Tarolni fog Leonardo DiCaprio politikai agymenése? A fogadóirodák szerint ezek a filmek és alkotók a legesélyesebbek az Oscaron

2016-ban egészen szépet kaszáltam, az egyik fogadóiroda ugyanis biztosra vette A visszatérő sikerét, és relatív kevés esélyt látott arra, hogy a Spotlight: Egy nyomozás részletei diadalmaskodik a legjobb film Oscar-kategóriájában. Azonban úgy véltem, hogy már csak a Hollywoodnak oly kedves valláskritikai vetülete miatt sem annyira sansztalan Tom McCarthy rendezése, és be is jött. A sikertől megmámorosodva a következő években többször azt a taktikát választottam, hogy mindig a második legesélyesebb indulóra tettem pénzt, el is buktam az összegeket; nyilván profi vállalkozásokról van szó, amikor nyertem, az egyszeri benézés volt a részükről. Emiatt viszont elég pontosan meg lehet jósolni, mely alkotást díjaznak majd az alapján, hányszoros szorzóval jutalmazzák a feltett dohányt. 

És annak ellenére, hogy több olyan szakértő nyilatkozatot hallottam mostanában, amely szerint a jelenlegi hiszterizált közhangulat nem kedvez egy olyan erősen politikus alkotásnak, mint az Egyik csata a másik után, a bet365 nevű oldal meg van győződve a sikerében. Itt a második legesélyesebbnek a Bűnösöket vélik, és valószínűleg igazuk volt azoknak, akik úgy gondolták, hogy a Hamnet az európaiak számára túl amerikai, az amerikaiaknak pedig túl európai, ugyanis bár korábban a második legsanszosabb filmnek tartottam, itt a harmadik helyen szerepel. 

A női főszereplőt alakító Jessie Buckley azonban szinte a mancsában érezheti a szobrot, lényegében egy fillért nem keresünk, ha rá fogadunk, Rose Byrne (Ha tudnék, beléd rúgnék) messze le van tőle maradva, a többiekről nem is beszélve. És lehet, hogy Timothée Chalamet a saját szájából énekelte ki a sajtot, 

mert korábban őt tartották a legtöbben a biztos befutónak, de Michael B. Jordan a Bűnösökből  igencsak beelőzte – pedig az említett horrordrámának ugyan bőven vannak erényei, de azért korántsem a dupla színészi alakítása miatt fogunk rá emlékezni. 

Mellékszereplői kategóriában Sean Penn-nek áll a zászló, és ha van szerethető pontja az Egyik csata a másik utánnak, az éppen az ő játéka, a nők között pedig Amy Madigan a legesélyesebb. Az ő esetében mondjuk vitatkoznék, hidegrázósan jó volt a Fegyverek című horrorban, de szerintem 

Nem azért, mert annyira odalettem volna érte – bár kétségkívül ő is ügyes volt az Egyik csata a másik utánban –, hanem mert nem egy politikai okkal tudnék érvelni mellette. 

És nagyon úgy tűnik, hogy ugyanezzel a filmmel Paul Thomas Anderson immáron tizennégy jelölés után Oscar-díjassá válik, ráadásul egyből duplán: szintén nem keresünk ugyanis szemmel látható összeget a rendezői kategóriában, ha ráteszünk, és győz, de ugyanez igaz vele kapcsolatban a legjobb adaptált forgatókönyv mezőnyében is. És a legjobb eredeti forgatókönyvek között sem éles a verseny, a Bűnösök szinte borítékolhatóan bezsákolja a díjat. 

Nem fogok végigmenni az összes kategórián, de azért, hogy ne csak a hollywoodi posványban pancsoljunk, vigyázó szemeinket vessük egy pillanatra a nemzetközi filmek szekciójára is. Itt az Érzelmi érték tűnik a biztos választásnak, legalábbis a fogadóiroda így véli, szerintem A titkosügynök már csak a politikai vetülete miatt is behúzhatja, de lehet, hogy túl extrém alkotás az akadémia számára. Illetve a frissen kiújult izraeli–iráni háború miatt azért a Csak egy baleset esélyeire sem vetnék keresztet. 

Nyitókép: Egyik csata a másik után. Forrás: InterCom