Óriási politikai változás tanúi vagyunk: az előző elit mindig azt feltételezi, hogy az új elit inkompetens és vezetni kell őket. Az elitek között azonban egy természetes körforgás van.
A Maastricht által létrehozott elit átadja helyét a 2008-as válság összeomlásából született elitnek.
Jó példa erre, hogy az olasz elnök is megkerülte volna az olaszok döntését. A választók épp annak a politikának a folytatására mondtak nemet szabad és méltányos választásokon, amit az olasz elnök IMF-es jelöltje képviselt. Erre az akcióra az utókor úgy tekint majd, mint a vesztesek, azaz a régi elit manőverére a nyertesekkel szemben. Egy technokratikus akadályra, amelynek csak az a célja, hogy megakadályozza egy megválasztott kormány hivatalba lépését.
Az új olasz kormány az hangoztatja, hogy Olaszországot pénzügyileg elfoglalták a németek, a franciák és az eurokraták.
A pénzt az olaszok kérték kölcsön, az európaiak pedig nekik adták. Mindkét fél cinkos a válságban. Olaszországot nem foglalták el, de ha kölcsönkérek és nem fizetem vissza, akkor a bank jön és viszi a bútorokat.