Kerülték a versenyt a kilencvenes évek Magyarországán befektető külföldi cégek

A leghatékonyabbat és legerősebbet vásárolják fel

Jansik Csaba kutatását még az ezredfordulón publikálta, azonban tanulságai ma is segítenek eligazodni a hazai gazdaság fejlesztésének útvesztőiben. Statisztikai elemzése arra a következtetésre jutott, hogy a külföldi befektetőket elsősorban a piaci koncentráció, azaz a megvásárolható piaci erő érdekelte, amikor befektetési szektorokról döntöttek.

Nem mindegy ugyanis, hogy elegendő-e egy-egy nagyvállalatot megvásárolni a teljes piac (illetve a termelés) feletti irányítás megszerzéséhez, mint a növényi olaj esetében, vagy már-már végtelen kis üzletet kell megszerezni a piaci erő eléréséhez. Gondoljunk a több ezer sarki pékségre, hentesre vagy zöldségesre: az ő termékeik a külföldi vállalatoknak már kevésbé „ízlettek”.

Alább látható, hogy hogyan növekedett a külföldi tulajdonlás aránya 1992 és 1997 között. Látható, hogy a növényi olaj, az édesipar és a dohányipar már 1992-ben szinte teljesen külföldi tulajdonban volt, de aztán a következő öt évben a külföldi befektetők további erősen koncentrált szektorokat kerestek, hogy a vállalatokban rejlő tudás mellett piacokat és piaci erőt vásároljanak, illetve biztosítsák maguknak a hosszú távú extraprofitokat. A hazai élelmiszeripar szerkezetében ma is megfigyelhetők a kilencvenes évekbeli pozíciószerzésért folyó harc eredményei.

Azt természetesen nem kérdőjelezzük meg, hogy a külföldi befektetők tudástőkét is hozhattak a gazdaságba, de súlyos tévedésnek tűnik csak a mérleg kedvezőbb oldalát figyelnünk. A kapitalizmus mozgatórugója ugyan az innováció, azaz a teremtő rombolás, amiből olykor sajnos csak a rombolás marad. Furcsa eufória jellemezte tehát a hazai gazdasági szakértőket, akik hajlamosak voltak kivonni a külföldi tőketulajdonosokat saját modelljeik keretrendszeréből, fetételezve, hogy azokat valamiféle altruizmus jellemzi, amikor önként hoznak és terjesztenek tudástőkét a magyar gazdaságban.

Azóta jelentős gazdasági irodalom foglalkozik az így kialakult függő közép-európai gazdaságok problémáival. Különösen igaz ez a lengyel miniszterelnökre, aki szerint a kiút az, ha elkezdjük visszaépíteni a rendszerváltáskor elveszett vállalatainkat és újjászervezni, illetve hatékonyabban termőre fogni tudástőkénket. Ez persze ma már sokkal nehezebb feladat, hiszen a nemzetközi piacokhoz való közvetlen kapcsolódásainkat jelentős részben elvesztettük. 

– zárja elemzését Jansik.