Kevés színész járatta le úgy magát, mint Mark Wahlberg, de más sztárok is égnek, mint a Reichstag

Amikor 1997-ben Paul Thomas Anderson zseniális drámájának, a Boogie Nightsnak a fináléjában Mark Wahlberg elővette a nemi szervét – vagyis egész pontosan egy annak álcázott gumipéniszt –, úgy tűnt, hogy a filmben kiváló alakítást nyújtó színész előtt fényes jövő áll. Anyagi értelemben így is lett, igaz, ezt követően elsősorban nem a tehetségét, hanem a fizikumát kamatoztatta, sikeres akciósztárrá vált, mára azonban igencsak erodálódott a neve. Tökéletesebben pedig aligha lehetne illusztrálni, milyen mély fázisban van a pályája, mint hogy majd harminc évvel később ismét láthatjuk a hímtagját. A Bele a tököm esetében azonban nem a mondanivaló erősítése, hanem egy olcsó poén végett: egy halat kell kipiszkálni a húgycsövéből.

Persze jöhetnek a 

típusú, áldozathibáztató hozzászólások. Vagyis hogy mire is számíthat valaki, aki képes rákattantani egy ilyen címet viselő vígjátékra. És valóban, nem is reméltem sok jót. Gyerekként egyetlen filmet sem találtam viccesebbnek a Dumb és Dumbernél, és noha Peter Farrelly – aki már a társrendező testvére, Bobby Farrelly nélkül forgat általában – jóval több kínos, mintsem humoros pillanatot okozott azóta, úgy voltam vele, hogy a mai politikailag korrekt világban kifejezetten üdítő lehet egy gátlástalan altesti poénokra épülő, az új társadalmi tabukra fittyet hányó komédia. Ám sajnos az a helyzet, hogy a szóban forgó alkotás bár valóban nem finomkodik gusztustalankodás terén, igazából ebben ki is merül az eszköztára, és közben kínosan ügyel rá, hogy ne bántson meg senkit és semmit. 

Tudjuk le a sztorit, mert leírni is kellemetlen: adott két marketinges, akik egy herezacskót is takaró óvszerrel házalnak – igen, ez külön humorforrás a filmben –, a labdarúgó-világbajnokság szponzorai szeretnének lenni. Brazíliában, a meccsen aztán alaposan felöntenek a garatra, botrányt okoznak, amelynek következtében kikap a helyi válogatott, és hirtelen közellenséggé válnak. A lincselés és a börtön elől próbálnak is kiszökni az országból, menet közben pedig hol a maffiába, hol szektás zöld aktivistákba botlanak, de a dzsungelen keresztül való menekülés során 

Biztosan lehetne ebből az alapsztoriból egy tempós, meghökkentő poénokkal teli vígjátékot rittyenteni, és sikerül is elérni az alkotóknak, hogy olykor döbbenetet váltsanak ki, de csak azért, mert nehéz elhinni, miként lehet valami ennyire kínos. 

Mark Wahlbergnek jelenleg egyébként is pechszériája van; egy év leforgása alatt két kiváló rendezővel is ráfaragott. A Shane Black (Durr, durr és csók) által jegyzett Mocskos játszma és a Mel Gibson által dirigált Őrizetben című akciófilmjei egyaránt alulról súrolták a középszert is. A valami csoda folytán a Zöld könyvvel két Oscart is elnyert Peter Farrelly azonban nem a megváltást, hanem a kegyelemdöfést hozta el számára. 

Viszont nem csak ő és Wahlberg égette le magát porig, 

A Boratként szupersztárrá vált Sacha Baron Cohen 2020-ban A chicagói 7-ek tárgyalása kapcsán drámai szerepben indult az Oscarért, úgy tűnik azonban ez nem adott neki elég önbizalmat ahhoz, hogy ne ripacskodjon kellemetlen alkotásokban – most is kifejezetten kínos a maffiafőnök szerepében. És miután Paul Walter Hauser a pályája legelején átütő erővel játszotta el Clint Eastwood rendezésében, a Richard Jewell balladájában a címszereplőt, nem gondoltam volna, hogy ilyen szégyentelen produkcióban láthatom viszont. 

És bár érezni, hogy a Bele a tököm stábja nagyon jól érezhette magát a forgatáson – miért ne tették volna, hiszen azzal kerestek a kenyérre valót hónapokon keresztül, hogy egzotikus helyszíneken bohóckodhattak – azt nézve, hogy szebb napokat látott művészek szabályosan lehúzzák a mellékhelyiségben a karrierjüket, mégis olyan bukéja van az egésznek, mintha mindannyian elveszítettek volna egy súlyos fogadást. 

Bele a tököm – amerikai vígjáték. Megtekinthető a Prime Video kínálatában.  

Nyitókép: Bele a tököm. Forrás: Prime Video