Kopátsy: Nagy hiba volt bezárni a magyar gyárakat a kilencvenes években

A gazdasági hírportálon kedden megjelent interjúban a közgazdász hangsúlyozta, tudomásul kell venni, hogy a versenyképesség javítása, a gazdasági felzárkózás elképzelhetetlen kiművelt emberfők nélkül. Ezért úgy vélte, hogy a nyugdíjak és a gyermeknevelési támogatások megállapításánál figyelembe kellene venni a gyermeknevelés minőségét is. Olyan nyugdíjrendszert javasolt, ahol a járadék nagysága a gyermeknevelés értékétől függ.

„A mai családpolitika legnagyobb hibája, hogy csak a gyerekszámhoz köti a juttatásokat. Pedig tisztázni kellene azt is, hogy egy gyermek milyen életkörülmények között nő fel, milyen iskolákat végez el, és felnőve mekkora hasznot tud majd hajtani a társadalomnak” – mondta.

A versenyképesség másik alapvető feltételének azt nevezte, hogy csak azonos kultúrájú és fejlettségű országoknak legyen közös valutájuk, ezért az euró bevezetését még távlati célként sem javasolta. A szuverenitás semmit sem ér, ha egy ország nem tudja kordában tartani és szabályozni a saját valutáját – fogalmazott. 

Kopátsy Sándor szerint a század közepére nem feltétlen a legnagyobb országok lesznek a leggazdagabbak, hanem a puritán beállítottságúak, vagyis az angolszászok, a németek, a skandinávok, a balti népek, a japánok, az ázsiai »kistigrisek« és a kínaiak – olvasható az interjúban.

Véleménye szerint az egy főre jutó nemzeti jövedelmeket, a várható életkort és az átlagos iskolázottságot kellene összevetni ahhoz, hogy jobb képet kaphassunk arról, mennyire fejlett valójában egy ország.

A korábbi gazdaságpolitikai hibákról elmondta, hogy a magyar gazdaságpolitika a kilencvenes években rosszul mérte fel a munkaerő értékét.

A rendszerváltás utáni kormányok nagy hibát követtek el, amikor rosszul kezelték a veszteséges vállalatokat, s felszámoltak mintegy kétmillió munkahelyet. A gyárbezárások miatt több tízezer milliárd forintos vagyonvesztés érte az országot, pedig a dolgozó ember még akkor is többet ér, ha a cégnek éppen nem megy jól.

Kutatásaim során úgy találtam, a vállalatbezárások összességében rontották a költségvetés helyzetét. Az ugyan igaz, hogy a veszteséges cég nem hozott hasznot, de fizette a bér- és egyéb költségeket az államkasszába, míg ha elbocsátotta az embereket, akkor az államnak kellett fizetnie a segélyeket és járandóságokat 

– mondta.

Szerinte ugyanakkor az utóbbi időben csökken a neoliberalizmus befolyása Nyugaton, és még inkább ez várható Kína felemelkedésével.

Ne maradjon le, kattintson a tetszikre!