A miniszter szerint nagyon nehéz az USA-ban versenyképes munkaerőt találni, mivel, ahogy mondta: „az amerikai munkások hasa nagyobb, mint az enyém".
Kína tehát jelentős gazdasági sikereket ért el a WTO-n belül. Úgy tűnik, jelenleg a Biden-kormányzat sem siet megváltoztatni elődje akadályozó vámpolitikáját. A kereskedelmi szkepticizmus nagyon is valóságos. Kína arra használta fel a WTO-tagságát, hogy jóval túllépjen a Nyugat számára kijelölt műhely szerepén.
Például stratégiai szövetségeket hozott létre annak érdekében, hogy jelentős mennyiségű ritkaföldfémekhez juthasson, amelyek a nettó CO2 kibocsátáshoz vezető gazdasági forradalm elérésében nélkülözhetetlenek. Az államot beállította az egész világon folyó az ipari terjeszkedése mögé. Az USA diplomáciai és gazdasági értelemben is meg akarja szorítani Kínát, és szövetségeseket keres ebben a törekvésében Európában és Ázsiában.
Az Egyesült Államok korábbi kereskedelmi képviselője, Barshefsky is úgy fogalmaz: ” Kína egy ideje ezen a nagyon eltérő pályán van. Mit jelent ez? Erősödik az államközpontú gazdasági modell, amely a kijelölt iparágakat masszív szubvenciókkal táplálja... Kínát az újbóli feléledés, nagyhatalommá, és a negyedik ipari forradalom vezérévé változtatta. Ezt nagyon nehéz kezelni, és a WTO egyáltalán nem tudja kezelni."
Tehát egy alig észrevehető döntés hatására, az elmúlt 20 év elteltével a világ átalakult.
Ez óriási siker Kína számára, és a Nyugat tervezett geopolitikai stratégiája kudarcot vallott. Valójában ahelyett, hogy Kína politikailag jobban hasonlítana a Nyugathoz, a döntésnek köszönhetően a Nyugat kezd gazdaságilag egy kicsit Kínához hasonlítani.