Reese Witherspoon szexibb, mint a Doktor Szösziben, nem véletlen, hogy rákattantak a magyarok az új filmjére

Amikor arra az emberkísérletre vetemedtem, hogy megnéztem a Stranger Things fináléját úgy, hogy szinte semmit nem tudtam az előzményekről, hangot adtam annak, hogy mennyire unom a nyolcvanas évek nosztalgiáját. Azóta viszont újra és újra szembesülök azzal, hogy ha más nem, azért a hollywoodi tömegfilm enyhén szólva is fényévekkel jobb volt. Egy akció-sci-fi esetében ugyanis képesek voltak karaktereket építeni, ellentétben mondjuk a Netflix új szuperprodukciójával, az Ismeretlen támadókkal, a vígjátékok pedig magasról tettek a politikai korrektségre, és olykor a teljes abszurditásig fordítottak ki vicces szituációkat. Megvolt a savuk-borsuk, nem úgy, mint a Szeretettel meghívjuk című komédiának. 

Pedig ebből az alapsztoriból harminc-negyven évvel ezelőtt a Coen testvérek vagy Danny DeVito bábáskodása mellett valószínűleg olyan szürreális vígjáték született volna, mint a Rózsák háborúja. Most pedig olyan sótlan készült, mint a Rózsák háborújának a remake-je. 

Adott egy özvegy apuka, aki a lánya esküvőjét egy tündéri szigetre szervezi. Adminisztrációs kavar miatt azonban egy karrierista nő is itt szeretné levezényelni a testvére menyegzőjét, 

Rögtön meg is kezdődik az összefeszülés a két csapat, de főként azok hangadói, az említett férfi és nő között, aztán megkedvelik egymást, testvériesen osztozkodnak az időpontokon, az utolsó pillanatban mégis egymásnak esnek, és minden eszközt bevetve próbálják elszúrni a másik nagy napját. 

Egy Nicholas Stoller-filmre beülni igazi zsákbamacska. A két borzalmas magyar című korai rendezése, a Lepattintva és a Felhangolva alapján nem tehetségtelen, ha le kell vezényelnie egy komédiát, később is kiderült, hogy egészen vicces tud lenni (Rossz szomszédság), de az is, hogy arcpirítóan kellemetlen is (Rossz szomszédság 2.). Hát most a purgatóriumban érezhetjük magunkat, nem kell attól tartani, hogy bordatörés miatt muszáj kihívnunk a mentőket, annyira nevetünk majd, de szerencsére azért az ágy alá sem bújunk be szekunder szégyenünkben. 

A színész mások mellett a Mi a manó?-val vagy A híres – Ron Burgundy legendájával bizonyította, kiváló komikus is tud lenni, ha nagyon akar. De általában nem akarja annyira, vagy bólogató Jánosként minden szerződést aláír, amit elé tesznek. 

Azért Adam Sandler színvonalára sosem süllyedt le, de vele ellentétben a (Felforgatókönyvet leszámítva) sosem bizonyította, hogy drámai szerepre is alkalmas, általában elvan a súlytalan bohóckodásaival, mint a befőtt. De nem az ő hibája, hogy a Szeretettel meghívjuk csak fél- vagy inkább harmadgőzzel működik, hanem mert valószínűleg elmaradt a brainstorming a forgatókönyv megírásánál, vagy kevés volt a koponya az asztalnál.

Ugyanis millió vaskos poént ki lehetne abból hozni, hogy két család alantas és aljas eszközökkel szétszívatja egymást, be is dobnak egy abszurd ötletet, amikor Will Ferrell karaktere elfog egy krokodilt, hogy azt vesse be a riválisa ellen, de végül nem sül el humorosan ez a jelenet sem. Talán Stoller is érezte, hogy nincs a helyzet magaslatán, ezért poénkodások helyett idővel gejl szentimentalizmussal próbál némi érzelmet kicsikarni a nézőkből. 

Reese Witherspoont viszont legalább üdítő látni, idén tölti be az ötvenet, 

Semmit nem veszített a szépségéből, és valószínűleg ezt a genetikájának köszönheti; nem úgy fest, mint aki agyonplasztikázta volna magát. Az egyszer már Oscar-díjat is érő tehetségét mondjuk nem vitte magával a szigetre, miként a komikus vénáját is jól titkolja, de nem ő tehet róla, hogy nem adtak jó poénokat a szájába. 

Szeretettel meghívjuk – amerikai vígjáték. Megtekinthető az HBO Max kínálatában. 

Nyitókép: Szeretettel meghívjuk. Forrás: HBO Max