Ütközés „zöld” fronton
Ahogyan arról beszámoltunk a Makronómon, a görög kutatóintézet még novemberi elemzésében kritizálta unió „zöld agendáját” és a blokk ezzel kapcsolatos döntéseit, hiszen ahogyan kiemelték, olyan döntésekről van szó, amelyek bár hosszabb távon a bolygó megmentését célozzák,
rövid távon érezhető hatással lesznek életünkre és gazdaságunkra.
A kritizált program az idei Egyesült Nemzetek (ENSZ) éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) született, ahova 200 országból érkeztek képviselők 120 politikai vezető társaságában. Az Analyst ezzel kapcsolatban két kérdést szegezett az uniónak cikkében::
- E szűk csoport valóban képviseli a világ népeinek akaratát?
- Léteznek-e olyan legitim kutatások, amelyek alátámasztják, hogy megvalósítható a COP26, valamint az EU által azon kitűzött cél, miszerint a hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fokkal kellene mérsékelni 2030-ig?
Az intézet kiemeli, hogy az Európai Unió a világ összkibocsátásának „csak” a 8 százalékért felelős. Hozzáteszik, hogy bizonyos „zöld” politikákat Görögországnak is követnie kell, miközben
a dél-európai állam minimális ipari termelése csak a kibocsátás 0,26 százalékát adja.
Az Analyst arra is rámutat, hogy az ENSZ hírhedt konferenciáján nem vett részt Oroszország és Kína, annak ellenére, hogy az ázsiai gigász az utóbbi időszakban megduplázta szén-importját Ausztráliából. Ha pedig nem így tennének, akkor megemelkednének az importköltségek ás az áruhiányok, jelenik meg az elemzésben.
Az intézet szerint nem is csoda, hogy
az európai polgároknak csak 49 százaléka bízik Brüsszelben.
Ez az arány Görögországban még kisebb, ahol a görög embereknek a „trojka” megszorító gazdaságpolitikáját kellett elszenvednie, hangsúlyozza az intézet.
Kritizálják az uniós zöld programot
Az agytröszt keményen bírálta a „Fit for 55” energiacsomag néhány pontját is, hangsúlyoztuk korábban a Makronómon. Egyrészt, a javaslatok közé tartozik a megújuló energiaforrásokra való támaszkodás arányának növelése 32 százalékról 40 százalékra. Az intézet felveti a kérdést, hogy
ez esetben milyen logikával importál az Unió olyan országokból, mint Törökország, amelye semmilyen környezeti kötelezettséget nem vállal. Netán megáll a környezetszennyezés a határon?
Felvetik, hogy az irányelvben nincsenek célkitűzések a csomagolóanyagok tekintetében. Miért is?
Azt is bírálják, hogy egy labirintusszerű tőzsde jött létre a szennyezőanyagok kibocsátására, ami végül a költségek növekedéséhez vezetett.