérséklet-mérést, biztosítottuk a 1,5 méteres távolság betartását azokon a területeken, ahol erre mód volt, rendszeresen fertőtlenítettük a helyiségeket, home office munkavégzést rendeltünk el adott időszakokra azokon a területeken, ahol ez megoldható volt és még sorolhatnám az intézkedéseinket.

Pontosan nem tudhatjuk, hogy például az Ön által említett németországi üzemek válságos helyzetét mi okozhatta, de minden bizonnyal közrejátszhatott az is, hogy nem voltak elégségesek a vírus terjedésének megakadályozása érdekében bevezetett intézkedéseik. Illetve tudni kell, hogy

akik nem csak az üzemekben találkoznak egymással, hanem munkásszállókban közösen, nagy létszámban vannak elszállásolva és kisbuszokkal szállítják őket minden nap munkába. Ilyen körülmények között könnyen terjed a vírus, ha nem teszik meg a megfelelő védelmi intézkedéseket.

Csapkodnak a hullámok a gazdaságban, drágul a takarmány. A gazdák beépítették már ezt a baromfi árába? Mennyire nőttek meg emiatt a HUNGERIT kiadásai? Az üzem működtetését mennyivel teszik drágábbá az energiaárak? Meg tudja saccolni, hogy mennyivel lennének drágábbak az érintett csirkehús-termékek a boltokban, ha nem lenne árstop? 

A takarmánygabonák ára az elmúlt évek során valóban drasztikusan emelkedett. Csak az elmúlt évben ezek átlagára több mint hatvan százalékkal nőtt. A vágóbaromfi árába az utóbbi hónapokban elkezdett beépülni a megemelkedett önköltség, vagyis drágul az alapanyag a feldolgozók számára. Az energiahordozók árának növekedése is közismert, de nem feledkezhetünk meg más fontos költségtényezők, így a csomagolóanyagok árainak, valamint a munkabérek emelkedéséről sem. Mindezen költségek növekedését egyelőre nem tudtuk teljes mértékben beépíteni az értékesítési árainkba. Az árstop piaci hatásait most még nem látjuk pontosan, egyelőre nem lehet érdemi következtetéseket levonni az intézkedésből.

Mennyire kelendő itthon a hazai csirkehús? Kik a legnagyobb konkurencia? A kormány régi törekvése a hazai élelmiszer-kiskereskedelem átalakítása annak érdekében, hogy a boltok polcain nyolcvan százalék felett legyen a magyar termékek aránya. Egy tavaly megjelent írás szerint ugyanakkor 2010 és 2020 között nem hogy nőtt volna, még inkább csökkent is a hazai tulajdonú cégek részesedése a 2010-es 40,6 százalékról 34 százalékra csökkent. Van a cikkben ferdítés, vagy tényleg ennyire rossz a helyzet? 

A baromfihús népszerű a magyar fogyasztók körében, éves szinten, átlagosan nagyjából  harminc kilogrammot fogyasztunk belőle fejenként itthon.

A világpiacon egyre erősebb verseny van a baromfi-termékpályán is, és ahogyan említettem, minekután a Hungerit közel negyven ország piacán van jelen, így mondhatjuk, hogy az egész világgal versenyzünk.

A baromfitermékek esetében a kérdésben említett polcfelmérés kilencven százalék feletti értékre mérte a hazai, csomagolt friss csirkehúsok arányát az üzletekben. Tény, hogy vannak olyan időszakok, amikor kampányszerűen megjelennek különféle kategóriájú import csirkehústermékek a polcokon,

Ezt segíti elő az is, hogy az elmúlt időszakban több kiskereskedelmi lánc is vállalást tett arra vonatkozóan, hogy állandó kínálatában csakis magyar húsokat találhatnak a vásárlók. Ehhez nyilván nagy segítséget nyújt az, hogy uniós és nemzeti forrásokból a magyar baromfiágazat szereplői jelentős fejlesztési támogatásokat kaptak már eddig is, és a jelenlegi tervek szerint a következő évek során is érdemi források fognak rendelkezésre állni a versenyképesség javítását célzó beruházásokhoz. Abban reménykedünk, hogy a Hungerit is további fejlesztéseket hajthat majd végre ilyen támogatások segítségével, amivel erősítheti jelenlétét a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt.