„Két dolgot sosem akartam: józan lenni és keresztény” – öt rocksztár, aki nyíltan vállalja a hitét

John Cooper (Skillet)

Tavaly nyáron a harmincéves pályafutásuk legnagyobb önálló európai koncertjét éppen Budapesten adta az amerikai Skillet, és miként John Cooper énekes felkonferálta az egyik legismertebb slágerüket (Hero), azt mondta, hogy 

Az együttes sosem tagadta a vallási kötődését, bár a dalaik direkten nem beszélnek bibliai témákról, mindig biztató jellegűek, árad belőlük az életigenlés. A frontember pedig régóta házasságban él az együttes gitárosával, Korey Cooperrel, és ahogyan egy interjúban elmondta, a kezdeti években a kiadók azt tanácsolták nekik, hogy ne vállalják fel a kapcsolatukat, mert sokkal szexibb a rajongók számára, ha elérhetőnek tűnnek számukra, ők azonban nem mentek bele ebbe a játékba. 

Jacoby Shaddix (Papa Roach)

Szemben John Cooperrel, Jacoby Shaddixet eleinte korántsem a féktelen optimizmus jellemezte, épp ellenkezőleg: azzal robbantak be az ezredforduló nu metal hullámában, hogy a máig a legnagyobb slágerüknek számító Last Resort című számban a maga korában szokatlanul kendőzetlenül fogalmaztak meg olyan problémákat, mint a szorongás vagy öngyilkosság utáni vágy. Az énekes 

alkoholizmussal küzdött, majd 2009-ben letett a poharat. Manapság inspiráló videókat oszt meg az Instagramon arról, hogy milyen hihetetlen érzés szabad embernek lenni azóta, hogy megszabadult a függőségeitől, miután pedig két barátja, Chester Bennington a Linkin Parkból és Chris Cornell, a Soundgardenből önkezével vetett véget az életének, a koncerteken egy külön szekciót szentel az öngyilkosság-prevenciónak. 

És miként nemrég egy interjúban elmondta, bár korábban úgy vélte, hogy két dolgot biztosan soha nem akar: józannak és kereszténynek lenni, végül a vallásban talált menedéket ahhoz, hogy irányítani tudja az életét. 

A Papa Roach egyébként tavaly a Szigeten lépett fel, de nem váratja meg sokáig a hazai rajongókat, június 9-én a Budapest Parkban koncerteznek.  

Reginald „Fieldy” Arvizut (Korn) 

– írja Reginald „Fieldy” Arvizu a Függőség, hit, gyógyulás című életrajzi könyvében; a Korn egykori basszusgitárosa azonban korábban enyhén szólva sem volt szent. 

Mielőtt a zenekarával szemmel látható pénzt keresett volna, mások mellett drogdílerkedéssel kereste meg az albérletre valót, de persze nemcsak árulta a cuccot, hanem maga is felszippantott vagy éppen elszívott minden anyagot, ami a keze ügyébe került. Különösen azután szabadult el a pokol, hogy befutott zenész lett, a kábítószerek mellett nyugtatókat szedett, és napi húsz sört is legurított. A hedonizmusa nemcsak a szerhasználatban merült ki, hanem a féktelen promiszkuitásban is; az összes barátnőjét és feleségét szanaszét csalta a turnék alatt, mindemellett pedig saját bevallása szerint agresszív bunkóként viselkedett a körülötte lévő emberekkel. 

Aztán mielőtt az édesapja meghalt, és az utolsó napjaiban érezte rajta a hívő emberekből áradó nyugalmat és harmóniát, ennek hatására valami átkattant az agyában, rájött, hogy az akkori életmódjával nem sokáig húzhatja, és végül – akárcsak a Korn énekese, Jonathan Davis vagy a gitárosa, Brian Welch – a vallásban talált kiutat. 

Bár nemrég egy interjúban utalt rá, hogy újabban néhány sör azért lecsúszik esténként, ezt leszámítva nagyjából két évtizede teljesen tiszta életet él családapaként.

Paul „Sonny” Sandoval (P.O.D.) 

A P.O.D. tipikusan az a zenekar, amelyiknek, ha manapság felmerül a neve, akkor sokan rácsodálkoznak, hogy ők még léteznek? Pedig nem tűntek el, más kérdés, hogy már nem egy olyan arénákat megtöltő zenekar, mint amikor az ezredforduló környékén voltak, amikor először a The Fundamental Elements of Southtown című albumuk platinalemez lett, majd jött a Satellite, amely letarolta a világot, és hirtelen egy szintre kerültek a Linkin Parkkal vagy a Limp Bizkittel. Viszont azóta sem álltak le, a legfrissebb lemezük, a Veritas és az azon szereplő sláger, az Afraid to Die bátran egy lapon említhető a nagy klasszikusaikkal. És öröm volt látni azt is két éve, hogy a Nova Rockon a délutáni órákban is milyen tömeg gyűlt össze a fellépésükön, amikor pedig egy évre rá Budapesten koncerteztek a Godsmack előtt, biztos vagyok benne, sokan miattuk, és nem a fő zenekar miatt váltottak jegyet. 

Az énekes, Sonny Sandoval egyébként a mélyen vallásos édesanyja elvesztése után talált rá a hitére, és amikor tinédzserkorában a barátai meghívták a P.O.D.-be, 

Manafest

A kanadai előadó kicsit kilóg a listáról, mert nem olyan A kategóriás sztár, mint a fentebb említett nevek, ezt azonban valószínűleg csak a nem túl ügyes önmarketingnek, egy hatékony menedzser hiányának vagy annak köszönheti, hogy már jó ideje nem áll kapcsolatban nagyobb kiadókkal, hanem inkább közösségi finanszírozásban készíti a lemezeit. Viszont annál szorgosabb tempóban, tavaly és tavalyelőtt kettőt-kettőt is kiadott, 

de jóval nagyobb globális sikerre predesztinálhatnák a vallásos üzeneteket hiphop-, rap-metal és skate punk elemekkel közvetítő slágeres dalai.

Manafest egyébként gyerek volt, amikor öngyilkos lett az édesapja, beíratták egy keresztény táborba, ahol amellett, hogy megismerte a későbbi feleségét, a vallás központi eleme lett az életének. Fiatalkorában egy ideig profi gördeszkás sportkarrierről álmodozott, de egy sérülés keresztülhúzta a számításait, ekkor fordult a zene felé, és bár az élvonalbeli fesztiválok nem az ő nevével adják el ezerszámra a bérleteket, azért nem kell szerénykednie, nem maradt a radar alatt. A Spotifyon sok tízmilliós lejátszást produkál, és a szakmai hátba veregetésekből is kijutott neki, számos elismerést bezsebelt, illetve jelölték a rangos kanadai Juno-díjra is. 

Nyitókép: A Papa Roach a 2023-as Rock Am Ringen. Fotó: Stefan Brending (2eight) / CC BY-SA 3.0 DE