Július elején a Phoenix Media Co. interjút készített Andrew Bacevich-csel, az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredesével, aki emellett a nemzetközi kapcsolatok professzora is. Az Egyesült Államok világban betöltött szerepéről és az amerikai rendkívüliség fogalmáról beszélgettek.
Amerika mindenek felett
Bacevich szerint az, hogy az USA folyamatosan irányító szerepbe pozícionálja magát, továbbá megszavazták minden idők legmagasabb összegű katonai költségvetését, illetve amerikai katonai bázisok találhatóak a világ számos országában, valamint olyan helyeken és konfliktusokba avatkozik be, mint például Irak, mind az amerikai rendkívüliség érzésével magyarázható. Úgy látja, hogy az Egyesült Államokban általános az a vélekedés, hogy az amerikai nemzetnek egyfajta kiválasztott, különleges szerep jutott, és tulajdonképpen az a feladata, hogy a világ országainak élére állva vezesse azokat és elirányítsa őket egy bizonyos célig.
Az ezredes saját bevallása szerint, maga is hitt ebben az eszmében, bár ma már ezt meggondolatlan viselkedésnek tartja, és nem ért egyet ezzel. Egyenesen károsnak gondolja, hogy ez a vélekedés egy nagyon mélyen beágyazott hiedelem az amerikai társadalomban. Szerinte csak e nélkül az elvakult rendkívüliség érzés nélkül lehet reális, megfontolt és körültekintő politikát megvalósítani. Erre viszont nem lát komoly esélyt a közeljövőben. Pedig ezzel valószínűleg sokkal jobban járna az USA és a világ többi része is.
Jó szándék, rossz eredmények
Irakot és Afganisztánt említi egyik példaként Bacevich, mint olyan országok, melyeket azzal az ígérettel szállt meg az Egyesült Államok, hogy segíti a demokratikus átmenetet, az újjáépítést és megteremti a stabilitást. Azonban Afganisztán még közel 20 évvel a beavatkozás után sem egy liberális, demokratikus és békés ország.
Hasonló a helyzet Haiti esetében is. Az amerikai hadsereg 1915 és 1934 között megszállás alatt tartotta az országot, és az USA elnökei egymás után ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a jelenlét pozitív hatással lesz Haitire. De ez sem volt igaz. Haiti továbbra is a nyugati félteke legszegényebb országa, ahol még ma sincs stabilitás. Az ezredes megjegyzi, hogy ez persze lehetne újabb indok egy amerikai beavatkozásra, de nyilvánvaló, hogy csak a korábbi kudarc ismétlődne meg, siker helyett.
Veszélyes játékot játszanak
Bacevich számára érthetetlen, hogy miért gondolja úgy Amerika, hogy egyáltalán szükség van bármilyen vezetőre a világban. Úgy véli, hogy ez azoknak a csoportoknak az érdeke, akik Washington és az ottani döntéshozók befolyását szeretnék emelni. Pedig az ezredes szerint ez gondolkodásmód kifejezetten veszélyes is lehet, mivel ezek a csoportok nem tudják mit csinálnak pontosan, és a döntéshozók nincsenek tisztában az ilyen helyzetek részleteivel. Mondhatni, egyfajta hazárdjátékot űznek, amelyben néha talán nyernek, de legtöbbször inkább csak ártanak.
Mint ismert, Oroszország a befagyasztott vagyonok lefoglalására irányuló uniós terveket lopásnak tekinti, és a legkeményebb válaszlépéseket helyezte kilátásba.
Ukrajnával, Európával és Amerikával szemben is vannak elvárásai.
A katolikus egyházfő szerint jobb lenne párbeszédet kezdeményezni, vagy gazdasági nyomást gyakorolni Venezuelára.
Így nem lesz béke egyhamar.
Az ukrán vezetés retteg: a Politico szerint az amerikaiak átnyúlhatnak a fejük felett, és kész ténnyel állítják őket szembe.
Donald Trumpéknál betelt a pohár: mostantól a kormányzati honlapon, név szerint listázzák az elfogult újságírókat és a fake news-gyárakat. A „szégyenfalon” a CNN és a New York Times mellett ott virít a Magyarországról is gyakran ferdítő Politico.
„Egy karakán csávó.”
A német védelmi miniszter kifejezetten pozitívan értékelte a diákok tüntetését, mondván ez is azt jelzi, a tanulók érdeklődnek a sorkatonaság után.
