A politikai döntéshozóknak világszerte több kiadást kellene bevállalniuk, hogy segítsenek gyengélkedő gazdaságuk felélesztésében, mondta a Nemzetközi Valutaalap vezetője január közepén Oroszország éves Gaidar gazdasági fórumán.
IMF-es pálfordulás
Kristalina Georgieva ügyvezető igazgató nem adott konkrét gazdasági előrejelzéseket, de világosan kifejezte azon vágyát, hogy a kormányok növeljék kiadásaikat és hogy az összehangolt nemzetközi megközelítés lenne a legjobb a gazdasági növekedéshez.
2020-ban az IMF 83 országnak nyújtott támogatást – összegzett.
„Szakpolitikai értelemben jelen helyzetben, egyébként az IMF-től nagyon szokatlan módon, márciustól kezdve azt mondom, hogy legyenek szívesek költeni. Amennyit csak tudnak és utána még annál is egy kicsit többet” – mondta Georgieva.
Az igazgató támogatja, hogy a költségvetési politikákat bevessék a kormányok a gazdasági összeomlás ellen, ebben a költségvetési politikát pedig a monetáris politika is támogathatja. Kiemelte, hogy szándékosan korlátozzuk a termelést és a fogyasztást is a gazdaságban, ezért is indokolt a két gazdaságpolitiai pillér összehangolt aktivizálása.
Georgieva méltatta Oroszország összehangolt válaszát a COVID-19 járvány által okozott gazdasági kihívásokra, megemlítve mind a jegybank monetáris lazítását, mind a pénzügyminisztérium költségvetési ösztönzőit.
Kristalina Georgieva (Szófia, 1953. augusztus 13. –) bolgár közgazdász és politikus. 2019-ben ideiglenesen a Világbank elnöke, 2019-től a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Christine Lagarde utódjaként. Ő az első aki Európa keleti feléből érkezve töltheti be ezt a állást. Sokak ennek is tulajdonítják, hogy a fejlődő országok problémáira nyitottabb megközelítés váltotta fel az IMF-ben az ortodox nézeteket.
Szintén szorosabb nemzetközi együttműködésre szólított fel a zöld és a digitális növekedés érdekében – épp úgy, ahogy azt a vakcinafejlesztésben megvalósuló nemzetközi összefogás is példázta (ez összhangban áll a magyar gazdaságstratégiai iránnyal is, hiszen gazdaságpolitikai részről gyakran megjelenik a high-tech és zöld gazdaság építésének célja).
„Az IMF munkatársai úgy számoltak, hogy a G20 országok részéről a zöld infrastruktúra összehangolt fejlesztése kétharmaddal nagyobb növekedést eredményezne, mint ha minden ország önállóan járna el” – mondta a Reuters tudósítása szerint.
Az OECD is költést, költést és költést szeretne
A Makronóm a Mandiner hetilapban is körüljárta a témát, rámutatva, hogy valódi gazdaságpolitikai paradigmaváltás körvonalazódik.
„Laurence Boone, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet vezető közgazdásza szerint a válság hatására újra kell gondolni a közpénzügyeket, különösen az állami költéseket. Januári nyilatkozatában azt ajánlja a kormányzatoknak, hogy vizsgálják felül az állami költekezés és az adópolitika területén követett elveket. A koronavírus-járvány okozta súlyos gazdasági válsághelyzetben ugyanis jelentős választói ellenállásba ütközne, ha egy kormányzat megszorítási politikával kísérletezne, és ez nemcsak politikailag, de gazdasági értelemben sem lenne előremutató. Boone úgy véli, nem érdemes az államok részéről túl hamar visszatérni a járvány előtti alacsonyabb költségvetési hiányokhoz, illetve a korábbi költségvetési fegyelemhez” – írtuk elemzésünkben.
„A szakértő a párizsi székhelyű nemzetközi szervezet nevében arra szólította fel a világ kormányait, hogy továbbra is magasabb állami költéssel és alacsonyabb adókkal segítsék talpra állítani a gazdaságokat és leszorítani a munkanélküliséget. Ezzel Boone lényegében szembemegy azokkal a megszorításpárti javaslatokkal, amelyeket az OECD az előző súlyos válsághelyzetben, 2008 után szorgalmazott. Arra is felhívja a figyelmet, hogy mit rontott el a világ a 2008-as válság után a nemzetközi szervezetek, köztük a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság nyomására. A közgazdász úgy látja, bár a válságot akkor is óriási méretű élénkítő csomagokkal kezelték az államok az Európai Unióban és Amerikában is, ezek kedvező hatásait gyengítette, hogy már 2010-től nyomás nehezedett a kormányokra, hogy térjenek vissza a fegyelmezett gazdaságpolitikához” – mutatott rá a Makronóm.
Mint értékelésünkben megjegyeztük, „az OECD közgazdásza tehát most elismerte, hogy
hiba volt a megszorításokra építő politikát szorgalmazni – még ha nem is azonnal, de így is túlságosan hamar.
Ma már az IMF is azt javasolja a fejlett országoknak, hogy költsenek többet például az infrastruktúra fejlesztésére és munkahelyvédelemre.”
„A francia szakértő szavai alapján mély krízis után nem érdemes túl hamar visszatérni a gazdaságpolitikai normalitáshoz, a válsághelyzet utáni egy-két évben nem kell durván meghúzni a nadrágszíjat, mert a gyorsan talpra álló gazdaságnak is segítségre van szüksége, még ha látszólag gyorsan lendületbe kerül is. A Financial Times szerint az OECD a megszorítások élharcosa volt a pénzügyi válság után, de Boone most úgy véli, a rövid távú pénzügyi költségvetési és adósságcélokat el kell felejteni, inkább a hosszú távú fenntarthatóságra szükséges fókuszálni.”
Kinek az érdeke a megszorítás?
Felmerül a kérdés, hogy kinek áll érdekében a közpénzügyi megszorító politika, miért erőltették ezt 2008 után a nemzetközi szervezetek. A választ a brit sztártörténész, John Maynard Keynes elsőszámú életrajzírója, Robert Skidelsky adta meg a Makronómnak: „ha csökkentjük a költekezést a recesszióban, akkor főleg a jóléti kiadásokat vágjuk vissza. Tehát ezzel lehet csökkenteni a jóléti kiadásokat, ami meglehetősen vonzó az üzleti közösség számára és mindenkinek, aki nem részesül épp jóléti juttatásokban. A másik érdek a kötvényeseké, akik kölcsönadtak a kormánynak, de a válságban félnek attól, hogy nem kapják vissza a pénzüket. Érdekük, hogy a kormány csökkentse a kiadásait és képes legyen törleszteni, ne menjen csődbe. Ha kölcsönzünk valakinek, látni szeretnénk a pénzünket, így van ezzel a pénzügyi világ is. Érdeke, hogy a kormánynak elsődleges költségvetési többlete legyen, ami lehetővé teszi a kamat és a tőke visszafizetését. Két érdek van: akik ki akarják szorítani az államot a gazdaságból és akik vissza akarják kapni a pénzüket. Mindkettő a megszorítások mellett fog érvelni” – véli a konzervatív-liberális közgazdász, aki szerint a magyar gazdaságpolitika ugyanakkor a józan észre hallgat.
Csak tíz évvel előzte meg őket Magyarország
„Egy évtizeddel ezelőtt hazánk sereghajtó volt a régióban, az IMF – és nem mellesleg az Európai Bizottság – pedig megszorítást javasolt. A 2010-ben hivatalba lépő kormány felismerte, hogy egy válságba süllyedt gazdaságban nem lehet úgy rendet tenni, hogy a dolgozó emberek adóterheit növelik, és a költségvetésből származó bevételeiket csökkentik. Ehelyett – sok más mellett – a kabinet bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót, a költségvetés bevételeit pedig válságadókkal stabilizálta. Ezek a lépések, csakúgy mint a végtörlesztés, szembementek az IMF javaslataival, ezért
a magyar reformokat nem lehetett volna az IMF akkori javaslataival véghez vinni”
– így kezdődik az IMF első magyar ügyvezető igazgatójával készült interjúnk, amelyben Palotai Dániellel részletesen áttekintettük a gazdaságélénkítésért folytatott gazdaságpolitikai szabadságharc fejezeteit egészen addig, hogy ma már az IMF is elismeri a magyar modell sikereit.
„Az akkori, a nemzetközi intézmények által asztalra tett megszorítócsomagot nem volt szabad elfogadni. A gazdaságot először stabilizálni kellett, majd meg kellett teremteni a növekedés alapját. Tehát munkahelyek létrehozására alkalmas környezetet kellett kialakítani, amelynek talán a legfontosabb pillére az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése volt. Emellett egyszerre kellett küzdeni az adósságcsapdával az állam és a családok szintjén is. Előbbit segítették a válságadók, utóbbit a devizahitelek végtörlesztése. Időt kellett nyerni, hogy az Európai Bizottság által folytatott túlzottdeficit-eljárásban elkerüljük a szankciókat, amíg a gazdaság be nem indult” – tette hozzá Palotai, aki korábban Matolcsy Györggyel közösen védte a magyar álláspontot a nemzetközi szervezetekkel szemben.
Ez az új főáram
Nem ok nélkül tartanak országok az IMF-től – véli Benk Szilárd, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) magyar igazgatóhelyettese, aki szerint jól tette Magyarország, hogy az IMF javaslatai helyett a saját útját követve a növekedést akarta beindítani 2010 után és ma már az IMF jellemzően támogatja az olyan ösztönző jellegű gazdaságpolitikát, amiért hazánkat kritizálta. Benk Szilárd szerint mára általánosan elfogadottá vált az az irány, amerre elindult a magyar gazdaságpolitika 2010-ben, de akkor még nem tűnt annyira annak, mert a nemzetközi közgazdasági gondolkodást dominálták a korábbi praktikák, az IMF-en belül pedig a csoportgondolkodás, a csordaszellem, ami miatt
a másként gondolkodó közgazdászok nem mertek véleményt mondani.
Az unortodox kifejezést az IMF-igazgatóhelyettes nem is szereti, hiszen ma „ez az új főáram”. Magyar gazdaságról, a kétezres évek ámokfutásáról, hibás megszorító politikákról és az euró, mint politikai termék oltárán feláldozott Görögországról is beszélgettünk az erdélyi származású, a CEU-n végzett közgazdásszal.
„Szögezzük le: nem vagyunk IMF-program alatt, a magyar modell megállta a helyét, és bebizonyította: létezik olyan gazdasági stabilizáció, amely munkahelyteremtésen, strukturális reformokon és önálló jegybanki politikán alapul. A valutaalap nagyon sokat változott az elmúlt évtizedben: tanult a válságkezelési tapasztalatokból,
belátta, hogy ilyen helyzetben nem megszorítani kell, hanem ösztönözni a gazdaságot.
2020-ban már éppen az az egyik fő költségvetési tanácsa a járvány sújtotta országok számára, hogy támogassák a kilábalást az összes lehetséges költségvetési eszközzel” – nyilatkozta Palotai Dániel, aki a Makronómnak adta első hazai nagyinterjúját. A teljes interjú most először előfizetés nélkül is olvasható, kattintson ide!
(Címlapkép: MTI/EPA/Omer Messinger)
Új adóügyi reform teljesítését kötheti ki az EU a következő makrofinanszírozási támogatási részletek folyósításának feltételeként. A tervezett intézkedés összhangban áll az IMF korábbi elvárásaival, Ukrajnában azonban politikai ellenállást váltott ki.
Az ország igazi érdeke az építkezés, a fejlődés, nem a műbalhé, a hergelés, a kampány folytatása.
Nem maradt tehát más, mint a bűnbakkeresés.
Beszédes számokat közöltek.
A magyar államadósság alacsonyabb, mint az uniós vagy az eurozóna átlaga.
Az Európai Unió történetének legnagyobb költségvetéséről kezdődtek tárgyalások, azonban a tagállamok és az Európai Parlament között komoly viták alakultak ki arról, mire kellene költeni a csaknem kétezer milliárd eurót.
Japán a drónhadviselés új, olcsóbb iránya felé nyit: a tengerészet már átvette az első kartonalapú AirKamuy 150 drónokat, amelyek könnyűek, gyorsan gyárthatók, és a radarok számára is nehezebben észlelhetők.
Méghozzá micsoda nem mindennapi kiütéssel!
